Eredeti cikk dátuma: 2020. július 9.
Eredeti cikk címe: Coronavirus: Should We Aim for Herd Immunity Like Sweden?
Eredeti cikk szerzői: Tomas Pueyo
Eredeti cikk elérhetősége: https://tomaspueyo.medium.com/coronavirus-should-we-aim-for-herd-immunity-like-sweden-b1de3348e88b
Eredeti cikk státusza:
Fordító(k): dr. Serly Julianna, Vinkovits Mária
Lektor(ok): -
Nyelvi lektor(ok): Szemők Ildikó
Szerkesztő(k): Vinkovits Mária

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.

Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!

És mit tanulhatnak ebből az olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok vagy Hollandia?

Frissítve 2020. november 22-én.

Közismert, hogy Svédország a fejlett világ nagy részétől eltérő stratégiát folytatott a koronavírus elleni küzdelemben: hagyták terjedni a járványt, csak annyira fékezték meg, hogy az egészségügy ne omoljon össze úgy, ahogy Hupejben, Olaszországban vagy Spanyolországban történt, de nem próbálták meg felszámolni. Úgy gondolják, hogy teljesen megállítani úgysem lehetséges. Ennek természetes következménye, hogy a lakosság nagy része megfertőződik, ami végül is lelassítja a járványt. Emiatt hívják ezt a stratégiát nyájimmunitásnak.

A másik lehetőség a pöröly és a tánc stratégiája: a gazdaság lezárásával agresszív csapást mérni a koronavírus-járványra, aztán, amikor már megfékeztük, a szigorú kijárási tilalmat felválthatja a tánc, vagyis a járvány megfékezésére irányuló intézkedések olcsó és intelligens alkalmazása, mint ahogy az történt Dél-Koreába, Tajvanon, Szingapúrba, Új-Zélandon, Ausztráliában és még sok helyen.

Néhány országban, illetve államban pedig a bevezetett intézkedések e két stratégia között valahol félúton helyezkednek el. Ékes példa erre az Amerikai Egyesült Államok. De vajon melyik stratégia a legjobb?

Ma nagyon sok adatot és ábrát fogunk megvizsgálni, hogy válaszokat kapjunk a következő kérdésekre:

1. Mi történt Svédországban?
2. Tulajdonképpen mennyire komoly ez a vírus? Hány embert fertőz meg? Hányat betegít meg? És hányat öl meg?
3. Kire nézve jelent veszélyt? Meg tudjuk védeni a gyengéket?
4. Mi a legjobb a gazdaságnak?

Ami pedig ki fog derülni:

• Svédországban borzasztóan sok megbetegedés és haláleset történt. Ennek ellenére kevesen vannak, akik már átestek a fertőzésen. Messze járnak még a nyájimmunitástól.
• A fertőzöttek 0,5–1,5%-a hal meg a koronavírus-fertőzés következtében.
• Ha nem fékezik meg a járványt, a teljes népesség 0,4–1%-át is kiirthatja.
• Sokan olyan állapotba kerülnek, amelyet még nem is értünk.
• Sajnos ez a rengeteg megbetegedés és halál még messze nem volt elég ahhoz a világ legtöbb részén, hogy elérjük a nyájimmunitást.
• Jól hangzik, hogy csak azokat védjük, akik a leginkább veszélyeztetettek. Pillanatnyilag ez csak egy ábránd.
• Annak ellenére, hogy Svédország gazdasága nagyrészt nyitva maradt, ugyanannyit szenvedett, mint mások.
• Most pedig elképzelhető, hogy a helyzet még rosszabbodni fog.
• Svédország már megbánta a döntését. De nem eléggé. A kijárási korlátozás bevezetése nélkül is megfékezheti a járványt, amennyiben elismeri a hibáit és meghozza a megfelelő intézkedéseket.
• Más országok, különösen az Amerikai Egyesült Államok, kacérkodnak a nyájimmunitás stratégiájával. Ez csak további veszteségekhez és halálhoz fog vezetni.

Akkor most lássuk részletesebben is a fentieket!

1. Svédország esete

Svédország és Európa nagy része ezen a három fázison ment keresztül:

1. A járványkitörés, ami márciusban kezdődött, áprilisban ért a csúcsra, majd májusban és júniusban lecsillapodott.
2. Következett egy nyugodt nyár, ami az első fázisban tett erőfeszítéseknek éppúgy volt köszönhető, mint a szerencsés nyári időjárásnak.
3. Majd érkezett egy új hullám az ősszel – ami valószínűleg folytatódik a télen.

Mi történt az első fázis során?

Mi történt Svédországban a világjárvány korai szakaszában?

A svédeknél nem voltak ugyanolyan lezárások, mint más országokban.

Ők szabadon jártak-keltek. Az általános és középiskolák nyitva maradtak, a kocsmák, klubok, edzőtermek és vendéglők nemkülönben.

Milyen eredményre vezetett ez?

Svédország esetét úgy érthetjük meg a legjobban, ha olyan országokhoz viszonyítjuk, amelyekhez a leginkább hasonlít. Szerencsére van néhány majdnem tökéletes összehasonlítási alapunk: a többi északi ország. Hasonló kultúra, időjárás, magatartásbeli, gazdasági, demográfiai jellemzők, és ahogy március első felénél láthatjuk is, körülbelül egy időben jelentek meg náluk a koronavírusos esetek. Más országokkal nem lehet ilyen jól összehasonlítani, mert vagy jóval korábban kitört náluk a járvány (pl. Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban), vagy más a népsűrűség (pl. az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium), vagy eltérő demográfiai minták jellemzik (pl. a mediterrán országok többgenerációs háztartásai gyerekekkel és nagyszülőkkel) stb.

Néhányan tiltakoznak emiatt az összehasonlítás miatt, mondván, hogy „Olaszországban magasabb az egymillió főre eső halálozások száma. És Spanyolországban is. Meg még Belgiumban is.” Úgyhogy mélyedjünk el ebben egy kicsit! Mely más országokkal hasonlíthatjuk össze Svédországot?

Mely országokkal hasonlítsuk össze Svédországot?

Ez az ábra sok mindenbe enged bepillantást. A vízszintes tengely az egymillió lakosra jutó kezdeti esetszámot mutatja március közepén, azt érzékelteti, hogy mennyire volt szerencsétlen az ország a korai járványkitörés tekintetében. A függőleges tengely az egymillió főre jutó halálozások számát mutatja. Láthatjuk, hogy minél nagyobb a kezdeti járványkitörés, annál több a haláleset.

Ebből következik például az is, hogy nem lenne szabad Svédországot Spanyolországhoz vagy Olaszországhoz hasonlítani, mert ezekben az országokban szerencsétlenségükre sokkal magasabb volt a kezdeti esetszám. Ugyanez áll az olyan országokra, mint Kanada, Litvánia és Szlovákia: náluk alacsony volt a kezdeti esetszám. Ehelyett a függőleges tengelyen ugyanott elhelyezkedő országokat kell összehasonlítanunk, mert így láthatjuk, mely országokban zajlott le ugyanúgy a járványkitörés. Azt, hogy végül mennyien haltak meg, az határozta meg, ahogyan a kezdeti kitörést kezelték.

Ebben a tekintetben Svédország messze a legrosszabb a csoportból. Rosszabbul teljesített, mint Franciaország, Írország, Hollandia, Portugália, Dánia, Norvégia, Ausztria, Németország, Csehország, Ausztrália, Észtország, Szlovénia, Málta, Finnország… Ebben a felsorolásban ott van Dánia, Finnország, Norvégia és más északi országok is, ami az elemzésünk szempontjából nagyon kényelmes.

Ezen az ábrán az is jól látható, a Svédország stratégiáját védelmezők miért szokták az Egyesült Királyságot és Belgiumot választani összehasonlítási alapnak: mert csak ezekben az európai országokban volt magasabb az egy főre jutó halálozás tavasszal, hasonló számú kezdeti esetszám mellett. Mindazonáltal ez az összehasonlítás nem fair.

