Eredeti cikk dátuma: 2020. április 9.
Eredeti cikk címe: Lockdown is the world's biggest psychological experiment - and we will pay the price
Eredeti cikk szerzői: Dr Elke Van Hoof
Eredeti cikk elérhetősége: https://www.weforum.org/agenda/2020/04/this-is-the-psychological-side-of-the-covid-19-pandemic-that-were-ignoring/
Eredeti cikk státusza:
Fordító(k): dr. Fekete Zsuzsanna
Lektor(ok): dr. Mélypatakiné dr. Áfra Júlia
Nyelvi lektor(ok): Rét Anna
Szerkesztő(k): Vinkovits Mária
Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.
Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
- Azzal, hogy a világon közel 2,6 milliárd fő került valamilyen formában karanténba, vitathatatlanul a világ eddigi legnagyobb pszichológiai kísérletét végezzük.
- Ez a kiégés és a stresszhez kötődő távollét másodlagos járványához fog vezetni 2020 második felében.
- Ha most teszünk lépéseket, még enyhíthetjük a COVID19 miatti kijárási tilalom mérgező hatásait.
A ’90-es évek közepén Franciaország volt az egyik első ország a világon, amely egy forradalmi megközelítést vezetett be a terrortámadások és katasztrófák utóhatásaihoz való alkalmazkodásra. Az orvosi területen a kórházi vagy betegosztályozási pontok mellett a francia kríziskezeléshez tartozik egy pszichológiai egység, a Cellule d’Urgence Médico-Psychologique vagy CUMP felállítása is.
Ebben a második betegosztályozási pontban azok az áldozatok és tanúk, akik fizikailag nem sérültek meg, pszichológiai segítséget kapnak, és figyelik a tüneteket, illletve azt, hogy szükség van-e további poszttraumás kezelésre. Ezekben a helyzetekben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az alábbi protokollokat javasollja: Jelentraumás Epizód Protokoll (Recent Traumatic Episode Protocol; R-TEP) és Csoporttraumás Epizód Protokoll (Group Traumatic Episode Protocol; G-TEP).
Amióta Franciaországban bevezették ezt a módszert (több mint 20 évvel ezelőtt), több nemzetközi katasztrófakezelő forgatókönyv is ezt a kétirányú megközelítést szorgalmazza: az egyiket a sérültek kezelésére, a másikat pedig a trauma láthatatlan pszichológiai sérüléseinek kezelésére.
A COVID19-világjárvány kezelése során világszerte egyre több sátrat állítottak fel a halálos, erősen fertőző vírussal fertőződött emberek kezelésére. New Yorkban szó szerint tábori kórházakat állítottak fel a Central Park közepén.
De nem állítunk fel további sátrakat a pszichológiai segítség érdekében, és 3-6 hónapon belül, amint vége lesz ennek a példátlan karanténos időszaknak, és amikor minden emberre szükségünk lesz a világgazdaság helyreállításához, megfizetjük majd az árát.
A karantén és a kijárási korlátozás lelki ára
Jelenleg kb. 2,6 milliárd fő (a világ népességének egyharmada) él valamilyen korlátozás vagy karantén alatt. Ez vitathatatlanul a legnagyobb pszichológiai kísérlet, amelyet valaha végeztek.
Sajnos már van egy sejtésünk a „kísérlet” eredményéről. 2020 februárjának vége felé, közvetlenül mielőtt Európában is bevezették volna a kijárási korlátozások különböző formáit, a The Lancet című lap publikált egy összesítést 24 tanulmány alapján, amely a karantén pszichológiai hatásait dokumentálja: „egy fertőző betegséggel feltételezhetően kapcsolatba került emberek mozgásának korlátozása”. Az eredmények bepillantást engednek több száz millió háztartás átalakulásába világszerte.
Röviden és nem meglepően, a karanténban élő embereknél nagy valószínűséggel alakulnak ki a pszichológiai stressz és zavar különböző tünetei, például a rossz hangulat, az álmatlanság, a stressz, a szorongás, a düh, az ingerlékenység, az érzelmi kimerültség, a depresszió és a poszttarumás stressz tünetei. A tanulmány szerint különösen gyakran jelentkezik a rossz hangulat és az ingerlékenység.
Kinában már a korlátozásokról szóló első taulmányokban is megjelentek ezek a várható mentális hatások.
Olyan esetekben, ahol a szülők gyermekeikkel vannak karanténban, a mentális problémák még súlyosabbak. Egy tanulmány szerint a karanténban lévő szülők nem kevesebb mint 28%-a állapított meg magán „traumához kötődő mentális zavart”.
