Eredeti cikk dátuma: 2020. április 23.
Eredeti cikk címe: Coronavirus: The Basic Dance Steps Everybody Can Follow
Eredeti cikk szerzői: Tomas Pueyo
Eredeti cikk elérhetősége: https://medium.com/@tomaspueyo/coronavirus-the-basic-dance-steps-everybody-can-follow-b3d216daa343
Fordító(k): Dudás Krisztina
Lektor(ok):
Nyelvi lektor(ok): Szemők Ildikó
Szerkesztő(k): Kovács László

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.


Tüsszentés és koronavírus
Source: Sneezing and Coronavirus Disease 2019 (COVID-19), Journal of the American Medical Association

A Coronavirus: Why You Must Act Now (magyar fordítás nem készült hozzá – a szerk.) és A pöröly és a tánc címmel megjelent két korábbi cikkemet összesen 60 millióan olvasták és több mint 30 nyelvre fordították le. Ez az írás egy háromrészes, a gazdasági élet újraindításához szükséges konkrét lépésekkel foglalkozó cikksorozat második darabja.

Összefoglalás: léteznek olyan intézkedések, amelyek szinte semmibe sem kerülnek, és amelyek révén bármelyik országban jelentős mértékben visszaszorítható a járvány. Ezek közé tartozik a házi készítésű maszkok kötelező használata, a fizikai távolságtartás és a higiéniai szabályok betartatása, valamint a lakosság felkészítése.

Az 1. részben bemutattuk, hogy egyes kelet-ázsiai országok milyen intézkedéseket hoztak a koronavírus-járvány megfékezésére. Néhány mintázat már kezd kirajzolódni a legfontosabb intézkedések tekintetében.

Itt az ideje, hogy alaposan megvizsgáljunk minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy ténylegesen megértsük azokat, és el tudjuk dönteni, melyiket érdemes követni. Ezeket az intézkedéseket 4 csoportba soroltuk:

  1. Nagyon olcsó intézkedések, mint például a maszkviselés, a fizikai távolságtartás, a tesztelés, a betegek kapcsolatainak feltérképezése (kontaktkutatás), a karantén, az elkülönítés stb., amelyek elegendőek lehetnek a járvány alacsony szintre történő visszaszorításához.
  2. Valamivel drágább intézkedések, amelyek bizonyos esetekben még szükségesek lehetnek, mint például az utazási tilalom bevezetése és a társasági összejövetelek korlátozása.
  3. Drága intézkedések, amelyek folyamatos fenntartása nem feltétlenül szükséges a járvány teljes ideje alatt, mint például az iskolák és az üzletek bezárása.
  4. Egészségügyi intézkedések.

A járvány elleni védekezésnek abban a szakaszában, amikor enyhülnek a kijárási korlátozások, és az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba, olyan intézkedések meghozatala a cél, amelyek elősegítik a gazdaság működésének helyreállítását, és 1 alatt tartják a vírus fertőzési rátájának értékét – így mérsékelt marad a terjedés üteme –, amíg felfedezik a megfelelő gyógymódot vagy oltóanyagot.

Ebben a cikkben a nagyon olcsó és könnyen kivitelezhető megoldásokra fókuszálunk, illetve arra, hogy ezekkel milyen óriási mértékű változás érhető el. Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: a maszkviseléssel.

Maszkviselés

Ahogy az első cikkben láthattuk, Kelet-Ázsiában széles körben használják a maszkokat: Kínában, Dél-Koreában és Tajvanon, de Hongkongban és most már Szingapúrban is. De nem csak ezek az országok bíznak a maszkokban. A 2020. április 22-i adatok szerint 51 országban tették kötelezővé a maszkviselést bizonyos nyilvános rendezvényeken, beleértve az olyan országokat is, mint Németország és Tajvan. Ez több mint az országok egynegyede.

Az egyes országok intézkedéseire vonatkozó részletes adatok a Mask4All csapatának jóvoltából itt érhetők el.

Ezek a maszkviselés kötelező elrendelésére vonatkozó adatok. De számos további ország javasolja a maszk használatát, beleértve a G7 országokat is (Olaszország és az Egyesült Királyság kivételével). Az Egyesült Államokban számos nagyvárosban – beleértve New Yorkot, Austint, Los Angelest és San Franciscót is – kötelezővé tették a maszkviselést az elmúlt napokban.

De egészen mostanáig azt mondták nekünk, hogy ne viseljünk maszkot. Április 22-i információink alapján a WHO továbbra sem javasolja a maszkviselést egészséges emberek számára. És a legtöbb országban továbbra sem kell maszkot viselni nyilvános helyeken. Miért? Kinek van igaza?