Úgy Belgiumban, mint az Egyesült Királyságban brutális volt a járványkitörés Svédországéhoz képest. Ezt sokkal nehezebb ellenőrzés alá vonni. Sokkal jobban kapcsolódnak a nemzetközi színtérhez, sokkal több a behurcolt fertőzés. Nagyobb a népsűrűség, rosszabb a lakosság egészségi állapota, több ember él együtt, egy háztartásban és sokkal magasabb szintű az urbanizáció.

Ráadásul az Egyesült Királyság élen jár a koronavírus-helyzet hibás kezelésében, és különösen balszerencsés is: túl sokáig vártak a kijárási korlátozás bevezetésével, ami nem is volt olyan szigorú, mint más országokban, a betegeket visszaküldték az idősotthonokba…

Belgiumban pedig körülbelül kétszer annyi haláleset fordult elő, mint a legtöbb országban: az országban bekövetkezett halálesetek fele idősotthonokban történt, de ezeknek csak 5%-át tesztelték. 95%-ot egyszerűen koronavírus okozta esetnek nyilvánítottak. Óriási kezdeti csúcs is sújtotta, amelyet azóta ellenőrzés alá vontak.

Svédország kontra a többi északi ország

Az eddigiek alapján a legtisztább képet akkor kaphatjuk a nyájimmunitás kontra pöröly és tánc stratégiák összehasonlításáról, ha Svédországot a többi északi országgal vetjük össze: Dániával, Norvégiával és Finnországgal. A kontraszt kedvéért idevettem Ausztriát, Csehországot és más hasonló méretű (~ 10 millió lakosú) kelet-európai országokat is, ahol körülbelül ugyanolyan mértékű volt a kezdeti járványkitörés.

Június 14-én Svédországban több új esetet jelentettek naponta, mint valamennyi skandináv szomszédjánál összesen. Tulajdonképpen Svédországban több eset volt, mint a 21 legalacsonyabb esetszámot jelentő EU-tagországban júniusban – összesen.

A fenti grafikonon látható, hogy Svédország sokkal jobb helyzetből indult, mint a szomszédai, Dánia és Norvégia, vagy akár mint Ausztria, Csehország és Finnország. Viszont ezek közül az országok közül március második felében az összes bevetette a pörölyt. Két héttel később, április elején már láthattuk, hogy az esetszámaik csökkennek, miközben ez a szám Svédországban folyamatosan nőtt.

Történt ez annak ellenére, hogy Svédország nem vezetett kimerítő nyilvántartást a koronavírus-eseteiről:

Ez mutatja, hogy a tesztek hány százaléka lesz pozitív. Minél alacsonyabb ez a százalék, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy felismertük az összes esetet. Svédország tizedannyit tesztelt, mint a szomszédai. Mivel nem akarta felszámolni a járványt, ezért nem is igazán érdekelte, mennyi eset van összesen. Ennek eredményeként alábecsülték az esetszámokat.

Az esetszámok amúgy is csak annyira pontosak, mint a hivatalos jelentések. A halálozások sokkal megbízhatóbb adatokkal szolgálnak.

Tehát mi a helyzet a halálozások számával?

Miközben a halálozások száma nem nőtt tovább a többi skandináv országban és azokban az országokban sem, amelyeket még összehasonlíthattunk velük, Svédországban viszont egyre csak emelkedett. Hogy megértsük ennek az okait, meg kell értenünk Svédország koronavírus elleni harcának stratégiáját.

A svéd stratégia

Svédországban sosem vezettek be kijárási korlátozást. Ehelyett március 27-én bezárták az egyetemeket és a főiskolákat, betiltották az 50 főnél nagyobb rendezvényeket és arra biztatták a lakosságot, hogy maradjanak otthon és kerüljék a fölösleges utazásokat. Az idősotthonokban március 30-án látogatási tilalmat vezettek be. Ezen kívül azonban a kormány csak annyit kért az emberektől, hogy ha lehet, dolgozzanak otthonról és kövessék a közösségi távolságtartás szabályait. A gyerekeknek pedig kötelező volt iskolába járniuk. Miért?

Svédország vezető epidemiológusa így foglalta össze a stratégiájukat:

„A koronavírus-járványt nem lehet megállítani. Erre csak a nyájimmunitás lesz képes. A kijárási korlátozások nem. Úgyhogy lapítsuk le a görbét, hogy elkerüljük az egészségügy összeomlását, de ennél tovább ne menjünk. Ha lezárjuk a gazdaságot, az borzasztóan költséges lesz és csak elodázza az elkerülhetetlent. Közben pedig óvjuk az időseket, mivel ők azok, akik belehalnak. Úgysem olyan súlyos ez a járvány.”

Ezt nevezik egyesek csillapítási stratégiának, mert lecsökkenti az esetszámokat annyira, hogy ne omoljon össze miattuk az egészségügyi ellátó rendszer, de ennél tovább nem megy, nem célja a járvány felszámolása. Mások ezt nyájimmunitásnak nevezik, a járulékos hatása miatt: meggyőződésük szerint a járvány csak akkor ér véget, ha majd megfelelő mennyiségű ember fertőződik meg és lesz immunis rá. Úgy vélik, a koronavírus-járvány esetében ez a pillanat akkor jön el, amikor az emberek 65%-a már átesett a fertőzésen.

A svéd hivatalok nem szeretik a nyájimmunitás címkét, holott ez a név nagyon hasznos, mert könnyű megjegyezni, mindenki így hívja, ráadásul a csúf végkifejlet felől sem hagy kétséget. Úgyhogy én is így fogom hívni.

A stratégia fenti leírása sok állítást tartalmaz. Némelyik még igaz is. Például az intézkedések, amelyeket bejelentett (a nagy létszámú rendezvények betiltása, az otthoni munkára buzdítás, a főiskolák és egyetemek bezárása), a nyár megérkezésével és emiatt a tevékenységek szabadtérbe történő átvitelével elegendőnek bizonyultak a görbe ellapításához. A kormány megnövelte az egészségügyi kapacitásokat is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a koronavírus-járvány nyomása ellenére is fenn tudták tartani a működőképességét.

Ezek az állítások alaposabb vizsgálatot érdemelnek:

1. a koronavírus-járványt nem lehet megállítani;
2. nem is olyan súlyos ez a járvány;
3. megvédhetjük tőle az időseket;
4. a gazdaságnak jobb, ha a járvány népességbeli terjedésével párhuzamosan a görbe ellapításán dolgozunk, mint ha bevetnénk a pöröly és a tánc stratégiáját, azaz a szigorú kijárási korlátozás bevezetését, amelyet a gazdaság újranyitása követ.

Vegyük sorba ezeket az állításokat!

2. A koronavírust nem lehet megállítani?

Anders Tegnell, Svédország vezető epidemiológusa szerint nincs elegendő tudományos bizonyíték arra, hogy a kijárási korlátozások hatásosak lennének. Ezt az állítást visszhangozta a többi svéd állami epidemiológus is.

„Lezárások, kijárási korlátozás, határzár – meglátásom szerint egyiknek sincs tudományosan megalapozott történelmi háttere. Az Európai Unió több országában is tájékozódtunk az iránt, hogy a bevezetésük előtt jelentettetek-e meg valamilyen elemzést ezeknek az intézkedéseknek a hatásáról, de szinte semmit sem találtunk”– Anders Tegnell, Svédország vezető epidemiológusa.

A svéd politikusok helyében én ennek hallatán azonnal aggódni kezdtem volna. Először is ennek a bizonyos elemzésnek a megtörténtéről nem tettek közzé bizonyítékot. Ami pedig még fontosabb: ez alapján úgy tűnik, a tudósok nem értik, hogyan is működik a való világ.

