Bár számos klinikai kipróbálás zajlik a COVID-19 gyógymódjának megtalálására, a járvány kezelése jelenleg is a megfigyelésre és a terjedést lassító intézkedésekre korlátozódik. Tanulmányunkban beszámolunk arról, hogy az ivermektin, amely egy jól dokumentált in vitro széles spektrumú antivirális hatással bíró, FDA által jóváhagyott parazitaellenes gyógyszer, képes gátolni a SARS-CoV2 vírus replikációját.
Az eredeti cikk szerzői: LeonCaly, Julian D.Druce, Mike G.Catton, David A.Jans, Kylie M.Wagstaff
Fordító: Kozák Eszter
Szaklektorok: Loboda Éva, Borsy Éva Adrienn
- Az ivermektin gátolja a COVID-19-et okozó SARS-CoV2 vírus replikációját in vitro körülmények között.
- A sejtkultúrákon alkalmazott egyszeri kezelés a vírus szaporodásában ~5000-szeres csökkenést okozott 48 óra alatt.
- Az ivermektin az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) által elfogadott gyógyszer parazitafertőzések kezelésére, ezért lehetséges más betegségek gyógyításában való kipróbálása („repurposing” felhasználás).
- Az ivermektin széles körben elérhető, mivel szerepel a WHO által összeállított esszenciális gyógyszerek listáján.
Absztrakt
Bár számos klinikai kipróbálás zajlik a COVID-19 gyógymódjának megtalálására, a járvány kezelése jelenleg is a megfigyelésre és a terjedést lassító intézkedésekre korlátozódik. Tanulmányunkban beszámolunk arról, hogy az ivermektin, amely egy jól dokumentált in vitro széles spektrumú antivirális hatással bíró, FDA által jóváhagyott parazitaellenes gyógyszer, képes gátolni a SARS-CoV2 vírus replikációját. Vero-hSLAM sejtekhez a fertőzés után 2 órával egyszeri dózisban adva a virális RNS termelésben ~5000-szeres csökkenést okozott 48 óra alatt. Ennek alapján indokolt az ivermektin terápiás előnyeinek vizsgálata embereken.
Az ivermektin az FDA által elfogadott széles spektrumú antiparazitikum (1), amelynek hatékonyságát kutatócsoportunk és mások számos vírus ellen bizonyították (2, 3, 4, 5) in vitro körülmények között. Eredetileg a HIV-1 esetében írták le, hogy gátolja a vírus integráz fehérje (IN) és az importin (IMP) α/β1 heterodimer interakcióját, gátolva ezzel az IN nukleáris importját (6) és a HIV-1 replikációját (5).
Az ivermektin más hatásmechanizmusait is leírták (7), de több esetben kimutatták, hogy képes gátolni a sejt (pl. 8, 9) és a virális eredetű fehérjék importját a magba: ezek közé tartozik az SV40 vírus nagy tumor antigénje (T-ag) és a dengue-láz vírusának (DENV) 5. nem szerkezeti fehérjéje (5, 6). Kiemelendő, hogy bizonyítottan képes gátolni egyes RNS-vírusok általi fertőzés folyamatát, ezek közé tartozik a DENV1–4, illetve a nyugat-nílusi vírus (West Nile Virus, 10), venezuelai lóenkefalitisz vírusa (VEEV, 3), illetve az influenza (2). A széles spektrumú aktivitás feltételezett magyarázata az, hogy az RNS-vírusok jelentős részének szüksége van IMPα/β1-re a fertőzés folyamata során (11, 12).
Az ivermektin hatékonysága egy DNS-vírus esetében is bizonyított: az álveszettség (PRV) esetében a vírusellenes hatás in vitro és in vivo is bizonyított, mert jelentősen növelte a PRV-fertőzött egerek túlélését (13).
Az ivermektin nem bizonyult hatékonynak a Zika-vírus (ZIKV) ellen egereken tesztelve, de a cikk írói utaltak arra, hogy a tanulmány korlátaiból adódóan érdemes volna az ivermektin Zika-vírus elleni hatását újravizsgálni (14).