Ahhoz, hogy megtudjuk a választ, előbb meg kell értenünk, hogyan terjed a koronavírus.

A koronavírus terjedésének tudományos háttere

A légúti fertőzések szájon és orron át terjednek, amelynek három lehetséges módja van:

  • Nyálcseppek útján: a szájból és a légutakból folyadékcseppek lövellnek ki.
  • Aeroszolok útján: ezek nagyon apró részecskék, amik elkeverednek a levegő részecskéivel és órákig a levegőben maradnak.
  • Felületek közvetítésével: például valaki ráköhög a kezére, és megfog egy kilincset, amit utána más valaki is megérint.

A koronavírus kapcsán sok tudományos szakember eredetileg úgy gondolta, hogy a fertőzés leginkább köhögéssel a levegőbe kerülő nyálcseppek útján terjed, és hogy ezek a nyálcseppek a köhögéstől számított néhány másodpercen belül legfeljebb kétméteres (hatlábnyi) távolságban a földre hullanak. Ha ez igaz lenne, az azt jelentené, hogy a legnagyobb valószínűséggel akkor kapjuk el a vírust, ha valaki az arcunkba köhög, vagy ha megérintünk egy fertőzött felületet.

Mivel jellemzően nem köhögünk egymás arcába, a hatóságok azzal érveltek, hogy az átlagember számára nem sok haszna van a maszk viselésének. Ugyanakkor az egészségügyi szakdolgozók esetében más a helyzet, mivel ők rendszeresen ki vannak téve a cseppfertőzés veszélyének az olyan betegek révén, akik intubáláskor vagy más hasonló helyzetekben előttük köhögnek.

Mivel nagyon kevés maszk állt rendelkezésre, a hatóságok számos országban úgy határoztak, hogy elsődlegesen az egészségügyi dolgozók számára különítik el azokat, míg mások számára nem tanácsolták a maszk használatát.

Helyes döntés volt az egészségügyi dolgozók priorizálása, de ahelyett, hogy azt kommunikálták volna, hogy „A maszkok sokkal hasznosabbak az egészségügyi dolgozók számára, ezért a helyes döntés az, hogy nekik tartsuk fenn azokat”, azt állították, hogy a maszkviselés haszontalan – sőt egyenesen veszélyes – a lakosság számára. Ez aláásta a hatóságok szavahihetőségét.

Ezután kezdtek érkezni a bizonyítékok.

Ez a videó a cseppfelhő mozgását mutatja be, ahol látható az is, hogy két méternél jóval messzebbre is el tud szállni.

Ez a videó a cseppekkel és a cseppfelhőkkel kapcsolatos kutatásokat mutatja be, és modellezi magának a cseppfertőzésnek a feltételezett folyamatát.

Kutatók megmérték a köhögéskor kiáramló levegő sebességét. A köhögés cseppfelhőjének magját alkotó cseppek körülbelül 1 m/s-os sebességgel mozognak, még a szájtól egyméteres távolságban is (zöld). Ez a sebesség arra enged következtetni, hogy a köhögés nyomán levegőbe kerülő vírus esetén elképzelhető, hogy a kétméteres távolság sem elegendő a fertőzés elkerülésére.

A köhögéssel vagy tüsszentéssel levegőbe kerülő cseppek láthatóan jóval messzebbre is elszálltak, mint két méter (kb. hat láb), és lassabban is értek földet. Néhány csepp ugyan földet ért, de sok a cseppfelhőben maradt.

Forrás: az egyik korábbi videó alapján készült képernyőfelvétel a cseppfelhőről.

Azóta kiderült, hogy még csak köhögnünk sem kell. Az éneklés is elég lehet. Washington államban egy kórus 60 tagjából 45 fertőződött meg. Sőt pusztán a beszélgetés is elég:

Vagy csak a lélegzetvétel!

Ez nagyon-nagyon fontossá teszi a maszkviselést. A maszk megakadályozza, hogy a fertőzöttektől cseppek jussanak a levegőbe, illetve azt, hogy ezek eljussanak az egészséges emberekbe.

De nem lehet kapni maszkot! Világszerte hiány van maszkokból. Arra a kevésre, ami van, az egészségügyi dolgozóknak van szükségük. Mit tegyünk hát?

Szerencsére néhány kutató felfedezte, hogy nincs szükség profi maszkokra. A házi készítésű maszkok is nagyon hasznosak.

Megjegyzés: Ez csak egy kutatás arra vonatkozóan, hogy hatékonyak-e a maszkok vagy sem. Ezen kívül még több más intézkedés is létezik. A téma sokkal alaposabb áttekintését itt találja: https://www.preprints.org/manuscript/202004.0203/v1

Ez a lenyűgöző tanulmány (előnyomat) áttekinti az összes fellelhető bizonyítékot a maszkviselés hatékonyságával kapcsolatban. A legfőbb következtetése az, hogy a maszkok beváltak. Viselésükkel óriási mértékben csökkenthető a reprodukciós arányszám, vagyis a fertőzési ráta.