A karanténba kerülő kórházi személyzet között is az esetek közel 10%-ában figyeltek meg „erősen depressziós tüneteket” a karantént követő három évben. Egy másik tanulmány szerint, amely a SARS miatti karantén hosszú távú hatásait vizsgálta egészségügyi dolgozók esetén, az alkoholfüggőség, az öngyógyszerezés és a hosszan tartó „elkerülési” magatartás hosszú távú kockázatát figyelték meg. Az utóbbi azt jelenti, hogy évekkel a karantén után néhány kórházi dolgozó még mindig kerüli a közeli kapcsolatot a betegekkel úgy, hogy egyszerűen kerüli a munkára jelentkezést.
A stressz fokozódásának okai kijárási korlátozás alatt: a fertőzés kockázata, félelem a betegségtől vagy egy szeretett hozzátartozó elvesztésétől, illetve ezen felül a leendő anyagi nehézségektől. A leírtakon kívül még sok egyéb stresszfaktor is jelen van a mostani világjárványban.
A második járvány és a második sátor online felállítása
A kijárási korlátozás alatt lévő országokban már látható egy éles növekedés a távollétben. Az emberek tartanak attól, hogy munkahelyükön fertőződnek meg a COVID19 által, így kerülik a munkát is. Ennek második hullámát 3-6 hónap múlva láthatjuk majd. Amikor majd minden munkaerőre szükség lesz a gazdaság visszaállításához, akkor várhatunk majd egy éles kiugrást a munkahelyi hiányzásban és a kiégésben.
Sok korábbi példa alapján láthatjuk ezt: távollét a katonai erőktől a kockázatos területeken történt bevetések után, a Ground Zerohoz, azaz a World Trade Centre helyéhez közeli cégek is ezt tapasztalták a 9/11-es terrortámadás után, és ugyanez látható az egészségügyi dolgozók körében is az ebola, a SARS és a MERS járványainak területein.
Közvetlenül a kijárási korlátozás előtt elvégeztünk egy referenciafelmérést a belga népesség reprezentatív méretű mintája körében. A felmérésben a populáció 32%-át lehetett nagyon rugalmas természetűnek értékelni („zöld”). Csupán a lakosság 15%-a mutatta a stressz káros mértékét („piros”).
Hogyan hat a stressz a kijárási korlátozás alatt a belgákra
Legutóbbi felmérésünkben két hét kijárási tilalom után a zöld kategória a lakosság 25%-ára csökkent. A lakosság „piros” része 10 százalékponttal növekedett, a teljes lakosság 25%-ára.
Ide tartoznak azok az emberek, akiknél magas a kockázata, hogy betegség vagy kiégés miatt hosszú időre maradnak távol a munkától. Még ha munkában is maradnak, a Eurofound-jelentések adatai szerint ezeknél a dolgozóknál a produktivitás 35%-os csökkenést mutat.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a rizikócsoportok közül főleg a frontvonalon dolgozó egészségügyi dolgozók, a 30 év alatti fiatalok és a gyerekek, az idősek, valamint a bizonytalan helyzettel küzdők, például a mentális betegségben szenvedők, a fogyatékkal és a szegénységben élők vannak kitéve hosszú távú mentális tüneteknek.
A fentiek senkit nem kellene, hogy meglepjenek; a katasztrófák hosszú távú következményeit évtizedek óta elfogadják a traumapszichológia területén.
De míg a következmények nem újak, a kijárási korlátozások meredek skálája az. Jelenleg a Ground Zero nem egy lezárt falu, város vagy régió; a világ népességének egyharmada még most is küzd ezen erős stresszorokkal. Most kell cselekednünk, hogy enyhítsük a kijárási korlátozás okozta súlyos mellékhatásokat.
Mit tud tenni és mit kellene tennie a kormányoknak és a civil szervezeteknek ma
Széles körű egyetértés van az akadémiák között a katasztrófák és nagyobb események utáni pszichológiai ellátásról. Itt látható néhány ökölszabály:
- Bizonyosodjon meg arról, hogy rendelkezésre állnak önsegítő intézkedések, amelyek nagy, érintett populációk szükségleteit célozzák meg.
- Tájékoztassa az embereket a traumát követő várható pszichológiai hatásokról és reakciókról, amennyiben érdekli őket. Bizonyosodjon meg arról, hogy az emberek megértették, hogy a pszichológiai reakció ilyenkor normális.
- Hozzon létre külön weboldalt a pszichoszociális kérdéseknek.
- Bizonyosodjon meg arról, hogy az emberek akut problémáikkal megkaphatják azt a segítséget, amelyre szükségük van.
Belgiumban nemrég hoztuk létre az Everyone OK-t, egy online eszközt, amely megpróbál segítséget nyújtani az érintett lakosságnak. Meglévő protokollokat és intézkedéseket használva mindössze két héten belül létrehoztuk digitális önsegítő eszközünket.
Amikor egy népnek pszichológiai támogatásra van szüksége, a legtöbb ország későn reagál, mint ahogy ezt az új koronavírus kapcsán is láthattuk. Jobb későn, mint soha.
Kapcsolódó tartalmak: Egészségügyi dolgozók mentális egészséggel kapcsolatos problémái a Covid19-világjárvány alatt – Áttekintés