Végezetül az ivermektin egy 2014–2017 közötti thaiföldi III. fázisú klinikai vizsgálat során biztonságosnak és hatékonynak bizonyult a DENV-fertőzés ellen. A napi egyszeri, szájon át adott dózis jelentősen csökkentette a vírus NS1 fehérjéjének jelenlétét a plazmában, de nem tapasztaltak változást virémia mértékében és nem járt klinikai előnnyel (15, lásd lentebb).
A jelenlegi COVID-19 járványt okozó SARS-CoV2 pozitív egyszálú RNS-vírus, amely közeli rokonságban áll a súlyos légzőszervi megbetegedést okozó SARS-CoV vírussal. A SARS-CoV fehérjéinek tanulmányozása feltárta, hogy a vírus nukleokapszid fehérjéjének nukleoplazmába való traszportjában is szerepe van az IMPα/β1-nek (16, 17, 18), ami kihathat a gazdasejt osztódására (19,20). Emellett a SARS-CoV ORF6 fehérjéjéről kimutatták, hogy képes gátolni a STAT1 transzkripciós faktor aktivitását az IMPα/β1 szekvesztrálásán keresztül az ER/Golgi membránban (21). Összesítve ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ivermektin nukleáris transzportot gátló aktivitása miatt a SARS-CoV2 ellen is hatékonynak bizonyulhat.
Az ivermektin SARS-CoV2 elleni hatékonyságának tesztelésére Vero/hSLAM sejteket fertőztünk a SARS-CoV2 Australia/VIC01/2020 izolátumával 0,1 MOI infektív dózissal, 2 órán át, majd 5 μM ivermektinnel kezeltük a sejteket. A sejtek felülúszóját és a pelletált sejteket a 0–3 napon összegyűjtve RT-PCR segítségével vizsgáltuk azokban a SARS-CoV2 virális RNS jelenlétét (1. ábra A, B panel).
24 óra elteltével 93%-os csökkenést tapasztaltunk a felülúszóban levő virális RNS mennyiségében (ami a kibocsátott virionok számát tükrözi) az ivermektinnel kezelt sejtek esetében a kontroll DMSO-kezelt sejtekhez képest. Ehhez hasonlóan 99,8%-os csökkenést tapasztaltunk a sejtekben található virális RNS mennyiségében az ivermektinkezelés hatására, ami valószínűleg a csomagolás előtt álló virionok mennyiségét mutatja.
48 óra elteltével ez a hatás ~5000-szeres csökkenést okozott a vírustermelésben a kontrollhoz viszonyítva, ami azt jelenti, hogy 48 óra elteltével a vírustermelés a sejtekben tulajdonképpen teljesen leállt. Ennek megfelelően 72 óra elteltével már nem tapasztaltunk további csökkenést a virális RNS mennyiségében. Korábbi megfigyelésinknek (3, 4, 5) megfelelően az ivermektin egyik vizsgált időpontban sem volt toxikus a kezelt sejtekre, a kizárólag ivermektinkezelést kapó sejtek esetében sem
Vero/hSLAM sejteket fertőztünk a SARS-CoV2 Australia/VIC01/2020 izolátumával, (MOI = 0,1 dózisban) 2 órán át, ami után a sejtek DMSO- vagy ivermektinkezelést kaptak a megfelelő koncentrációban.
A fertőzés után 0–3 nappal mintát véve a vírustartalmat RT-PCR-rel határoztuk meg a sejtekben (A) és a felülúszóban (B).
Az IC50 értékek meghatározása a 48 órával a fertőzés után vett mintákból történt az ivermektin ábrán látható koncentrációival (2 órával a fertőzés után adva, az A és B panelhez hasonlóan).
Triplikátumként végzett RT-PCR-rel vizsgálták a sejtek (C/E) és a felülúszó (D/F) vírustartalmát a SARS-CoV2 E és RdRp génekre specifikus próbákkal. Az ábrán a 3 mérés eredményeinek átlagát ± SD tüntettük fel.