Mire számítottak? Hogy majd rábukkannak egy elbírált tudományos tanulmányra, amely egyértelműen kimutatja, hogy a kijárási korlátozások hatékonyak? Ez nem egy laboratórium! Ilyen tanulmány nem létezik! Egy vadonatúj vírussal lehetetlen volt tiszta elemzést végezni.

A döntéseket nem a végeredmény alapján kellene értékelni, hanem az alapján, hogy vajon a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesek voltak-e.

A világban rendetlenség uralkodik. Az adatok nem tökéletesek. Meg kellene-e várniuk a politikusoknak, amíg minden bizonyíték tökéletes lesz? Nem. Az már túl késő lenne. Össze kell hogy illesztgessék a rendelkezésre álló adatdarabokat és cselekedniük kell, akkor is, ha amit tesznek, nem tökéletes. Mert a tökéletes már túl későn jön, és abba bele is halhatunk.

A jó ellensége a tökéletes

Egyébként meg… Volt bizonyíték, alátámasztva mindazzal, ami Vuhanban, Dél-Koreában, Tajvanon és Olaszországban történt.

Azóta rengeteg ország cselekedett ez alapján a bizonyíték alapján, és ez meg is látszott a nyári eredményeken. Mit mutatott az elérhető bizonyíték?

Országok tucatjai semmisítették meg a járványt. Ebből a mintából 40 ország a pörölyt alkalmazta, hogy meggátolja a járvány terjedését. A fennmaradó öt országból (Kuba, Japán, Tajvan, Izland és Dél-Korea) mindegyik sziget (Dél-Korea valójában egy sziget, mert csak Észak-Koreával van szárazföldi határa, ami viszont szigorúan le van zárva), és mind az ötüknek fejlett módszereik voltak a vírus elleni küzdelemhez. Tajvan és Dél-Korea helyes megelőző intézkedéseket vezetett be, és ugyanígy tett Kuba is. Japánban szigorú maszkviselési kötelezettség volt, az egészségügyi hálózatuk erős, és van kontaktkutatási tapasztalatuk. Izland rögtön a tánc fázisában kezdett, a lakosság jelentős részét (körülbelül 17%-át) tesztelték és minden pozitív esetet elszigeteltek.

Ez a 45 ország bizonyítja, hogy a pöröly sikeresen alkalmazható, különösen a fejlett országokban, és a fejlődőek közül is néhányban.

„Ez nem olyan vírus, amelyet meg lehet fékezni vagy ki lehet írtani, legalábbis addig nem, amíg nem készül ellene oltóanyag” Anders Tegnell, Svédország vezető epidemiológusa

Milyen egyéb bizonyítékokat használhatunk a pöröly működésének értékeléséhez?

Nézzük a napi esetszámok csökkenését! Azokban az országokban, ahol keményen lesújtottak a pöröllyel, az esetszámok növekedése körülbelül két héttel ezt követően megáll.

A fenti ábrához olyan országokat választottunk, amelyek olyan keményen lecsaptak a pöröllyel, hogy amellett minden más tényező hatása eltörpült. Spanyolország és New York esete különösen érdekes:

Ami az esetek számát illeti, New York szorosan Spanyolország mögött járt. New York vezetése viszont hét nappal később rendelte el a pörölyt (március 22-én), mint Spanyolországé (március 15-én). Ennek eredményeként New York görbéje kilőtt a spanyoloké mellől: május 20-án Spanyolországban 235 ezer esettel számoltak, szemben New York 360 ezer esetével. Annak ellenére, hogy az emberek már mindkét helyen elkezdték korlátozni a saját mozgásukat:

Ebből az ábrából két dolgot tudunk meg:

1. A lakosság és a vállalkozások hallgatják a híreket, és a vezetés intézkedéseitől függetlenül is cselekszenek. Ezek a cselekedetek hatással vannak a vírus fertőzési rátájára.
2. Ez azonban nem elég. Spanyolország és New York lakossága körülbelül egy időben csökkentette a mobilitását, de a görbéken ez csak részben tükröződik. A két kormány nem egyszerre rendelte el a pöröly bevezetését, de az esetszámok óramű pontossággal a bevezetés után két héttel kezdtek el csökkenni.

Az Amerikai Egyesült Államok majdnem tökéletes helyszín a kijárási tilalmak hatásának vizsgálatára, mivel szövetségi szinten nem rendelték el az ország lezárását, így az államoknak és a városoknak is maguknak kellett dönteniük. Emiatt megyék ezrein hasonlíthatjuk össze a lezárások hatását azzal a hatással, amit a lezárások elrendelésének hiánya vált ki. Mit tanulhatunk ebből?

A narancssárga vonal azt mutatja, hogyan alakultak az esetszámok a kijárási korlátozást elrendelő megyékben a kijárási korlátozást el nem rendelő megyékhez képest. A nulladik napon egyenlőnek tekintettük őket. Előtte egy kicsit hektikusan alakultak az esetszámok. Azokban a megyékben, ahol kijárási tilalom volt érvényben, annak elrendelése után az esetek száma elkezdett egyre csökkenni azokhoz a megyékhez képest, ahol nem voltak ilyen kemény intézkedések. Az első héten 30%-kal kevesebb eset van. Két héttel később már 40%-kal kevesebb. Három héttel később pedig 49%-kal kevesebb.

Láthattuk tehát, hogy sok különböző helyen alkalmazták sikerrel a pörölyt. Felteszem, ezzel a svéd epidemiológusok is egyetértenek. Lehet, hogy nem a pöröly aggasztotta őket, hanem a tánc? Talán attól tartottak, hogy lehetetlen megfékezni a járványt, és közben újraindítani a gazdaságot. Márpedig a pöröly drága és nem is hatékony, ha nem sikerül jól a tánc. Tehát a kérdés valójában az, hogy… Képesek vagyunk-e sikeresen táncolni?

Működik-e egyáltalán a tánc?

Sok ország elhagyta a pöröly fázisát és már a táncot járja: Kína, Dél-Korea, Hongkong, Tajvan, Vietnám, Thaiföld, Új-Zéland, Ausztrália, Mongólia, Uruguay, Szingapúr, Kanada Atlanti-óceán-menti területei… Mostanra mindegyikük már nyolc hónapja táncol. Nem állíthatjuk, hogy nincs bizonyíték a kijárási korlátozások működésére és sikeres alkalmazhatóságára.

Több ország hónapok óta sikeresen táncol.

A tünetmentes terjesztő

Mind a pöröly, mind a tánc működik.

Egyesek szerint azonban a koronavírus-esetek számának csúcsértéke és zuhanása nem a pöröly hatásának köszönhető. Azt mondják, semmi hatása nem volt. Azzal érvelnek, hogy előbb-utóbb minden országban kitör a járvány, de néhány hét múlva óramű pontossággal ki is fúj, függetlenül attól, hogy voltak-e lezárások vagy sem. A tudomány világában, ha van egy teóriánk, amelyet be akarunk bizonyítani, akkor e teória alapján előfeltevésekkel élünk, és megnézzük, hogy igaznak bizonyulnak-e. Íme, néhány előfeltevés, amely ez alapján a teória alapján készült:

1. Mivel minden országban a pörölytől függetlenül hasonlóan alakul a járványgörbe, minden országban be kell hogy robbanjon a járvány. Nem létezik olyan ország, ahol nem következik be súlyos járványkitörés.
2. Ez fordítva is igaz: mivel minden országban a pörölytől függetlenül hasonló a járványgörbe alakulása, már minden országban az aktív esetszámok csökkenését kellene látnunk.
3. A hasonló helyzetből induló országoknak hasonló mértékű járványkitörést kellene tapasztalniuk, függetlenül attól, hogy bevetették-e a pörölyt vagy sem.
4. És viszont, a különböző helyzetből induló országokban különböző mértékű járványkitörtést kellene látnunk, függetlenül attól, hogy bevetették-e a pörölyt vagy sem.

