Eredeti cikk dátuma: 2020. május 12.
Eredeti cikk címe: Manifestations and prognosis of gastrointestinal and liver involvement in patients with COVID-19: a systematic review and meta-analysis
Eredeti cikk szerzői: Prof Ren Mao, MD; Yun Qiu, MD; Jin-Shen He, MD; Jin-Yu Tan, MD; Xue-Hua Li, MD; Prof Jie Liang, MD
Eredeti cikk elérhetősége: https://www.thelancet.com/journals/langas/article/PIIS2468-1253(20)30126-6/fulltext
Eredeti cikk státusza: 
Fordító(k): dr. Czintner Dóra
Lektor(ok): dr. Baricsa Anna
Nyelvi lektor(ok): Rét Anna
Szerkesztő(k): Lehoczki-Bárány Réka
Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.
Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Összegzés
Háttér
COVID19-betegek emésztőrendszeri érintettségének prevalenciája és prognózisa, beleértve a gyomor-bélrendszeri tüneteket és a májkárosodást is, többnyire ismeretlen. Célunk az volt, hogy számszerűsítsük a SARS-CoV-2-fertőzés emésztőrendszeri hatásait.
Módszerek
Szisztematikus irodalmi áttekintésünk és metaanalízisünk során módszeresen átnéztük a PubMed, az Embase és a Web of Science oldalakon 2020. január 1. és 2020. április 4. közötti időszakban közzétett tanulmányokat. Szintén átnéztük a WHO (World Health Organization, Egészségügyi Világszervezet) és a CDC (Centers for Disease Control and Prevention, Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ) honlapját, valamint a jelentős orvosi szaklapokat is. A metaanalízisbe bevontuk azokat a tanulmányokat, amelyekben szerepeltek a SARS-CoV-2-fertőzés epidemiológiai és klinikai jellemzői, valamint a fertőzött betegek gyomor-bélrendszeri vizsgálatainak prevalenciája is. Kizártuk azonban az előnyomatokat, duplikációkat, összefoglaló közleményeket, szerkesztői cikkeket, az egyetlen esetet bemutató esettanulmányokat, más koronavírussal összefüggésbe hozható betegségekkel kapcsolatos tanulmányokat, illetve az alacsony (< 10) esetszámú vizsgálatokat. A kinyert adatok a következők voltak: szerző, dátum, vizsgálati terv, ország, a betegek demográfiai adatai, résztvevők száma súlyos és nem súlyos betegségcsoportokban, gyomor-bélrendszeri tünetek (hányás, hányinger, hasmenés, étvágytalanság, hasi fájdalom, böfögés) prevalenciája, emésztőszervi társbetegségek, beleértve a gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket és a májbetegségeket is. A hatáselemzés elvégzéséhez összesítettük a tanulmányokból származó nyers adatokat.
Eredmények
35 tanulmányból összesen 6686, a kiválasztási kritériumoknak megfelelő COVID19-beteg adatait elemeztük. 29 tanulmányban (n = 6064) számoltak be gyomor-bélrendszeri tünetekről a diagnózis felállításakor SARS-CoV-2-fertőzötteknél, az emésztőrendszeri társbetegségek összesített prevalenciája 4% volt (95% CI: 2–5; tartomány: 0–15; I2 = 74%). Az emésztőszervi tünetek összesített prevalenciája 15% volt (10–21; tartomány: 2–57; I2 = 96%). A három leggyakoribb tünet a hányinger vagy hányás, az étvágytalanság és a hasmenés volt. A májfunkciós eltérések összesített prevalenciája (12 tanulmány, n = 1267) 19% volt (9–32; tartomány: 1–53; I2 = 96%). Az alcsoportokból szármató adatok azt mutatták, hogy a súlyos COVID19-betegekben – összehasonlítva a kevésbé súlyos betegek adataival – gyakrabban fordultak elő gyomor-bélrendszeri tünetek (odds ratio [OR], esélyhányados 1,60 [95% CI 1,09–2,36]; p = 0,0020; I2 = 44%) és májkárosodás (2,20 [1,60–3,02]; p < 0,00001; I2 = 36%). A Hupej tartományból származó betegeknél, ahonnan a COVID19-járvány indult, nagyobb eséllyel alakult ki májfunkciós eltérés (p < 0,0001), mint a Hupej tartományon kívüli betegeknél. A SARS-CoV-2-fertőzött gyermekek esetében gyomor-bélrendszeri tünetek hasonló prevalenciával fordultak elő, mint a felnőtteknél. Az esetek 10%-ában (95% CI 4–19; tartomány: 3–23; I2 = 97%) a betegeknek csak gasztrointesztinális panaszaik voltak, légzőszervi tünetek nélkül. Gyomor-bélrendszeri érintettség esetén a diagnózis később került megállapításra (standardizált átlagos különbség 2,85 [95% CI 0,22–5,48]; p = 0,030; I2 = 73%). Gasztroinszetinális érintettség estén a szövődmények prevalenciája magasabb volt (OR 2,51 [95% CI 1,62–3,89]; p < 0,0001; I2 = 0%).