Source: LaVision

Ez akkor is igaz, ha egészséges emberek védelméről van szó, és különösen igaz a fertőzöttek esetében: maszkviseléssel a cseppek nagy része csapdába ejthető, és megakadályozható, hogy felhőt alkotva a levegőben maradjanak, ahogy a videóban láttuk.

Mondhatnánk: „Tökéletes! Akkor amint valaki megbetegszik, viseljen maszkot.” De sajnos akkor már túl késő.

Az Oxfordi Egyetem a Science című folyóiratban megjelent egyik nagyszerű tanulmánya részletesen bemutatja, hogyan terjed a koronavírus emberről emberre. A vízszintes tengely az első fertőzés óta eltelt napok számát mutatja, a függőleges tengely pedig azt, hogy hány további ember fertőződött meg egy adott napon, és milyen módon. Például a megfertőződést követő 5. napra a hordozók egyenként átlagosan közel 0,4 további embert fertőztek meg. A legtöbb fertőzést közvetlenül azok okozzák, akik a tüneteket már produkálják vagy rövid időn belül produkálni kezdik (utóbbiakat nevezzük preszimptomatikusnak). A fertőzések kis hányada környezeti eredetű (valószínűleg felületi) volt, és még kisebb azon fertőzések száma, amit tünetmentes hordozók okoztak.

A legfontosabb üzenete ennek, hogy a fertőzési esetek nagyjából felét olyan egyének okozzák, akiknek vannak tüneteik, a másik fele viszont olyan hordozóktól származik, akiknél még nem jelentkeztek a tünetek. Ha csak a tüneteket mutató egyének viselnek maszkot, azzal a fertőzések kevesebb mint felét lehet megelőzni. Ha mindenki visel maszkot, a fertőzések nagy része megelőzhető.

Mindenkinek érdemes lenne maszkot viselnie: aki hordozó, már azelőtt is fertőz, hogy észlelné magán a betegség tüneteit.

Milyen mértékben csökkenthető a fertőzési ráta (R) a maszkok révén? Meglehetősen nagy mértékben.

E modell szerint, ha a lakosság 60%-a 60%-os hatásfokú maszkot használna, az már önmagában elég lenne ahhoz, hogy megállítsuk a járványt.

A modell nem veszi figyelembe a maszkviselés egy másik pozitív aspektusát: így elkerülhető, hogy fertőzött egyének felületeket szennyezzenek be, továbbá hogy az egészségesek ezekkel a szennyezett felületekkel érintkezzenek és továbbvigyék a vírust az arcukra.

Nem tudom, más hogy van vele, én nem tudom megállni. Állandóan hozzáérek az arcomhoz. Ha maszk van rajtam, akkor nem fogok az arcomhoz nyúlkálni, ami az én esetemben nagy valószínűséggel csökkenti a fertőzött felületek megérintése nyomán bekövetkező megfertőződés esélyét, mivel megakadályozza, hogy a koszos kezemmel megérintsem a szememet, az orromat vagy a számat.

Szóval mindannyiunknak maszkot kellene hordania. De a civilek nem használhatnak sebészi vagy N95-ös maszkot, mert a legtöbb országban nincs belőlük elég, és azt a keveset, ami rendelkezésre áll, az egészségügyi dolgozók részére kellene fenntartani. Készítsünk hát magunknak maszkot. Hogy mégis hogyan?

Négy szempontot érdemes figyelembe venni:

  1. az anyagot,
  2. a sűrűséget,
  3. a rétegek számát és
  4. a rétegek kombinációját.
  1. Az anyagokról:

Megjegyzés: Ne használjon porszívózsákot! Kis üvegrészecskéket bocsáthat ki, amelyeket később belélegezhet.

Egyes szövetek hatékonyabbak, mint mások, de sokuk jól használható.

Lehetőség szerint minél sűrűbb szövésű anyagot válasszunk. Pamutból készült maszk esetén a lehető legnagyobb szálsűrűségű anyagot válasszuk. Alapszabályként elmondható, hogy minél kisebb a szövet fényáteresztő képessége, annál hatékonyabb. Ugyanakkor fontos, hogy viselése közben lélegezni is tudjunk.

Hány rétegből kell hogy álljon a maszk? Minél több, annál jobb.

És végül: érdemes-e kombinálni az anyagokat?