Az első előfeltevés hamisnak bizonyult. Nem minden országban robbant be a járvány. Ezen érvelés fényében Tajvan, Hongkong és Mongólia esete teljességgel lehetetlen: ezekben az országokban nem volt semmiféle járványkitörés. A felkészült országok, azok, amelyek azonnal tudták, hogyan táncoljanak, megúszták a járványkitörést.

Ráadásul ez már márciusban is köztudott volt, hiszen Kínában egyetlen tartományt sújtott csak komolyabban a járvány:

Ha a kijárási korlátozásoknak nincs jelentőségük, akkor hogy lehet az, hogy az összes kínai tartományban, ahol a hupeji helyzet láttán még idejekorán bevezették ezeket, megúszták a járvány kitörését? Hogy lehet, hogy az egyetlen tartomány, ahol a járvány berobbant, éppen az, ahol nem tudták idejében elrendelni a kijárási tilalmat?

A második előfeltevés – „minden ország, ahol lezajlott a járványkitörés, mostanra már vissza kellett volna térjen a normális állapotba” – sem igazolódott be. Láttuk, hogy Svédországban ez nem történt meg. Minden földrészen találunk hasonló országokat:

Előzőleg már sok olyan országot láttunk, ahol sikeresen alkalmazták a pörölyt. 2-3 héten belül elkezdett laposodni a görbéjük, és néhány héttel később az esetszámok már a 0 közelében jártak. Országok tucatjait találjuk azonban minden kontinensen, ahol nem ez volt a helyzet: A napi új koronavírus-fertőzések száma hetekig vagy hónapokig stabilan magas volt (mint Svédországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban), folyamatosan növekedett (mint Moldovában, Algériában, Argentínában vagy Oroszországban) vagy csökkent, majd újra emelkedni kezdett (mint Azerbajdzsánban, Jordániában, Iránban vagy Máltán). Ha a görbe alakulása független lenne az intézkedésektől, minden országban csökkenést tapasztalnánk. De nem ez a helyzet.

A harmadik előfeltevés – „A hasonló helyzetből induló országok görbéje is hasonló lesz, a pöröly alkalmazásától függetlenül” – szintén hamisnak bizonyult. Láttuk, hogy Norvégia, Dánia, Ausztria, Finnország és Csehország is Svédországhoz hasonló helyzetből indult, mégis más utat járt be. Láttuk, hogy Spanyolország és New York közel voltak egymáshoz a kezdeti esetszámok tekintetében, tehát a görbéjüknek csökkennie is egyszerre kellett volna. De ez nem ezt láttunk. New York járványgörbéje hosszabban ívelt felfelé és magasabb csúcsértéket vett fel. Ugyanez igaz az Amerikai Egyesült Államok megyéire.

A negyedik előfeltevés – „A különböző helyzetből induló országok görbéje is különböző lesz, a pöröly alkalmazásától függetlenül” – hamisnak bizonyult. Valami változatosságnak kellene mutatkoznia a görbékben az országok között, ezzel szemben az új esetszámok két héttel a pöröly bevetése után szinte mindig csökkennek, amint azt Kína, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és New York esetében is láthattuk.

A koronavírus-járvány nem megállíthatatlan. Sok ország számára világos, hogy mi a módja a megállításának: a pöröly és a tánc.

Mit volt tehát Svédország hivatalos álláspontja mindezek után? Április 30-án közzétették egy matematikai számítás eredményét, amely szerint április 3-ára a svédek 2,5%-a már átesett a fertőzésen. Egy hivatalos svéd modell azt jelezte előre, hogy egy hónappal később, május 1-jére a népesség 26%-a esik majd át a fertőzésen. Johan Giesecke professzor, a kormány tanácsadója és Svédország volt vezető epidemiológusa úgy gondolta, hogy a tömeges tesztelés az ország 50%-át találja majd fertőzöttnek. Tom Britton, az ország vezető járványstatisztikusa egyetértett vele. Nagyon jó lett volna, ha be is következik: bizonyította volna, hogy a nyájimmunitás-megközelítés működőképes.

Ehhez képest mi történt valójában? Május 20-án az ország közzétette a felmérés frissítését. A népesség 26%-os fertőzöttsége helyett az arány mindössze… 5,4% volt (Stockholmban 7,3%, nemzeti átlagban 5,4%, ha Svédország életkor szerinti prevalenciáját rávetítjük a lakosság korösszetételére).

Ezek a számok valószínűleg az április 20-a körül mért immunitást tükrözik, mivel beletelik némi időbe, mire a szervezet elkezd ellenanyagokat termelni. Habár ennek a nagyjából 5,4%-nak a fele valószínűleg álpozitív. Az is lehetséges, hogy az április 20-án mért valós pozitív esetek aránya csak 2,3% volt. Ettől függetlenül legyünk nagyon nagyvonalúak és tételezzük fel azt, hogy április végére a prevalencia kb. 7% volt.

Ez egy kritikus pont volt: a svéd epidemiológusok úgy gondolták, hogy az áldozattal, amelyet az ország hozott, ekkorra már legalább félúton kellett volna járniuk a nyájimmunitáshoz. Ez a felmérés viszont azt mutatta, hogy még csak a 10%-nál tartanak ahhoz képest, ahol gondolták, hogy ekkorra fognak tartani, tehát a nyájimmunitás eléréséig még tízzel kell szorozni az addigi számokat, azaz tízszer ennyien fognak meghalni. Vagy még többen, hiszen az idősek között alacsonyabb volt a fertőzöttek aránya, mint a lakosság többi részében (a 65 év felettiek2,7%-a).

„Ez azt jelentheti, hogy a statisztikai számítások, amelyeket a Közegészségügyi Hatóság és jómagam készítettünk, teljesen helytelenek. […] Vagy jelentheti azt is, hogy többen fertőződtek meg, mint ahányan antitesteket termelnek” – nyilatkozta Tom Britton, a Stockholmi Egyetem matematikaprofesszora és a svéd kormány tanácsadója a Dagens Nyheter című lapnak.

Mivel Svédország lakossága kb. 10 millió fő, a 7% azt jelenti, hogy körülbelül 700 ezren fertőződtek meg valamikor menet közben, továbbá hogy még kb. kilencszer ennyien meg kellene hogy fertőződjenek ahhoz, hogy nyájimmunitásról lehessen beszélni. Mivel az elhalálozásig kb. 3 hét telik el, ez a május végi halálozási számmal hasonlítható össze, tehát kb. 4000 fővel.

A kb. 700 ezer fertőzöttel és a kb. 4000 halálesettel a fertőzés halálozási aránya (IFR) 0,57% lenne. A svéd kormány 0,1%-ra számított, körülbelül a hatodára a mostaninak.

„Gondolom, [a halálozási arány] olyasmi lesz, mint egy súlyosabb influenzajárvány alatt, tehát nagyságrendileg… körülbelül 0,1%” – Johan Giesecke professzor, a svéd kormány tanácsadója, volt vezetője annak az osztálynak, amelyet most Tegnell vezet, az Unherdnek adott interjújában.

Hagyni, hogy a vírus az egész lakosság körében szabadon terjedjen, nagyságrendekkel növelné az áldozatok számát, kb. 30-40 ezer ember halálát jelentve.

Egyébként ez nem kizárólag Svédországra jellemző. Még ott is, ahol hatalmas járványkitörés volt, a népességnek csak kis százaléka fertőződött meg.

És nemcsak erről van szó, hanem ez felveti azt a messzemenő feltételezést is, hogy akinek koronavírus-antitestei vannak, az valóban immunis-e. Ezt nem tudjuk.

Lehetséges például, hogy valaki immunisnak tűnik, de valójában egy másik típusú koronavírus ellen termelt antitesteket. Az is elképzelhető, hogy kisebb mennyiségű vírussal találkozva termelt némi ellenanyagot, viszont nagyobb mennyiségű vírus már legyőzné őt. Ha ezek közül bármelyik is igaz, egy olyan országban, mint amilyen Svédország, a lakosság körében akár 6,7%-nál is kisebb lehet az immunisok aránya, és még távolabb vannak a nyájimmunitás elérésétől.