3 paraméteres dózisfüggés görbéket illesztettünk GraphPad prism segítségével az IC50 értékek meghatározására (lásd az ábrát). (G) Az ivermektin feltételezett hatásmechanizmusának sematikus ábrázolása. Az IMPα/β1 kötődik a koronavírus cargo fehérjéhez a citoplazmában (fent) és a magpóruskomplexen (NPC) keresztül transzlokálódik a sejtmagba, ahol a komplex szétesik, a vírus cargo felszabadulva csökkenti a gazdasejt antivirális válaszát, fokozva a fertőzést. Az ivermektin az IMPα/β1 heterodimerhez kötődve destabilizálja azt, így gátolva a virális fehérjéhez való kötődést (lent) és a sejtmagba való bejutást. Ez feltehetőleg kivédi az antivirális válasz gátlását, így a gazdasejt jobban tud védekezni a vírusfertőzés ellen.
Az ivermektin hatékonyságának további vizsgálatára a SARS-CoV2 fertőzött sejteken 2 órával a fertőzést követően az ivermektin hígítási sorozatát teszteltük. A felülúszók és sejtpelletek vírustartalmát 48 óra elteltével RT-PCR-rel vizsgáltuk (1. ábra, C/D panel). A korábbi kísérlethez hasonlóan az 5 μM dózis esetében a vírus RNS termelésének >5000-szeres csökkenését tapasztaltuk, ami 99,98%-os csökkenést jelent a vírus RNS-mennyiségében ezekben a mintákban. Toxicitás jeleit továbbra sem tapasztaltuk egyik vizsgált koncentráció esetében sem. Az ivermektinkezelés számított IC50 értéke ezen körülmények között ~2 μM. A SARS-CoV2 specifikus detektálásának megerősítésére az RT-PCR teszteket megismételtük a vírus RdRp génjére specifikus primerekkel (1. ábra, E/F panel), kiegészítve az eddigi E gént kimutató vizsgálatokat. A kapott eredmények mind a felülúszók, mind a sejtek esetében közel megegyeztek a korábbiakkal.
Ezek az eredmények együttesen azt bizonyítják, hogy az ivermektin in vitro hatásosnak bizonyult a SARS-CoV2 egy klinikai izolátuma ellen, egyszeri dózisban adva képes volt 24-48 óra alatt hatékonyan gátolni a vírus replikációját kísérleti rendszerünkben.
Hipotézisünk szerint ennek mechanizmusa az IMPα/β1-mediált nukleáris vírusfehérje-import gátlásán alapszik (1. ábra, G panel), ahogy az más RNS-vírusok esetében is tapasztalható (4, 5, 10). Ennek a mechanizmusnak a bizonyítása a SARS-CoV2 esetében, valamint a SARS-CoV2 és/vagy a gazdasejt e folyamatban résztvevő fehérjéinek (lásd 10) azonosítása fontos kutatási irány lesz a számunkra. Egy SARS-CoV2 ellen hatékony antivirális szer a fertőzés korai szakaszában alkalmazva csökkentheti a vírusterhelést, megakadályozhatja súlyosabb betegség kialakulását és gátolhatja az emberről-emberre való terjedést.
Kiemelten fontos és sürgető az ivermektin tesztelése más, alternatív hatásmechanizmus révén működő SARS-CoV2 ellen ható antivirális szerekkel (22, 23, 24, 25, 26) való összevetésben.
Ez a rövid cikk felveti az ivermektin SARS-CoV2 elleni kipróbálásának lehetőségét, az irodalomban már megjelent hatóanyagokhoz (22, 23, 24, 25, 26) hasonlóan; mindaddig, amíg meg nem bizonyosodunk valamelyik klinikai hatékonyságáról, addig ezek mindegyikének tesztelését a lehető leggyorsabban el kell végezni.
Az ivermektin humán alkalmazásban megalapozott biztonságossági profillal rendelkezik (1, 12, 27), és az FDA engedélyezte sokféle parazitafertőzés kezelésére (1, 27).
Fontos kiemelni, hogy a friss összefoglalók és metaanalízis-eredmények szerint a nagy dózisú ivermektinkezelés biztonságossága összemérhető a standard, kis dózisúéval, bár a biztonságosság terhesség esetén a rendelkezésre álló kevés adat miatt nem bizonyított (28, 29).