Mindez azt sugallja, hogy érdemes vastagabb anyagokat választani, azokat kombinálni, és annyi réteget egymásra varrni, amennyin keresztül még tudunk lélegezni. De csak óvatosan: aki nem tud könnyen lélegezni, le fogja venni a maszkot vagy szellősebben fogja viselni. Ez nem jó. A maszknak jól kell illeszkednie. Máskülönben jelentősen csökken a hatásfoka.

18.e ábra: Hogyan befolyásolja az illeszkedés a maszk hatékonyságát?

Szeretne maszkot készíteni? Íme, egy útmutató, először 40 másodpercben, majd részletesebben is bemutatva!

Aki maszkot visel, annak fontos megtanulnia, hogyan vegye fel és le úgy, hogy elkerülje a keresztfertőzést.

Mivel mindenkinek van otthon egy régi pólója, így egy házi készítésű maszk nem kerül semmibe – a kormányoknak akár bevételi forrást is jelenthet, ha megbírságolják azokat, akik nem hordanak maszkot. Sőt, mivel a maszkviselés csökkenti a halálesetek számát, minden egyes maszk közvetve 3 és 6 ezer dollár közötti összeget takarít meg olyan egészségügyi kiadások révén, amelyek így nem merülnek fel. Szinte semmilyen anyagi áldozatot nem követel, mégis felbecsülhetetlen haszonnal jár.

A végrehajtás egyszerűsége, valamint a költségek és a hatások figyelembevételével a maszkhasználat nem is kérdés. Ha a megbízhatóságukkal kapcsolatban kételyek merülnének is fel, akkor is kézenfekvő döntés lenne a maszkviselés, már csak annak minimális költségvonzata miatt is. Japán nem hozott túl sok intézkedést a vírus ellen, a nyilvános helyeken történő, széles körű maszkhasználat mellett mégis sokkal alacsonyabb a fertőzési ráta. Csehország és Szlovákia volt az első két európai ország, ahol kötelezővé tették a maszkviselést nyilvános helyeken, és a járványgörbéjük a legjobbak között van Európában.

A kormányoknak világszerte be kellene vezetniük a kötelező maszkhasználatot nyilvános helyeken. Bírságot lehetne kivetni azokra, akik nem hordanak maszkot. A cégek is előírhatnák a maszkviselést a munkatársak részére. A boltok kötelezhetnék a vásárlóikat a maszkhasználatra. Meg kell változtatni a maszkokhoz való társadalmi hozzáállást, és nem azt látni mögötte, hogy aki viseli, az beteg, hanem azt, hogy az illető intelligens és odafigyel a társadalom többi tagjára.

Mert ha a kormányok nem lépnek, a lakosságnak kell. Végül is, ha Csehország onnan, hogy senki nem hord maszkot, három nap alatt el tudott jutni odáig, hogy nyilvános helyeken mindenki maszkot visel, akkor ez máshol is sikerülhet.

Összegzésképpen, mit tudtunk meg a maszkokról?

  • A koronavírus nemcsak köhögéssel terjed kétméteres távolságon belül, hanem akár éneklés vagy beszélgetés útján is, és elképzelhető, hogy két méternél jóval nagyobb távolságra is eljut.
  • A legtöbben már akkor is fertőznek, amikor még nem észlelik magukon a tüneteket.
  • Fertőzöttek esetében a maszk viselése megakadályozza, hogy továbbadják a vírust, mivel a cseppek a maszk belső oldalán maradnak.
  • Az egészséges emberek számára is védelmet nyújt a fertőzéssel szemben.
  • Néhány napon belül megvalósítható, hogy egy ország teljes lakossága házilag készített maszkot hordjon.
  • Ha a lakosság többsége jó hatásfokkal bíró, házi készítésű maszkot használ, ez az óvintézkedés önmagában elég lehet ahhoz, hogy megállítsa a járványt.
  • Ez az egyik legolcsóbb dolog, amit országos szinten – vagy egyénileg – megtehetünk.
  • Tekintve, hogy gyakorlatilag semmibe sem kerül, viszont óriási haszonnal jár, a kötelező maszkviselés bevezetése egy észszerű döntés.

Ez a szakasz Jeremy Howard (Masks4All) és Matt Bell maszkokkal kapcsolatos átfogó kutatásaira támaszkodik.

A közösségi kontaktusok korlátozása, higiénia és közoktatás

Most már tudjuk, hogy a vírus köhögés, cseppfelhők, szennyezett felületekkel való érintkezés és beszéd útján is terjed, és azt is tudjuk, hogy érdemes maszkot hordani. Ennek ellenére nem biztos, hogy mindenki visel maszkot, illetve előfordulhat, hogy azok nem tökéletesek. Azzal is csökkenthetjük a vírus terjedését, ha változtatunk a mindennapi viselkedésünkön és a környezetünkön.