3. A koronavírus-megbetegedés olyan, mint az influenza?

2019-ben nagyjából 700 svéd halt meg influenzában úgy, hogy nem vezettek be intézkedéseket. Ebben az évben a koronavírus-járványban november 22-éig több mint 6400 ember halt meg – a járvány fékezését célzó intézkedések ellenére. Ez azt jelentené, hogy a koronavírus legalább 10-szer annyi embert öl meg, mint az influenza.

Prof. Giesecke feltételezésével ellentétben:

„A koronavírus miatti halálozási szám talán a duplája lehet [az influenza okozta halálozásnak], de 10-szeresnél biztosan kevesebb.”

Mennyire rossz is valójában ez a járvány?

A 30 év felettiek körében valójában legalább tízszer rosszabb. Attól függően, hogy a populáció nagyon fiatal (mint Közép-Afrikában) vagy nagyon idős (mint Európában), az IFR 0,5% alatt vagy 1% felett lesz.

Minden ebbe a tartományba eső IFR-t rendkívülinek gondolunk. Ha a populáció 65%-a elkapja a vírust, abba az ország össznépességének a 0,4–1%-a fog belehalni, mielőtt elérnék a nyájimmunitást. Az országoknak dönteniük kell, el tudják-e ezt fogadni – átláthatóan megvitatva ezt a lakossággal.

Egy Svédországhoz hasonló országban ez az arány 40 ezer és 100 ezer fő halálát jelenti (november 24-ig kb. 6400 fő a hivatalos halálozási szám). Egy olyan országban pedig, mint az USA, ez 1-3 millió fő halálát.

Járulékos károk

Amikor az országok döntést hoznak, hogy hagyják-e a maga útján a nyájimmunitás elérését vagy kontrollálják a járványt, figyelembe kell venniük a járulékos károkat, a mellékhatásokat és a krónikus betegségeket is, amit a koronavírus okozhat. Most már tudjuk, hogy a vírus megtámadja a tüdőt, a veséket, a belet, az immunrendszert, a vért, a szívet, az agyat…

A vírus képes közvetlenül károsítani a testet, de közvetett módon is árthat a citokinvihar révén, ami az immunrendszer támadása a test ellen vérrögképződés, oxigénhiány által vagy a kezelés mellékhatásai miatt.

Ezek a másodlagos hatások kiválthatnak sztrókot, görcsrohamokat, szívrohamot, veseelégtelenséget, ARDS-t (akut légzési distressz szindrómát), bőrelváltozásokat, Kawasaki-kórt, gangrénát, tüdőfibrózist vagy trombózist. Még olyanoknál is állapítottak meg tüdőkárosodást, akik egyáltalán nem mutattak tüneteket.

Ha érdeklik a további részletek, tekintse meg ezt a videót:

Összegezve:

• A fertőzöttek 0,5-1,5%-a hal meg a koronavírustól.
• Sokkal többen lesznek nagyon betegek.
• És kiderülhet az is, ami még rosszabbnak bizonyulhat, hogy az antitestek nem nyújtanak védelmet a vírus ellen, vagy a vírus mutálódik.

Ez a vírus kiszámíthatatlan. Ha szabadon engedjük a járványt, az embereket nemcsak annak tesszük ki, hogy esetleg meghalnak, hanem minden egyéb komplikációnak is, ami a fertőzés következtében felléphet. Egy sérült generációt hozhatunk létre.

Ez a vírus azonban nem hat egyformán mindenkire. Egyesekre nézve sokkal veszélyesebb, mint másokra. Lehet, hogy a nyájimmunitási stratégia akkor életképes, ha a legsérülékenyebbeket meg tudjuk védeni?

3. Meg tudjuk védeni a kockázati csoportba tartozókat?

Talán észrevette, mennyire különbözik az IFR a különböző tanulmányokban, amelyeket fent bemutattam. Ez logikus: Nincs egyetlen univerzális IFR. Ez az érték attól függ, hány idős ember él az adott országban, hányaknak van olyan fennálló krónikus betegsége, mint például a túlsúly, hogy összeomlik-e az egészségügyi rendszer, vagy hogy mennyire közel élnek egymáshoz az emberek (ami növelheti az adott háztartásban a vírusterhelést.)

Az alábbi ábra az életkor szerinti spanyolországi IFR-t mutatja (ahol a világon az egyik legkiterjedtebb ellenanyag-tesztelést végezték):

Ezt megvizsgálva egy nagyon érzékeny stratégia jut eszembe: Hagyhatjuk-e szabadon járni-kelni a fiatalokat, hogy esetleg elkapják a koronavírust, elzárva az időseket ez alatt az időszak alatt, és amikor a fiatalok átestek a fertőzésen, és kialakult a nyájimmunitás, kiengedhetjük-e az időseket is?

Az idősek védelme

Ez az, amivel a svéd kormány próbálkozott. Április 1-jén megtiltották az idősotthonok látogatását, és a 70 év felettieket arra bátorították, hogy maradjanak otthon.

Az összes halott 40%-a mégis idősotthonokból került ki.

Ez a legmagasabbak között van a világon, egy olyan országban, ahol pedig az idősek speciális védelmet élveztek. Egyedül Belgiumban magasabb az idősotthonokban bekövetkezett halálozási arány, mégpedig azért, mert azon kevés országok közé tartozik, amelyek a koronavírus-gyanús eseteket is beleszámították a hivatalos esetszámba.

Svédország vezető epidemiológusa szerint ez nem általánosságban véve a stratégia hibája, hanem inkább az idősek védelmének a hibája.

Amikor arról kérdezték, vajon a pöröly és tánc stratégiája jobban teljesített volna, ezt válaszolta:

„Nehezen értjük meg, a kijárási korlátozás hogyan akadályozná meg, hogy a betegség bekerüljön az idősotthonok falai közé” – Anders Tegnell.

Ez a képzelőerő teljes hiányára utal. Így akadályozhatta volna meg a kijárási korlátozás azt, hogy a betegség bekerüljön az idősotthonok falai közé:

Először is, Tegnellnek körül kellett volna néznie. A kelet-ázsiai idősotthonokban a halálozások száma nagyon alacsony volt. Ez talán egy jelzés lehetett volna arra, hogy a járvány kontrollálása a lakosság széles körében azt jelenti, hogy az időseket óvjuk.

Ez teljes mértékben ösztönös: ha senki nem kapja el a vírust, az idősek sem kaphatják el.

Svédország vezető epidemiológusai azt a további érvet hozzák fel, hogy a kijárási korlátozást valamikor majd fel kell oldani, és a fertőzés ezután került volna be az idősotthonokba. Ismétlem: Kelet-Ázsiában nem így történt. Ha a vírust nem engedjük szabadon, az időseket sem fertőzi meg.

Épp ellenkezőleg: ha szabadon engedjük, nagyon nehéz megakadályozni, hogy az idősotthonok lakói ne fertőződjenek meg.

Az első intézkedést Svédország azzal tette az idősotthonok védelmében, hogy megtiltotta a látogatásokat. Ez a típusú intézkedés korlátozza a fertőzés terjedését. A nyájimmunitási stratégia alapján ezeknek a korlátozásoknak évekig fent kellene maradniuk, amíg nem áll rendelkezésre megfelelő kezelés vagy elegendő vakcina – ahelyett, hogy a pöröly miatt csak hetekig tartanának a korlátozások. Ez azért történik, mert amikor már sokan átestek a fertőzésen, a vírus még mindig jelen van. Az alatt az idő alatt, amíg egyetlen ember is fertőzött egy idősotthonban, a vírus futótűzként terjed odabent. Úgyhogy évekig nincs látogatás.