A COVID-19-betegek gyógyításában való kipróbálás felé tett következő lépés a többszöri additív dózis vizsgálata lesz, amely közelebb áll az ivermektin humán gyógyászatban jelenleg elfogadott alkalmazásához. Ahogy fentebb említettük, az ivermektint nemrég egy III. fázisú klinikai vizsgálatban tesztelték dengue-lázas betegeken Thaiföldön, ahol a napi egyszeri, szájon át adott dózis biztonságosnak bizonyult, de nem járt klinikai előnnyel. Mindazonáltal a vizsgálat vezetői megjegyezték, hogy a farmakokinetikai adatok alapján egy jobb adagolási rend is kifejleszthető lenne (15). A DENV és a SARS-CoV2 nagyon eltérőek ugyan, de ez a vizsgálati elrendezés sok támpontot adhat a további munka megtervezésében. Összefoglalva, a jelen tanulmány kiegészítve az ivermektin jól ismert biztonságossági profiljával arra mutat, hogy antivirális hatását érdemes tesztelni a SARS-CoV2 esetében.
Módszerek
Sejtkultúra, vírusfertőzés és ivermektinkezelés
A Vero/hSLAM sejteket (30) 7% FBS tartalmú (Bovogen Biologicals, Keilor East, AUS), 2 mM L-glutamin, 1 mM nátrium-piruvát, 1500 mg/l nátrium-bikarbonát, 15 mM HEPES és 0,4 mg/ml geneticin koncentráció mellett Earle’s Minimum Essential Mediumban (EMEM) tenyésztettük, 37 °C hőmérséklet és 5% CO2 mellett.
A sejteket 12-lyukú sejttenyésztőlemezekre ültettük ki, majd 24 óra elteltével SARS-CoV2 (Australia/VIC01/2020 izolátum) vírussal fertőztük ezeket 0,1 MOI dózisú fertőző médiumban (amelynek összetétele megegyezik a fentiekkel, kivéve a 2%-os FBS tartalmat), 2 órán keresztül. A vírust tartalmazó médiumot ezt követően eltávolítottuk, és lecseréltük 1 ml, 2% FBS tartalmú médiummal, amely ivermektint tartalmazott a megfelelő koncentrációban, illetve a kontrollok esetében csak DMSO-t. Ezeket 0–3 napig inkubáltuk, majd a megfelelő időpontban a felülúszót leszívtuk, és 10 perc 6000 g centrifugálással eltávolítottuk abból a sejttörmeléket. A felülúszót friss gyűjtőcsőbe vittük át. A lemezről a sejteket kaparást követően 1 ml, 2% FBS tartalmú friss médiumban szuszpendáltuk fel. A toxicitási kontrollok minden kísérlet esetében vírusfertőzés nélküli sejteken, párhuzamos kísérletekben készültek.
SARS-CoV2 cDNS létrehozása
200 μl felülúszó vagy sejtszuszpenzió RNS-tartalmát vontuk ki QIAamp 96 Virus QIAcube HT Kit (Qiagen, Hilden, Germany) segítségével, amit 60 μl térfogatban eluáltunk. Reverz transzkripciót végeztünk BioLine SensiFAST cDNA kit (Bioline, London, United Kingdom) segítségével, 20 μl teljes térfogatban, amelyben 10 μl RNS extraktum, 4 μl 5x TransAmp puffer, 1 μl reverz transzkriptáz és 5 μl nukleázmentes víz volt. A reakciókat 25 °C-n 10 percig, 42 °C-n 15 percig és 85 °C-n 5 percig inkubáltuk.
SARS-CoV2 detektálása TaqMan Real-time RT-PCR assay segítségével
TaqMan RT-PCR esszémix 2,5 μl cDNS-t, 10 μl Primer Design PrecisonPLUS qPCR Master Mixet, 1 μM Forward (5’- AAA TTC TAT GGT GGT TGG CAC AAC ATG TT-3’), 1 μM Reverse (5’- TAG GCA TAG CTC TRT CAC AYT T-3’) primert és 0,2 μM BetaCoV RdRp (RNS-függő RNS polimeráz) specifikus próbát (5’-FAM- TGG GTT GGG ATT ATC-MGBNFQ-3’) tartalmazott, vagy 1 μM Forward (5’-ACA GGT ACG TTA ATA GTT AAT AGC GT -3’), 1 μM Reverse (5’-ATA TTG CAG CAG TAC GCA CAC A-3’) primert és 0,2 μM BetaCoV E-gén specifikus próbát (5’-FAM-ACA CTA GCC ATC CTT ACT GCG CTT CG-286 NFQ-3’) (31) tartalmazott. A real-time RT-PCR-t Applied Biosystems ABI 7500 Fast real-time PCR-géppel (Applied Biosystems, Foster City, CA, USA) végezték, a következő beállításokkal: 95 °C 2 percig, 95 °C 5 másodpercig, 60 °C 24 másodpercig.