Mivel a vírus leginkább fertőzött emberekkel való érintkezés útján terjed, függetlenül attól, hogy mutatnak-e tüneteket vagy sem, ezért kerülni kell a zárt helyeken való, hosszú ideig tartó, közvetlen kapcsolatot más emberekkel. Ilyen körülmények között a kétméteres távolság valószínűleg nem elég. Ez a publikáció pedig elmagyarázza, hogy miért. Bemutatja egy kínai étteremben egyazon időben tartózkodó koronavírusos betegek elhelyezkedését. Három különböző családhoz tartozó betegekről van szó, akiket kontaktkutatás révén hoztak kapcsolatba egymással.

Itt A1 beteg volt az, akinél először jelentkeztek a tünetek, méghozzá aznap, később. Lehetséges, hogy ez a beteg volt az egyetlen fertőzött az étteremben, illetve lehet, hogy A2, A3 vagy A4 is hordozta már a vírust, mivel náluk 2-3 nappal később jelentkeztek a tünetek. Később két további asztalnál ülő öt másik ember is megfertőződött.

A többi, más asztaloknál ülő fertőzött személy a fertőzött személyhez (A1) közel – aki valószínűleg cseppfelhő útján fertőzte meg őket – vagy annak látóterében foglaltak helyet, néhány méterrel arrébb. A vírus továbbterjedését személyes érintkezés vagy cseppfelhő is okozhatta. Mindazonáltal nagyon valószínű, hogy A1 adta tovább a vírust – mivel őnála jelentkeztek leghamarabb a tünetek –, vagy akár az ő családtagjai. Bár ez utóbbinak kisebb az esélye, mivel ők még további 2-3 napig tünetmentesek voltak. Az „A” család több mint egy órán át egy légtérben tartózkodott a „B” és „C” családdal.

Úgy tűnik, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, amit kerülni kell: azt, hogy hosszú ideig zárt térben tartózkodjunk mások közelében. Hogyan tudjuk alkalmazni ezeket az ismereteket a gyakorlatban?

Először is külön kellene választani az asztalokat az éttermekben és fenntartani a távolságot az emberek között. Legalább kétméteres – de ha lehetséges, még nagyobb – távolságot lenne érdemes tartani másoktól, és kerülni kell a hosszú ideig tartó beszélgetéseket.

Ez a videó azt mutatja be, hogy Kínában hogyan alakították át a környezeti feltételeket az előírásoknak megfelelően. Például egy étteremben az asztalok fele használaton kívül van, és nem engedik, hogy a vendégek egy asztalnál étkezzenek vagy egymással szemben üljenek.

A taxi szintén olyan zárt tér, ahol hosszabb ideig tartózkodhatnak együtt emberek. A maszkhasználat és a fertőtlenítés alapvető fontosságú, de lehet, hogy nem elegendő. Érdemes elválasztani az utasokat a taxisofőröktől.

Vírusmegelőző intézkedés taxik esetén. Kivágott képkocka az előző videóból. Forrás: A koronavírusos megbetegedések esetszáma 93-ról 0-ra csökkent – mit tett ez a kínai nagyváros a vírus megfékezése érdekében?

Az edzőterem egy másik példa. Ezen a helyen jelzéseket alkalmaznak a padlón annak érdekében, hogy távol tartsák egymástól az embereket edzés közben, és ellátják őket mindennel, ami a vonalakkal jelzett területen belüli fertőtlenítéshez szükséges. Ez a távolság nem biztos, hogy elég, de rávilágít arra, hogy mi az, ami működhet ilyen helyzetben.

Amikor csak lehetséges, érdemes fizikai akadályokat kihelyezni, amelyek elválasztják egymástól az embereket. Ebben a tajvani Starbucksban bejelölték a padlón, hogy hova álljanak az emberek.

Ez a kép egy olyan videófelvételből származik, ami azt szemlélteti, milyen most az élet Tajvanon: az emberek maszkot viselnek, az épületek előtt lázmérés folyik, a gyerekek újra iskolába járnak, a liftekbe fertőtlenítőket helyeztek ki, rengeteg helyen van kézmosóállomás stb.

Ami a munkavégzés fizikai körülményeit illeti, minden esetben hasonló intézkedéseket célszerű bevezetni: szét kell választani az embereket, amennyire lehetséges, biztosítani kell a megfelelő légmozgást, és kerülni kell a hosszabb ideig tartó személyes kontaktust a dolgozók között.