Az időseknek szükségük van ellátó személyzetre, hogy gondoskodjanak róluk. Mi történik ezekkel a dolgozókkal, az úgynevezett védelmezőkkel? Őket is karanténba zárják? Évekre? Mi történik a partnereikkel? Őket is karanténba zárják? El kell veszíteniük a munkájukat? Mi történik a gyermekeikkel? Őket is karanténba kellene zárni? Ne járjanak iskolába? Ha nem, akkor mi legyen a többi gyerekkel és a szüleikkel? Őket is inkább karanténba kellene zárni? Mindez lehetetlen, úgyhogy azt kell feltételeznünk, hogy az idősotthonban dolgozók közül sokan fertőződnek majd meg. Hogyan védjük meg tőlük az időseket?

A nyájimmunitási stratégia alapján a védelmezőknek el kell kezdeniük egyéni védőfelszerelést viselni: maszkot, arcvédő pajzsot és köpenyt, amíg a vakcina elérhető nem lesz. Úgy, hogy közben egyetlen fertőzés sem következik be.

Az idősotthonban dolgozók általában nem szakemberek, nem kaptak orvosi vagy ápolói képzést.

Az ötlet, hogy megvédjük a kockázati csoportokat, elméletben jól hangzik, de a gyakorlatban eddig sehol a világon nem működött. Az egész világon történtek járványkitörések idősotthonokban. Az USA-ban a legnagyobb kb. 1000 járványkitörés cirka 60%-a idősotthonokban következett be.

A jövőben talán képesek leszünk jobban megvédeni őket, de ha időt hagyunk arra, hogy megtanuljuk, hogy ezt hogyan kell csinálni, talán nem marad sok lakó az idősotthonokban, akiket meg kell majd védeni.

Sajnos nem csak az éltesebb korúak érintettek.

A krónikus betegséggel küzdők védelme

A szív- és érrendszeri betegség olyan kockázatot jelent, mintha 90 évesek lennénk. A daganatos betegség vagy cukorbetegség olyan rossz, mintha az illető 80 éves lenne.

Mennyire gyakoriak ezek a kockázati tényezők? Svédország egy egészséges ország. A svédek kevesebb krónikus betegséggel küzdenek, ami rontaná a kimenetelt. Az Egyesült Királyságban azok, akiknek krónikus betegségük van, valamint az idősek és védelmezőik, vagyis akiknek védelemre van szükségük, a populáció 40%-át teszik ki.

Az USA-ban még rosszabb a helyzet. A népesség 45%-ának van valamilyen krónikus betegsége, ami növeli a halálozási kockázatukat. És nem csak idősek vannak közöttük. A népesség több mint fele komolyan veszélyeztetett.

Nem elegendő ezeket az embereket védeni. Az összes kontaktjuknak különösen óvatosnak kellene lennie, nehogy elkapják a vírust és továbbadják sérülékeny szeretteiknek. Ennek eredményeként az USA népessége több mint felének éveken keresztül nagyon óvatosnak kellene lennie. Hogy fogjuk megvédeni a népesség több mint a felét a többiektől?

Néhányan már most is nagyon óvatosak. A kezelésben részesülő rákbetegek például immunszupprimáltak. Az immunrendszerük gyenge, ezért nagyon óvatosnak kell lenniük, nehogy elkapjanak valamit. Az egy dolog, ha néhány embernek kell nagyon óvatosnak lennie, de a populáció felének a védelme más sokkal nagyobb feladatot jelent.

Összefoglalva:

• Sok idős ember meghal a vírusfertőzés következtében.
• Eddig egyetlen ország sem volt képes megvédeni őket.
• A krónikus betegséggel küzdők esetében szintén magas a halálozási kockázat.
• Ha úgy döntünk, hogy megvédjük az időseket, a krónikus betegeket, és a velük kapcsolatban állókat (az úgynevezett védelmezőket), a népesség hatalmas részét kell elzárnunk a többiektől.

Biztosak vagyunk abban, hogy hosszú időn át őket mind lehetséges megvédeni attól, hogy elkapják a vírust?
Biztosak vagyunk abban, hogy ez jobb, mintha ennek alternatívájaként teljesen kontrollálnánk a járványt?

Az egész megérné, ha legalább a gazdaság jobban teljesítene a nyájimmunitási stratégiával.

4. Mi a legjobb a gazdaságnak?

Néhány 2020-ra vonatkozó gazdasági előrejelzés 2020 májusából:

Úgy tűnik, hogy Svédország gazdasága olyan rosszul teljesít 2020-ban, mint a legtöbb hasonló gazdaság.

„Túl korai bármit is mondani arról, hogy jobban teljesítettünk-e másoknál. Végül is úgy gondoljuk, Svédország nagyjából ugyanott lesz majd” – Christina Nyman, a Svéd Nemzeti Bank korábbi vezető tisztviselője.

Ez az időszak az, amikor Svédország gazdaságának sokkal jobban kellene teljesítenie, mint bármely más országnak, hogy kompenzálják az év többi részét. Emlékeztetőül: A stratégia sarkalatos pontja, hogy elkerülhető legyen a gazdasági visszaesés a kijárási korlátozások alatt. De a gazdaságettől függetlenülhanyatlik.

Ez nagyon rossz hír Svédország számára: a tánc alatt minden más ország gazdasága valószínűleg jobban teljesít, mint Svédországé. Ezek a gazdaságok legalább annyira nyitottak lesznek, mint Svédországé, ha nem jobban. És ha nem tombol a járvány, az emberek több késztetést éreznek arra, hogy kimenjenek. Ehhez képest Svédországnak továbbra is fenn kell tartania a jelenlegi lezárási szintet, hogy elkerülje az újabb hullámot, ami túlterheli az egészségügyi rendszert.

„Eléggé valószínű, hogy a nagy visszaesés a második negyedévben következik be. A GDP 10%-kal csökkent idén, és a munkanélküliségi ráta elérheti a 13,5%-ot” – nyilatkozta Magdalena Andersson, Svédország pénzügyminisztere a Politicónak és a The Guardiannek.

„90 ezer ember folyamodott munkanélküli segélyért a utóbbi négy-öt hétben”  – mondta Isabella Lövin, Svédország miniszterelnök-helyettese a The Guardiannek.

Nem világos, hogy Svédország gazdasága tavasszal miért teljesített olyan rosszul, mint a többi országé, de van néhány tippünk.

Miért omlott össze Svédország gazdasága?

Svédország a szomszédos és hozzá hasonló országokhoz képest nagyjából ugyanakkor korlátozta a lakosság mozgását. A visszaesés nem volt olyan meredek, de hasonló volt, és azóta is hasonló mértékű.

A mobilitás nagyfokú visszaesése március 10-e körül történt, amikor a Koronavírus: Mit kellene tenni már MOST című cikket publikáltuk. Ez a világ legtöbb országára igaz:

A kb. 40 fejlett országból csak Olaszországban és Dél-Koreában korlátozták már korán a mobilitást – mert ott súlyos koronavírus-járványkitörés volt. Ez nem volt elég ahhoz, hogy a többi ország is reagáljon, de március 10-ével kezdődően az egész világon mindenhol hirtelen elkezdték korlátozni az emberek mozgási szabadságát. A fejlett országok közül egyik sem úszta meg.

„Egyszerűen nincsenek vásárlók. Mindenki otthon marad. A vásárlások 80%-kal estek vissza az előző év azonos hónapjához képest. Ezek tényleg kemény idők”  – mondja a Politicónak Mike Singh, egy ruházati stand tulajdonosa a Vällingby piacon.

Ez azt mutatja, hogy a koronavírus gazdasági hatásának nagy része nemcsak a kormányzati intézkedéseknek köszönhető, hanem egyszerűen a lakosság reakciójának. Ha félnek a vírustól, nem vásárolnak, és a gazdaság szenvedni fog.

Előre lehetett volna jelezni ezt?

Valójában az egész váratlanul érte Svédország kormányát:

„Az áprilisi fejlemények előrejelezték, hogy a COVID19-világjárvány a svéd gazdaságot sokkal jobban fogja sújtani, mint amit a 2020 áprilisi gazdaság jelentés előrejelzett” – állítja a svédországi, gazdasági elemzésekért és előrejelzésekért felelős kormányzati ügynökség, a Nemzeti Gazdaságkutató Intézet.