Értelmezés
Tanulmányunk alapján COVID19-betegek esetében a májkárosodás és az emésztőszervi tünetek nem ritkák. A betegek ezen sajátos csoportjára ellátásuk során fokozott figyelmet kell fordítani.
Finanszírozás
Nincs.
Bevezetés
A COVID19 megjelenése és terjedése 2019 decembere óta világszerte komoly kihívás elé állítja az egészségügyi ellátórendszereket. 2020. április 23-ig több mint 2,5 millió igazolt esetet és több mint 175 000 halálesetet jelentettek világszerte.1
COVID19-betegeknél a légzőszervi érintettségre utaló tünetek (láz és köhögés) a leggyakoribbak. 2 Az emésztőrendszeri érintettségre utaló bizonyítékokat egy kínai vizsgálócsoport közölt először. 3
Egyre több adat utal arra, hogy a gasztrointesztinális rendszer és a máj szintén célszerve lehet a súlyos akut légzőszervi tünetegyüttest okozó koronavírus 2-nek (SARS-CoV-2), aminek alapja, hogy a kutatások során a SARS-CoV-2 fő receptoraként azonosított angiotenzin-konvertáló enzim 2 (ACE2) expresszálódik a gasztrointesztinális rendszerben és a májsejteken is.4 A SARS-CoV-2 vírus RNS-ének kimutatása a betegek székletből, valamint a betegség lehetséges terjedése szájon át és a széklettel komoly aggodalomra ad okot, és kihívás jelent a SARS-CoV-2-fertőzés megfékezésben és megelőzésben. 5,, 67
Összefüggés a kutatásokkal
Vizsgálat előtti bizonyítékok
A 2019-es koronavírus-betegség (COVID19) megjelenése és terjedése világszerte komoly kihívás elé állítja az egészségügyi ellátórendszereket. Egyre több vizsgálatban számolnak be COVID19-betegeknél gasztrointesztinális tünetekről és májkárosodásról. Súlyos állapotú betegek esetében nagyobb valószínűséggel alakulnak ki gasztrointesztinális tünetek és májfunkciós eltérések. A különböző vizsgálatok eredményei nem egységesek, nagy a heterogenitás közöttük, így nem állnak rendelkezésre pontos adatok a gasztrointesztinális és májérintettségről. Részletes, összesített becslésekre van szükség a COVID19 gasztrointesztinális és májérintettségének prevalenciájára vonatkozóan. Továbbra sem tisztázott, hogy a betegség rosszabb lefolyású-e az érintett betegeknél. Áttekintettük a PubMed, az Embase, a Web of Science, a WHO adatbázisában található publikációkat, valamint a The Lancet COVID-19 Resource Centre, a New England Journal of Medicine, a JAMA, a BMJ, a Gastroenterology, a Gut, az American Journal of Gastroenterology ésaz Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (US Centers for Disease Control and Prevention) 2020. január 1. és április 10. között közzétett, COVID19-cel kapcsolatos publikációit. Az alábbi kulcsszavakat használtuk: „coronavirus”, „severe acute respiratory syndrome coronavirus 2”, „SARS-CoV-2”, „novel coronavirus”, „nCoV”, „2019-nCoV” és „COVID-19”. Azok a tanulmányok kerültek kiválasztásra, amelyek a fertőzött betegek gyomor-bélrendszeri vizsgálatainak prevalenciáját is tartalmazták. Kizárásra kerültek a előnyomatok, duplikációk, az összefoglaló közlemények, a szerkesztői cikkek, illetve az alacsony (< 10) esetszámú vizsgálatok.