Pozitív kontrollként SARS-CoV2 cDNS-t használtunk (Ct~∼28). A számított Ct értékeket ΔCt módszerrel konvertálták fold-csökkenés értékekre (2ˆΔCt = fold-csökkenés a vírus RNS tartalomban) a kezelt mintákat a kontrollokhoz viszonyítva, a DMSOkezelt kontrollokhoz képest %-os értékek megadásával. Az IC50 értékek 3 paraméteres dózisfüggés görbe illesztés (GraphPad prism) alapján kerültek kiszámításra.
Támogatás
Ez a tanulmány a National Breast Cancer Foundation Fellowship (ECF-17-007) for KMW és NHMRC SPRF (APP1103050) for DAJ pályázatok támogatásával valósult meg.
Hivatkozások
A. Gonzalez Canga, et al.The pharmacokinetics and interactions of ivermectin in humans–a mini-review. AAPS J, 10 (1) (2008), pp. 42-46 CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
V. Gotz, et al.Influenza A viruses escape from MxA restriction at the expense of efficient nuclear vRNP import. Sci Rep, 6 (2016), p. 23138 Google Scholar
L. Lundberg, et al.Nuclear import and export inhibitors alter capsid protein distribution in mammalian cells and reduce Venezuelan Equine Encephalitis Virus replication. Antiviral Res, 100 (3) (2013), pp. 662-672. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
M.Y. Tay, et al.Nuclear localization of dengue virus (DENV) 1-4 non-structural protein 5; protection against all 4 DENV serotypes by the inhibitor Ivermectin. Antiviral Res, 99 (3) (2013), pp. 301-306. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
K.M. Wagstaff, et al.Ivermectin is a specific inhibitor of importin alpha/beta-mediated nuclear import able to inhibit replication of HIV-1 and dengue virus. The Biochemical journal, 443 (3) (2012), pp. 851-856. View Record in ScopusGoogle Scholar
K.M. Wagstaff, et al.An AlphaScreen(R)-based assay for high-throughput screening for specific inhibitors of nuclear import. Journal of biomolecular screening, 16 (2) (2011), pp. 192-200. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
E. Mastrangelo, et al.Ivermectin is a potent inhibitor of flavivirus replication specifically targeting NS3 helicase activity: new prospects for an old drug. The Journal of antimicrobial chemotherapy (2012). Google Scholar
F.K. Kosyna, et al.The importin alpha/beta-specific inhibitor Ivermectin affects HIF-dependent hypoxia response pathways. Biol Chem, 396 (12) (2015), pp. 1357-1367. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
P.J. van der Watt, et al.Targeting the Nuclear Import Receptor Kpnbeta1 as an Anticancer Therapeutic. Mol Cancer Ther, 15 (4) (2016), pp. 560-573. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
S.N.Y. Yang, et al.The broad spectrum antiviral ivermectin targets the host nuclear transport importin alpha/beta1 heterodimer. Antiviral Res (2020), p. 104760. ArticleDownload PDFGoogle Scholar
L. Caly, K.M. Wagstaff, D.A. JansNuclear trafficking of proteins from RNA viruses: Potential target for anti-virals?. Antiviral research, 95 (2012), pp. 202-206. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
D.A. Jans, A.J. Martin, K.M. WagstaffInhibitors of nuclear transport. Curr Opin Cell Biol, 58 (2019), pp. 50-60. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
C. Lv, et al.Ivermectin inhibits DNA polymerase UL42 of pseudorabies virus entrance into the nucleus and proliferation of the virus in vitro and vivo. Antiviral Res, 159 (2018), pp. 55-62. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
H. Ketkar, et al.Lack of efficacy of ivermectin for prevention of a lethal Zika virus infection in a murine system. Diagn Microbiol Infect Dis, 95 (1) (2019), pp. 38-40. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