Az irodai munkát végzők esetében az alábbi szabályokat ajánlott alkalmazni:

  • Kötelező maszkhasználat.
  • Aki tud otthonról dolgozni, az tegye meg. Különösen azok, akik csak tömegközlekedési eszközökkel tudnak eljutni a munkahelyükre, vagy veszélyeztetett csoporthoz tartoznak, például idősek vagy más alapbetegségben szenvednek.
  • Kézfertőtlenítőket kellene kihelyezni mindenhová, és az irodákat nagyon gyakran kellene takarítani.
  • Kerülni kellene a személyes találkozókat. Ha feltétlenül szükség van ezekre, akkor ügyelni kell arra, hogy túl sok ember ne tartózkodjon egymás közelében túl sokáig egy helyiségben. Nem jó ötlet egyórás értekezletet tartani tíz ember részvételével. Az sem jó ötlet, ha a munkatársak hosszabb ideig fehér táblás megbeszélést tartanak.
  • Munkavégzés során ne üljünk egymással szemben.
  • Megfelelő szervezéssel el lehet kerülni, hogy tömeg alakuljon ki a bejáratoknál.
  • A liftekben kézfertőtlenítő vagy zsebkendő és egy kuka kihelyezésével elkerülhető, hogy az emberek esetleg szennyezett kézzel nyomják meg a gombokat.
  • Ahol szükséges, célszerű fizikai akadályokat elhelyezni. Ha az emberek hajlamosak ezeknek támaszkodni, akkor arra kell törekedni, hogy erre minél kevésbé legyenek alkalmasak, és tiltó jelzéseket kell kihelyezni.
  • Ahol csak lehetséges, érdemes több műszakot bevezetni és beosztani a dolgozókat.
  • A vállalati étkezdéknek át kell állniuk elvitelre történő kiszolgálásra. Az étkezési idő meghosszabbításával elkerülhető, hogy sokan zsúfolódjanak össze ugyanazon a területen.
  • Vállalaton belül törekedni kellene arra, hogy a különböző területeken dolgozó munkavállalók ne találkozzanak egymással. Az a csapat, amelyik mindig együtt dolgozik, és nem kerül kapcsolatba másokkal, kisebb eséllyel fertőződik meg más részlegek fertőzött dolgozói által.
  • Magától értetődően bárki, akinél jelentkeznek a tünetek, azonnal hagyja el a munkahelyét és jelentkezzen tesztre, továbbá azokat, akik találkoztak az érintett személlyel, meg kell figyelni és karantén alá kell vonni.
  • E célból érdemes lehet nyomon követni, ki kivel lépett munkakapcsolatba. Ennek egyik módja, ha minden személyes találkozót rögzítenek a naptárban.
  • Más típusú munkakörnyezetben, például autóhasználattal járó, illetve otthon vagy szabadban végzett munkák esetére ezen a linken talál javaslatokat.

Számos dokumentum érhető el, ami ehhez hasonló javaslatokat vet fel. Ezt az Amerikai Egyesült Államok Járványügyi és Betegségmegelőzési Központja (CDC) adta ki, ezt a másikat pedig az Egyesült Királyság kormánya.

A munkavégzésen kívül a társadalmi élet is a fertőzés forrása lehet. Ahogy korábban láthattuk, érdemes elkerülni a hosszabb ideig tartó beszélgetést, éneklést és fizikai érintkezést.

Azok, akik nem egy háztartásban élnek, kerüljék az ölelkezést, a puszikat, a kézfogást és a közös étkezést. Kerülni kell a partik és a társasági összejövetelek szervezését, beleértve a születésnapokat, az esküvőket és a temetéseket is. Ez emberéletekbe kerülhet, mint például annak a chicagói férfinak az esetében, aki egy temetésen 16 másik embert fertőzött meg, akik közül 3 meghalt.

Ezekkel az intézkedésekkel csökkenthető a fertőzések száma. Ez a legfontosabb.

Ugyanakkor a környezet útján is megfertőződhetünk.

Annak kicsi a valószínűsége, hogy a hajunkra, a ruhánkra vagy postai küldeményekre kerülő vírus megfertőzzön bennünket. A vírus jellemzően nem ott landol, és ha mégis, akkor valószínű, hogy nem marad életben túl sokáig. Az, aki egyedül tartózkodik a szabadban, különösen napfényben, szintén kevés eséllyel fertőződik meg.

Ugyanakkor megtörténhet, hogy a kezünkkel hozzáérünk egy fertőzött felülethez, és így kapjuk el a vírust. Ezért alapvető fontosságú, hogy ne érintsük meg az arcunkat, és az is, hogy mossunk kezet.

A kézmosás és a kézfertőtlenítő használata egyaránt hatásos, de az alapos kézmosást jobb megoldásnak tartják.

Így pusztítja el a szappan a vírust:

Source: Madeline Marshall/Nicole Finateri/Vox

A vírus felületét zsíroldékony lipidréteg borítja, amivel a szappan kölcsönhatásba lép, ugyanúgy, mint amikor zsíros edényeket mosogatunk.