Nem kellett volna, hogy ez meglepetésként érje őket.

Amikor kevés adatból dolgozhatunk, a rendelkezésre álló bizonyítékokon alapuló becsléseket kell végeznünk. Márciusban már a kínai tőzsde volt a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a pöröly és a tánc nem volt túlságosan káros hatással a gazdaságra. Egy 1918-as világjárvánnyal kapcsolatos tanulmányból azt is megtudhattuk, hogy a gazdaság lezárása jobb, mint a járvány szabadon engedése. Ez egy aközül a sok grafikon közül, amely ezt az összefüggést illusztrálja a Coronavirus: Out of Many, One című cikkben, amelyet április 1-jén publikáltunk (magyar fordítása nem érhető el – a szerk.).

Azóta minden információ azt az elképzelést támasztja alá, hogy a gazdaság akkor tér vissza a rendes kerékvágásba, ha a járványt megfékezik. Például Kína gazdasága, Vuhant is beleértve, visszatért a normális szintre.

A tőzsde szintén előrejelezte ezt:

Már márciusban megtörtént, hogy egy fontos svéd index nem teljesített túl jól a szomszédos országokkal összehasonlítva. Most mind Dánia, mind Finnország jobban teljesít, mint Svédország, és csak Norvégiában rosszabb a helyzet. A piacok nem tökéletesek, de megpróbálják előrejelezni, mi fog történni a gazdaságban, úgyhogy a jelzésük egy újabb megfontolandó adat lehetett volna arra, hogy a svéd stratégia gazdasági szempontból nem volt olyan jó, mint ahogy azt egyesek gondolták.

A kijárási korlátozás nem árt a gazdaságnak. A koronavírus viszont igen.

Összefoglalva:

• Svédország gazdaságára a koronavírus-járvány épp annyira hatással volt, mint a szomszédaiéra.
• Sajnos pontosan ez az az időszak, amikor jobban kellett volna teljesítenie, mivel a céljuk az volt, hogy elkerüljék a kijárási korlátozást. A következő néhány hónapban kiderülhet, hogy a svéd gazdaság a szomszédos országok gazdaságánál is rosszabbul teljesített.
• Ezt előre lehetett volna jelezni. Néhány jel arra utal a múltból, hogy a pöröly és a tánc gazdasági hatása kedvezőbb lett volna, mint a nyájimmunitási stratégiáé.

Mi történt azóta Svédországban?

Nyáron, a vihar előtti csendben a svéd hitvédők ezt a megközelítést hangoztatták.

Sajnos Svédországban ismét nő az esetszám.

A halálozási adatok is hamarosan követni fogják.

De egyelőre nincs semmi látnivaló. Az összes északi ország közül Svédországban volt a legalacsonyabb a fogyasztás.

Általánosságban, a gazdaság legalább annyira szenvedett – ha nem jobban –, mint a többi északi országé.

Sajnos Tegnell, a vezető epidemiológus még mindig nem figyel.

De a kormány végre elkezdett beavatkozni.

Ez az intézkedés nyilvánvalóan segíteni fog a terjedés megállításában. De kétlem, hogy ez elég lenne. A tél közeledtével az emberek a zárt terekbe húzódnak, és elkezdenek készülődni a szeretteikkel való karácsonyi találkozásra.

Hacsak nem tesznek valamit ellene, az idei karácsony hozadéka halottak tömege lesz 2021 januárjában.

Ha szeretné lefordítani a cikket, tegye ki egy posztba a Mediumon és küldjön nekem egy privát üzenetet a linkkel.

Fordítások:
Spanyol
Német
Holland
Thai
Portugál
Francia
Olasz

Ez a cikk hatalmas csapatmunka eredményeként született több tucat szakember közreműködésével, akik a kutatómunkában, valamint forrásaik, érveik és a szöveggel kapcsolatos visszajelzéseik révén voltak segítségemre, megkérdőjelezték az érveimet és a feltételezéseimet, és olykor nem értettek egyet velem. Külön szeretnék köszönetet mondani Galina Esther Shubinának, Jana Bergholtznak, Brian Meaghernek, Tom Cucuzzának, Matt Bellnek, Carl Juneau-nak, Genevieve Gee-nek, Mike Mitzelnek, Christina Muellernek, Elena Baillie-nek, Pierre Djiannak, Yasemin Denarinak, Barthold Albrechtnek, Jorge Peñalvának és még sokaknak. Nélkületek mindez nem vált volna valóra.

Megjegyzés: A cikk előző verziójában egy gangrénás COVID-lábat ábrázoló kép volt látható. Mivel lábtrombózist is feljegyeztek, ez viszont egy jellegzetes lábgangrénát mutatott, a kép egy másik betegséget ábrázolt.

Függelék

Az alábbiakban olyan korábban megírt javaslatokat teszek közzé, amelyek más országokkal kapcsolatosak. Az átláthatóság érdekében itthagyom ezeket.

Mi a tanulság ebből a többi ország számára?

Sok ország újranyitja a gazdaságát. Néhány ország, például Spanyolország, Ausztria, Németország, Olaszország vagy Franciaország keményen dolgoztak, hogy minimalizálják a járvány hatását a gazdaságra. De nem mindenki tett így.

Hollandia, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok azok közé az országok közé tartozik, amelyek bizonyos mértékben a nyájimmunitási stratégiát követték vagy azt fontolgatják. Például az USA-ban több állam újra nyit, amikor még közel a felükben növekszik a koronavírusos esetek száma.

Ahogy Svédország példája is mutatja, ez rossz ötlet. Ez rosszabb döntés a lakosok életére, egészségére, illetve a gazdaság helyzetére nézve.

Ez nem azt jelenti, hogy a Svédországhoz hasonló országoknak, mint az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Hollandia, vissza kellene térnie a kijárási korlátozásokhoz. A pöröly és a tánc azt jelentette az országoknak, amelyek el voltak árasztva koronavírusos esetekkel és nem tudták, hogyan kezeljék a szituációt, hogy korlátozzák a járványkitörés mértékét, amíg kitalálják, hogy mit tegyenek.

De most már tudjuk, mit kell tennünk. Nyitva tarthatjuk a gazdaságot és csökkenthetjük az esetszámot úgy, ahogy Dél-Korea, Tajvan, Vietnám vagy Hongkong is képes volt rá.

Sok intézkedést kell meghozni, hogy megállíthassuk a koronavírus-járványt, beleértve a tesztelést, a kontaktkutatást, az izolálást, a karantént, az általános maszkviselést, a higiénia betartását, a társasági kontaktusok korlátozását, a közoktatást, a szennyvíztesztelést, az utazási korlátozást és a tömegrendezvények tiltását. Minden országnak alkalmaznia kellene ezeket az intézkedéseket, mivel már többnyire beváltak, sokkal olcsóbbak, és képesek jelentős mértékben csökkenteni a járvány mértékét.

Azok, akik szerint ezt nem lehet megtenni, nem végezték el a házi feladatukat. Nem meghozni ezeket az intézkedéseket, és hagyni a koronavírus-járvány ámokfutását csak több beteghez, több halálhoz és a gazdasági helyzet romlásához vezet.

Mit kell most tennie Hollandiának?

Hollandia egy felettébb érdekes ország, mivel majdnem sikerült kontrollálnia a válsághelyzetet annak ellenére, hogy a nyájimmunitással kacérkodott.

Különleges helyzetben van a világon: az egyetlen ország, amely könnyedén elkezdhette volna a táncot, de úgy döntött, nem teszi. Ennek így semmi értelme. Egyszerűen bevezethették volna a táncot jelentő intézkedéseket, amelyek máshol már beváltak, így megmenthették volna a gazdaságukat és életek ezreit.

Mit kellene most tennie az Amerikai Egyesült Államok?