A vizsgálat hozzáadott értékei
Összesített becslést végeztünk COVID19-betegek esetében az emésztőrendszeri tünetek és a májkárosodás prevalenciájának vonatkozásában. Alcsoportanalízisünk során összehasonlítottuk a súlyos és a kevésbé súlyos, a Hupej tartományon belüli és kívüli eseteket, illetve a gyermek- és felnőttkorban fellépő fertőzéseket. Összegeztük a már korábban emésztőszervi betegségben szenvedő és a megbetegedés kezdetekor emésztőrendszeri tüneteket mutató betegek jellemzőit. Az emésztőrendszeri tünetekkel rendelkező betegek esetében elemeztük a betegség lefolyását. Az első alcsoportanalízis során összehasonlítottuk a Hupej tartományon belüli eseteket a tartományon kívüliekkel, illetve a gyermekkori fertőzéseket a felnőttkorban fellépő megbetegedésekkel.
A rendelkezésére álló bizonyítékokon alapuló következtetések
A COVID19-betegeknél nem ritkák az emésztőszervi tünetek és a májkárosodás. A kevésbé súlyos esetekhez képest a súlyos COVID19-betegeknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki gasztrointesztinális tünetek és májkárosodás. A SARS-CoV-2-fertőzött gyermekeknél a gyomor-bélrendszeri tünetek hasonló prevalenciával fordultak elő, mint a felnőtteknél. A Hupej tartományban elő COVID19-betegeknél nagyobb prevalenciával fordult elő májfunkciós eltérés, mint a tartományon kívüli eseteknél. Körülbelül a COVID19-betegek 10%-nál léptek fel gasztrointesztinális panaszok légzőszervi tünetek nélkül. A COVID19 diagnózisának felállítása azoknál a betegeknél, akiknek a betegség kezdetén gasztrointesztinális tünetei voltak, később történt meg. Az emésztőrendszeri érintettség hajlamosít súlyos vagy kritikus állapotok kialakulására, valamint rosszabb lehet a betegség lefolyása. Ezen betegeknek a korai azonosítására fokozott figyelmet kell fordítani.
Egyre több vizsgálatban számolnak be COVID19-betegeknél gasztrointesztinális tünetekről és májkárosodásról. A súlyos állapotú betegek esetében nagyobb valószínűséggel alakulnak ki gasztrointesztinális tünetek és kóros májfunkciós értékek. 2
Mivel az eredmények nem egységesek, nagy a heterogenitás a vizsgálatok között, nem állnak rendelkezésre pontos adatok a gasztrointesztinális és májérintettségről. Úgy tűnik, a gyermekeknél (18 év alatt) enyhébb klinikai tünetek lépnek fel, illetve a radiológiai és laboratóriumi vizsgálatok során kevesebb súlyos eltérés volt kimutatható, mint felnőttek esetében. 8
Továbbra sem tisztázott teljesen, hogy gyermekkorban alacsonyabb-e a gasztrointesztinális és májérintettség kockázata. Azonkívül számos tanulmányban közöltek epidemiológiai és klinikai adatokat a kínai Hupej tartományon kívül fellépő megbetegedésekről. Azonban kevés olyan vizsgálat történt, amely a Hupej tartományon belüli betegek gasztrointesztinális érintettségének és májkárosodásának a megjelenését hasonlítja össze a tartományon kívüli esetek adataival. 9, 10
A legfontosabb pedig az, hogy továbbra sem ismert azon COVID19-betegek prognózisa, akiknek gasztrointesztinális tünetei vannak. Az eddigi vizsgálatok11 , 12alapján feltételezhető, hogy azoknál a betegeknél, akiknek emésztőszervi panaszai vannak, rosszabb klinikai kimenetel várható, mint azoknál a betegeknél, akiknek nincs ilyen jellegű panasza. A vizsgálatok kihangsúlyozzák a panaszok (többek között a hasmenés) fontosságát, amelyek elősegíthetik a SARS-CoV-2-fertőzés korai diagnózisát. Egy vizsgálatban11 arról számoltak be, hogy a gasztrointesztinális tüneteket mutatók között sokkal magasabb volt a súlyos vagy kritikus állapotú COVID19-betegek száma azokhoz a betegekhez képest, akiknek nem voltak ilyen jellegű panaszai. Továbbá COVID19-betegeknél gasztrointesztinális tünetek mellett szignifikánsan gyakrabban alakult ki szövődményként akut légzési distressz szindróma (ARDS) és májkárosodás, összehasonlítva a gasztrointesztinális tüneteket nem mutató betegekkel. 11 Pan és munkatársai 12 azt is kimutatták, hogy a betegség súlyosbodásával az emésztőszervi tünetek egyre kifejezettebbé váltak.