Ez a rövid videó bemutatja, milyen a megfelelő kézmosás, és miért:

Ezek közül az intézkedések közül mindegyik csökkenti a koronavírus terjedését. Nem tudjuk, melyik milyen mértékben járul hozzá a vírus terjedésének lassításához, és lehet, hogy soha nem is fogjuk megtudni. De ez a legjobb tippünk az alapján, amit a koronavírusról jelenleg tudunk.

Következésképpen a lakosságnak, az üzleti vállalkozásoknak és a kormányoknak is szorgalmazniuk kell ezeknek az óvintézkedéseknek a meghozatalát tájékoztató kampányok és végrehajtási intézkedések révén.

Ami a tájékoztatást illeti, számos ország kormánya naponta többször szöveges üzenetet küld az állampolgárainak. Ezek révén és más országos műsorszóró hálózatokon keresztül újra és újra terjeszthetik a legfontosabb üzeneteket.

Kína első számú, gyerekeknek szóló televíziós csatornáját elárasztották a közösségi távolságtartásra figyelmeztető üzenetek. Ennek hatására az alkotó egyik gyermeke az elmúlt hetekben ki is jelentette: „ki nem állhatom ezeket az új reklámokat!” A fotót Christopher Thomas készítette. Forrás: ThinkGlobalHealth.

További kormányzati intézkedésként bírsággal sújthatják azokat, akik nem tartják be az előírásokat. Ez történik például Tajvanon.

A vállalati helyiségeket az előírásoknak megfelelően kell átalakítani, a cégeknek, amennyire lehetséges, át kell állniuk távmunkára, mindez fokozottan érvényes az egészségügyi ellátórendszerben is. Ez a téma megérdemel egy rövid bekezdést.

Mindamellett, hogy az egészségügyi dolgozók kulcsfontosságú szerepet töltenek be a vírus elleni védekezésben, a fertőzés kockázatának is ők vannak a legjobban kitéve. Számos fertőzésveszélyt csökkentő megoldás létezik, de mind közül a legjobb, ha nem találkozunk egymással. Ez, amennyire csak lehetséges, az orvosi rendelések telekommunikációs csatornákra való átirányítását jelenti.

Bob Wachter (UCSF kórházrendszer) Twitter-üzenete. Ez a kórház a világ egyik legjobbja, a videóik nézettsége nagyon megugrott a koronavírus-járvány kezdete óta. A beteglátogatások több mint fele online zajlik.

A távrendelés bevezetésével nemcsak a fertőzésveszély csökkenthető a kórházakban, hanem a kórházak és a várótermek telítettsége is. Másrészt így több idejük is marad az embereknek az otthoni felépülésre. Akiket hazaküldenek, kapnak egy, a vér oxigénszintjét mérő pulzoximétert vagy egy digitális sztetoszkópot, így ellenőrizhetik az állapotukat, és karanténba vonulhatnak, ha jelentkeznek rajtuk a tünetek. Szintén hatékony intézkedés az egészségügyi ellátásban a betegek előzetes osztályozása azokban az esetekben, amikor betegség gyanúja merül fel, de a tünetek nem azonosak a koronavíruséival.

Néhány ország, köztük az USA már kiterjedt jogi szabályozással rendelkezik a távrendelés vonatkozásában. Máshol, mint például az Európai Unió országaiban nehezebb idők elé néznek. De a körülmények figyelembevételével megéri változtatni.

Mi a helyzet a lázméréssel?

Az utolsó intézkedés, amivel ebben a cikkben foglalkozunk, a lázmérés.

Először is, a testhőmérséklet mérése csak azokat az embereket szűri ki, akiknek már vannak tüneteik – és róluk most már tudjuk, hogy az eseteknek csak a felét teszik ki. A tünetekkel rendelkező fertőzöttek közül sem mindenkinek van láza. A lázméréssel a fertőzöttek körülbelül 50%-a deríthető fel.

Mégis más országokhoz hasonlóan Kínában és Tajvanon is sok épület bejáratánál ellenőrzik az emberek testhőmérsékletét. Az ennek során használt hőmérők azonban a felületi fertőzés elkerülése érdekében nem érintkeznek a bőrfelszínnel. Sajnos egy átlagos hőmérő nem is működik valami megbízhatóan. A beállításoktól függően lehet, hogy a fertőzöttek 45%-át nem észleli, ugyanakkor azoknak a 97%-áról, akiktől megtagadják az épületbe történő belépést, kiderült, hogy nem is voltak betegek. A 17. ábrán egy gyors modell látható ezeknek a számoknak a szemléltetésére, illetve az eredmény egy lehetséges grafikus ábrázolása.