Az Amerikai Egyesült Államok helyzete eltérő. Az ország olyan, mintha 50 különböző országból állna, amelynek felében nő az esetszám.

Akár elismeri, akár nem, az USA a nyájimmunitási stratégiát célozza. Ezen a ponton nem reális mindenhol új kijárási korlátozásokat bevezetni. Szerencsére nincs is szükség rá: Az USA a fent említett mindegyik intézkedést alkalmazhatja. Ezeket megengedheti magának és ezek kivitelezhetők. Országok tucatjai tesznek így, sok USA-beli államhoz hasonlóan.

Ha néhány állam továbbra is a nyájimmunitás ösvényén halad, az egyetlen alternatíva a többi állam számára, ha meg akarják védeni a lakosságukat és megpróbálnak táncolni, ha korlátozzák a többi államból történő beutazást. Egyébként a súlyos kijárási korlátozások és a táncot jelentő intézkedések összes költségét viselni fogják, és keveset fognak profitálni az esetszámcsökkenésből.

Svéd tanács

Svédország lassanként beismeri a hibáit, a kormányzati matematikustól kezdve, aki elismerte, hogy a modelljeik valószínűleg tévesek voltak, egészen Tegnell abbéli beismeréséig, hogy követtek el hibákat a halálozás kezelésekor. Ezt azonban nem könnyű megtenni. Örülök ennek az iránynak.

Néhány új óvintézkedést megtettek. Az embereknek kétméteres távolságot kell tartaniuk egymástól, és a lakosságot megkérték arra, hogy kerüljék a tömegközlekedést. De ez nem elég.

Például a kormányzat még nem ismerte fel, hogy a koronavírus aeroszollal, cseppfelhők útján terjed. Továbbra is tagadják, hogy a maszkviselés hatékony védelmet nyújtana. Már közel 100 tudományos publikáció bizonyította, hogy hibásan mérték fel a helyzetet, amelyet több mint 100 szakember megerősített – beleértve két Nobel-díjast is.

A svéd kormány attól fél, hogy az emberekben téves biztonságérzet alakul ki, ha maszkot hordanak, és emiatt felhagynak a közösségi távolságtartással. A kelet-ázsiai országokban azonban szinte mindenki hord maszkot, és hónapok óta sikeresen táncolnak. Ha a nem megfelelő maszkviselés annyira rossz dolog volna, komoly járványkitöréseket kellett volna elszenvedniük.

Még több példa:

• A vírus többnyire klaszterekben terjed, de a svéd kormány azt állítja, hogy az ország többé már nem szenved a klaszterektől. A tömegrendezvényekre vonatkozó 50 fős limit túl magas.
• A kormány nem tesztel, mert nem is végez kontaktkutatást. Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy az emberek otthon maradjanak, amikor betegek vagy fertőzésnek lehettek kitéve.
• A kormánynak el kell ismernie, hogy a fertőzések közel fele preszimptomatikus (olyan fertőzöttek, akiken még nem jelentkeztek a tünetek) vagy aszimptomatikus (tünetmentes fertőzött) személyektől származik, és eszerint kell intézkedniük. Például, ha valaki beteg a családban, mindenkinek karanténba kell vonulnia, beleértve azokat is, akiknek nincsenek tünetei. Mindenkinek maszkot kellene hordania.
• A kormánynak nem szabad elvárnia minden gyermektől, hogy iskolába járjon, különösen akkor, ha olyan emberrel élnek együtt, akinél valamilyen krónikus betegség áll fenn, vagy aki fertőzött.
• Ennek felméréséhez meg kell értenünk a különbséget a halálozási arány (CFR) és a fertőzési halálozási arány (IFR) között.

       Halálozási arány

• A halálozási arány (CFR) csak azokat veszi számításba, akik igazoltan vírusfertőzöttek voltak és meghaltak. Ha 100 fő tesztje pozitív, és közülük ketten halnak meg, a CFR 2%.
• Mennyi a CFR az influenza, illetve a koronavírus esetében? Az USA-ban az influenzára számított CFR kb. 0,13%.

Az eddigi adatok alapján, a koronavírusra számított CFR az USA-ban 6%. Ez 46-szor rosszabb. Dél-Koreában, Tajvanon és a Diamond Princess turistahajón, három olyan helyen, ahol nagyon magas volt a tesztelési arány, és ahol az eseteknek volt idejük akár halállal végződni a legnagyobb múltbéli járványkitörés óta, a CFR végül 2-2,5% körül alakult.

A 0,13%-os CFR az influenzára az USA-ban valószínűleg túlbecsült érték. A valódi CFR feltehetően alacsonyabb, mert a legtöbb influenzást nem tesztelik. Ha 100 ezer influenzás lenne, csak 10 ezret tesztelnének közülük, és 13-an meghalnának, akkor a halálozási arány 0,13% lenne, a valós érték viszont 0,013%. A koronavírus esetében sokkal több embert tesztelnek az influenzához képest, mert mindenki hallott a betegségről és kezeltetni szeretné magát. Ezért a koronavírus CFR-je alacsonyabbnak mutatkozik az influenzával összehasonlítva.

Nem számít, hogy nézzük, a koronavírus CFR-je egy nagyságrenddel nagyobb, mint az influenzáé.

Fertőzési halálozási arány (IFR)

Mi a helyzet az IFR-rel a koronavírus esetében? Láttuk, hogy jelenleg Svédországra ez a szám valószínűleg 0,57%. Az IFR-rel kapcsolatos tudnivalókat a legjobban ez a publikáció foglalja össze, amiben elemzések százait nézték át és ez alapján számították ki az akkor érvényes 0,64%-os IFR-t.

Ahogy egyre több adatunk van, egyre pontosabb IFR-t kapunk. Úgy tűnik, hogy az érték valahol 0,5% és 1,5% között van, remélhetőleg közelebb a 0,5%-hoz. A fiatalabb népességű országok esetében az IFR alacsonyabb lehet 0,5%-nál, míg a fejlett országokban inkább közelebb van az 1%-hoz. Ha ez igaz, az fantasztikus hír lenne, mivel ez sokkal alacsonyabb érték, mint a rettegett 2%-os CFR. Azonban ez még mindig sokkal-sokkal rosszabb, mint az influenzáé.

Ez a vírus kiszámíthatatlan.

Minden ebbe a tartományba eső IFR-t rendkívülinek gondolunk. Ha a populáció 65%-a elkapja a vírust, abba az ország össznépességének a 0,4–1%-a fog belehalni, mielőtt elérnék a nyájimmunitást. Az országoknak dönteniük kell, el tudják-e ezt fogadni – átláthatóan megvitatva ezt a lakossággal.

Egy Svédországhoz hasonló országban ez az arány 40 ezer és 100 ezer fő halálát jelenti (november 24-ig kb. 6400 fő a hivatalos halálozási szám). Egy olyan országban pedig, mint az USA, ez 1-3 millió fő halálát.

Ezek az IFR-számítások és a koronavírussal kapcsolatos halálozási adatok lehet, hogy túl optimisták, két okból is: Alábecsüljük a halálozási számokat és immunitást feltételezünk.

Először is, ezek a vizsgálatok megpróbálnak minden fertőzöttet számon tartani, de ritkán próbálják számon tartani az összes elhunytat. Súlyosan alábecslik a halálozást az egész világon. Még a fejlett országokban is a koronavírus-járvány halálos áldozatainak összesített száma kétszer olyan magas lehet, mint gondoljuk.

Másodszor, mindez arra a súlyos feltételezésre alapoz, hogy az antitestek immunológiai védelmet jelentenek. Ami nem feltétlenül igaz. Elképzelhető, hogy ezek az emberek csak részben voltak kitéve a vírusnak, és az immunrendszerük lehet, hogy nem tudna megküzdeni egy nagyobb fertőzéssel.

Több halállal és kisebb immunitással az is lehetséges, hogy a populáció több mint 0,4-0,7%-a halna meg a járvány miatt, ha azt nem tartanánk kordában.