Szisztematikus irodalmi áttekintést és metaanalízist végeztünk a betegség súlyossága, korcsoportok és földrajzi megoszlás vonatkozásában azokat a tanulmányokat figyelembe véve, amelyek beszámoltak COVID19-betegek gasztrointesztinális tüneteiről és májkárosodásáról. Megvizsgáltuk továbbá a gasztrointesztinális tüneteket mutató betegeknél a betegség lefolyását.
Megbeszélés
Egyre több vizsgálatban számoltak be a COVID19-betegek emésztőrendszeri érintettségéről. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a COVID19-betegeknél fellépő emésztőrendszeri tünetek és májkárosodások összesített prevalenciáját. A COVID19-betegek 15%ászámoltak be gasztrointesztinális tünetekről, 19%-uknál pedig májkárosodásról. A betegség súlyosbodásával egyre gyakoribbá váltak az emésztőszervi tünetek és a májkárosodás. A betegek 10%-ánál csak gasztrointesztinális panaszok léptek fel légzőszervi tünetek nélkül. A COVID19 diagnózisának felállítása ezeknél a betegeknél később történt meg. A gasztrointesztinális tüneteket mutató COVID19-betegeknél nagyobb a kockázata a súlyos vagy kritikus állapot, illetve akut légzőszervi distressz szindróma kialakulásának.
A COVID19-pandémia során a betegek egy részénél már a betegség kezdetén hasi panaszok léptek fel légúti tünetek és láz nélkül. 58 Egy nagy, multicentrikus vizsgálatban 12, amelyet három súlyosan érintett kínai kórházban végeztek a járvány elsődleges kitörésekor, 204 beteg közül 103 (50%) betegnek voltak emésztőszervi panaszai vezető tünetként. Hat esetben (3%) az emésztőszervi panaszok mellett nem voltak légzőszervi tünetek. Egy nagy (n = 1141) esetszámú vizsgálatban 40 a kórházi felvételre kerülő COVID19-betegek közül 183-nak (16%) csak gasztrointesztinális panaszai voltak. Wang és munktársai 33 arról is beszámoltak, hogy körülbelül a betegek 10%-nál a nehézlégzés és a láz kialakulását megelőző 1–2 napban hasmenés és hányinger jelentkezett.
Az emésztőszervi érintettségnek változatos tünetei lehetnek, mint étvágytalanság, hasmenés, hányás vagy hasi fájdalom. 12 A COVID19-betegek kórbonctani vizsgálatai fontosak ahhoz, hogy megismerhessük az emésztőrendszerben létrejövő kórszövettani elváltozásokat. Egyelőre csak egy 85 éves, férfi COVID19-beteg kórbonctani leírása került publikálásra, amely részletezi a gasztrointesztinális eltéréseket. A boncolás során a vékonybélben dilatált és sztenotizált szakaszokat észleltek. 64 További vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy tisztázzuk, vajon ezek az elváltozások a COVID19 következményei, vagy már a fertőzés előtt is meglévő gasztrointesztinális betegség jelei voltak.
Mindezek mellett az is elmondható, hogy az emésztőrendszeri tüneteket mutató COVID19-betegeknél magasabb a kockázata a májkárosodás kialakulásának. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegeknél igen különböző mértékű májfunkciós eltérések alakultak ki (incidencia 1–53%). Enyhén emelkedett bilirubinszintek mellett főleg a GOT (aszpartát-aminotranszferáz) és a GPT (alanin-aminotranszferáz) értékében észleltek eltéréseket. A súlyos esetekben az albuminszint alacsony volt (26,3–30,9 g/l). 32 Vizsgálati eredményeink alapján elmondható, hogy ötből egy betegnél, főleg a súlyos állapotú eseteknél várható májfunkciós eltérés. COVID19-betegek kórházi kezelése során fokozott figyelmet kell fordítani a májfunkciós zavarokra. A májkárosodásokra jellemző volt májsejtekből származó enzimek (beleértve a GPT-t és a GOT-t) szintjének enyhe emelkedése. Emellett pár betegnél a kolangiocitákból származó enzimek (alkalikus foszfatáz és γ-glutamil transzpeptidáz) enyhe emelkedéséről is beszámoltak. 65 Ezideáig kevés vizsgálat foglalkozott a SARS-CoV-2-fertőzés alatt fellépő májkárosodás pontos mechanizmusának a tisztázásával. A COVID19-betegeknél észlelt májfunkciós eltérések oka lehet a májsejtek közvetlen vírusfertőzése, de az eltéréseket okozhatja gyógyszertoxicitás vagy a szisztémás gyulladás is. 66 COVID19-betegek kórboncolását követően elvégzett szövettani vizsgálatok során mérsékelt mikrovaszkuláris szteatózis, valamint enyhe lobuláris és portális gyulladás jeleit észlelték a májban, amelynek oka egyaránt lehetett a SARS-CoV-2-fertőzés, illetve gyógyszer okozta károsodás is. 67,68 Hasonlóan a SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome, súlyos akut légzőszervi szindróma) betegséghez, a COVID19-betegeknél alkalmazott vírusellenes gyógyszerek is okozhatnak májkárosodást.69 Egy tanulmányban beszámoltak arról, hogy nem észleltek szignifikáns különbséget a májkárosodás prevalenciájában azzal összefüggésben, hogy a betegek kaptak-e a kórházi felvételt megelőzően gyógyszeres terápiát vagy sem, figyelembe véve az antibakteriális, antivirális (abidol, oszeltemivir, acyclovir) és lázcsillapító (például paracetamol) terápiát.68 Ebben a kérdésben további vizsgálatokra van szükség.