A lázmérőket be lehet úgy állítani, hogy sokkal több beteg embert szűrjenek ki, de ez azt jelenti, hogy a segítségükkel olyanokat is ki fognak szűrni, akik egészségesek. Például olyan lázmérő használatával, aminek az érzékenysége (szenzitivitása) és a fajlagossága (specificitása) is 90%-os, talán kiszűrhető a lázas emberek 90%-a, de ugyanez a lázmérő az egészségesek 10%-ánál is lázat fog megállapítani – helytelenül. Ha mondjuk egy adott épületbe belépni kívánó emberek 0,1%-a fertőzött, az azt jelenti, hogy a be nem engedettek között százszor annyi lesz az egészséges, mint a beteg. És ne feledjük: a fertőzöttek 50%-a így is be fog lépni az épületbe, pusztán azért, mert nincsenek tünetei.

Lehet, hogy még így is megérné, ha nem lenne meglehetősen költséges eljárás, hiszen kell egy ember, aki lázat mér. Ugyanakkor ha a lázat mérő embereknek más feladatokat is adunk, például a lázas emberek olyan helyre irányítása, ahol tesztelik őket, vagy más óvintézkedésekről, mint például a maszkviselés betartásáról történő gondoskodás, akkor már lehet, hogy kifizetődő alkalmazni őket. Máskülönben ez egy szörnyen drága módja annak, hogy mindössze néhány beteg embert kiszűrjünk.

A sokkal jobb – és sokkal drágább – lázmérőkkel már más a helyzet. Például infravörös hőkamerákkal ki lehet szűrni azokat az embereket, akik jó eséllyel lázasak. Ezt követően el lehet őket különíteni és kontakthőmérővel megmérni a testhőmérsékletüket, ami már sokkal megbízhatóbb. Ily módon kevesebb téves pozitív eredményt kapunk. Más szempontból meg nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.

Köszönet Matt Bellnek, aki az ebben a szakaszban bemutatott kutatást vezette.

Következtetés

Az állampolgárok, a vállalkozások és a kormányok is tehetnek olyan lépéseket, amelyek jelentős mértékben csökkentik a koronavírus fertőzési rátáját. Amit mindenkinek érdemes lenne megtenni:

  • Házi készítésű maszkot hordani.
  • Kezet mosni.
  • Kerülni a beszélő vagy éneklő emberek közelében hosszú ideig történő tartózkodást.
  • Kerülni a partikat és más társasági összejöveteleket, különösen azokat, ahol más közösségekhez tartozó emberek is jelen vannak.
  • Legalább kétméteres, de inkább nagyobb távolságot tartani másoktól. Nem ajánlott másokkal szemben ülni.
  • Célszerű úgy átalakítani a vállalkozások helyiségeit, hogy az nagyon megnehezítse az emberek számára az interakció lehetőségét.

A cikksorozat következő részében azt a négy kormányzati szintű intézkedést fogjuk megvizsgálni, amelyek költségigénye viszonylag alacsony, ugyanakkor jelentős mértékben képesek csökkenteni a fertőzési rátát: ezek a tesztelés, a kontaktkutatás, az elkülönítés és a karantén.

Ez az írás A koronavírus táncórát ad című cikksorozat második része. A harmadik részben részletesen áttekintjük azokat az intézkedéseket, amelyeket minden országban be kellene vezetni: ezek a tesztelés, a kontaktkutatás, az elkülönítés és a karantén. Specifikus ajánlásokat fogunk megfogalmazni mindegyik intézkedéssel kapcsolatban egy figyelmeztetés kíséretében: az országok többsége nem jól közelíti meg a kontaktkutatás kérdését. Ha továbbra is a jelenlegi módszert követik, akkor hasonlóan fognak járni, mint Szingapúr.

Ez a cikk egy hatalmas csapatmunka eredményeként született több tucat szakember közreműködésével, akik a kutatómunkában, valamint forrásaik, érveik és a szöveggel kapcsolatos visszajelzéseik révén voltak segítségemre, megkérdőjelezték az érveimet és a feltételezéseimet, illetve ellentmondtak nekem. Külön szeretnék köszönetet mondani Carl Juneau-nak, Genevieve Gee-nek, Matt Bellnek, Jorge Peñalvának, Christina Muellernek, Barthold Albrechtnek, a Masks4All csapatának, Jeremy Howardnak, Elena Baillie-nak, Pierre Djiannak, Yasemin Denarinak, Eric Riesnek, Shishir Mehrotrának, Jeffrey Ladishnak, Claire Marshallnak, Donatus Albrechtnek és még sokaknak. Nélkülük mindez nem vált volna valóra.