Yamasmith, E., et al., Efficacy and Safety of Ivermectin against Dengue Infection: A Phase III, Randomized, Double-blind, Placebo-controlled Trial, in he 34th Annual Meeting The Royal College of Physicians of Thailand- ‘Internal Medicine and One Health‘. 2018: Chonburi, Thailand. Google Scholar
R.R. Rowland, et al.Intracellular localization of the severe acute respiratory syndrome coronavirus nucleocapsid protein: absence of nucleolar accumulation during infection and after expression as a recombinant protein in vero cells.J Virol, 79 (17) (2005), pp. 11507-11512. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
K.A. Timani, et al.Nuclear/nucleolar localization properties of C-terminal nucleocapsid protein of SARS coronavirus. Virus Res, 114 (1-2) (2005), pp. 23-34. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
W.N. Wulan, et al.Nucleocytoplasmic transport of nucleocapsid proteins of enveloped RNA viruses. Front Microbiol, 6 (2015), p. 553. Google Scholar
J.A. Hiscox, et al.The coronavirus infectious bronchitis virus nucleoprotein localizes to the nucleolus. J Virol, 75 (1) (2001), pp. 506-512. View Record in ScopusGoogle Scholar
T. Wurm, et al.Localization to the nucleolus is a common feature of coronavirus nucleoproteins, and the protein may disrupt host cell division. J Virol, 75 (19) (2001), pp. 9345-9356. View Record in ScopusGoogle Scholar
M. Frieman, et al.Severe acute respiratory syndrome coronavirus ORF6 antagonizes STAT1 function by sequestering nuclear import factors on the rough endoplasmic reticulum/Golgi membrane. J Virol, 81 (18) (2007), pp. 9812-9824. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
L. Dong, S. Hu, J. GaoDiscovering drugs to treat coronavirus disease 2019 (COVID-19). Drug Discov Ther, 14 (1) (2020), pp. 58-60. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
A.A. ElfikyAnti-HCV, nucleotide inhibitors, repurposing against COVID-19. Life Sci, 248 (2020), p. 117477. ArticleDownload PDFGoogle Scholar
C.J. Gordon, et al.The antiviral compound remdesivir potently inhibits RNA-dependent RNA polymerase from Middle East respiratory syndrome coronavirus. J Biol Chem (2020). Google Scholar
G. Li, E. De ClercqTherapeutic options for the 2019 novel coronavirus (2019-nCoV). Nat Rev Drug Discov, 19 (3) (2020), pp. 149-150. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
M. Wang, et al.Remdesivir and chloroquine effectively inhibit the recently emerged novel coronavirus (2019-nCoV) in vitro. Cell Res, 30 (3) (2020), pp. 269-271. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
D. Buonfrate, et al.Multiple-dose versus single-dose ivermectin for Strongyloides stercoralis infection (Strong Treat 1 to 4): a multicentre, open-label, phase 3, randomised controlled superiority trial. Lancet Infect Dis, 19 (11) (2019), pp. 1181-1190. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
M. Navarro, et al.Safety of high-dose ivermectin: a systematic review and meta-analysis. J Antimicrob Chemother, 75 (4) (2020), pp. 827-834. CrossRefView Record in ScopusGoogle Scholar
P. Nicolas, et al.Safety of oral ivermectin during pregnancy: a systematic review and meta-analysis. Lancet Glob Health, 8 (1) (2020), pp. e92-e100. ArticleDownload PDFView Record in ScopusGoogle Scholar
N. Ono, et al.Measles viruses on throat swabs from measles patients use signaling lymphocytic activation molecule (CDw150) but not CD46 as a cellular receptor. J Virol, 75 (9) (2001), pp. 4399-4401. View Record in ScopusGoogle Scholar
V.M. Corman, et al.Detection of 2019 novel coronavirus (2019-nCoV) by real-time RT-PCR. Euro Surveill, 25 (3) (2020). Google Scholar