Felmerült tehát a COVID19 súlyossága és a gasztrointesztinális érintettsége közötti összefüggés. Egy multicentrikus vizsgálatban Pan és munkatársai12 megvizsgálták a gasztrointesztinális tüneteket mutató COVID19-betegek prevalenciáját és betegségük kimenetelét. A vezető panaszként gasztrointesztinális tüneteket mutató 99 beteg esetében a kórházi felvétel később történt meg, mint a gasztrointesztinális tünetekkel nem rendelkező betegeké (9,0 nap vs 7,3 nap). A betegség súlyosbodásával az emésztőszervi tünetek száma is emelkedett. A gasztrointesztinális tünetekkel nem rendelkező betegek gyógyhajlama jobb volt, nagyobb valószínűséggel bocsátották őket haza, mint a gasztrointesztinális tüneteket mutató betegeket (60% vs34%). 12 Ezek az adatok összhangban állnak Wang és munkatársainak vizsgálati eredményeivel,33 amelyek szerint az intenzív osztályos ellátást igénylő betegeknél nagyobb valószínűséggel fordult elő hasi fájdalom és étvágytalanság, mint az intenzív osztályos ellátást nem igénylő betegeknél.33 Alcsoportelemzéseket végeztünk, hogy megvizsgáljuk a súlyos és nem súlyos COVID19-betegek közötti különbséget a gasztrointesztinálos tünetek vonatkozásában. A súlyos COVID19 betegeknél nagyobb prevalnciával fordultak elő gasztrointesztinális tünetek, beleértve az étvágytalanságot és a hasi fájdalmat is, mint a nem súlyos állapotú betegeknél. Cai és munkatársai 37 megállapították, hogy gyakrabban fordult elő májkárosodás súlyos állapotú betegeknél, mint a nem súlyos állapotúaknál. Eredményeink alapján szintén megállpítható, hogy szignifikánsan nagyobb volt a kockázata a májfunkciós eltérések kialakulásának a súlyos állapotú betegeknél a nem súlyos állapotúakhoz képest. Az elhunyt COVID19-betegeknél a májkárosodás előfordulása aránya elérheti az 58%-ot 70, vagy akár a 78%-ot is. 71 Egy vizsgálat során egy súlyos COVID19-betegnél a szérum GPT 7590 U/l-ig, a szérum GOT szintje pedig 1445 U/l-ig emelkedett. 32
További alcsoportelemzéseket végeztünk az emésztőszervi érintettséget mutató betegeknél, amelyek során a betegség lefolyását és kimenetelét vizsgáltuk. Az elemzés során azt találtuk, hogy a gasztrointesztinális tüneteket mutató betegek kórházi felvétele a betegség kezdetétől számítva később történt meg. A gasztrointesztinális tüneteket mutatók között sokkal magasabb volt a súlyos vagy kritikus állapotú betegek aránya azokhoz képest, akiknek nem voltak ilyen jellegű panaszai. A gasztrointesztinális tüneteket mutató betegeknél az akut respirációs distressz szindróma kialakulásának a kockázata is nagyobb volt. Az összesített adatokat figyelembe véve nem volt szignifikáns különbség a gasztrointesztinális tüneteket mutató és nem mutató betegek között a hazabocsátás, a kórházi tartózkodás hossza és a halálozási arány vonatkozásában. Ez az eredmény valószínűleg ez esetek alacsony incidenciájának volt köszönhető. Továbbá nem emelkedett a súlyos betegség kialakulásának a kockázata azoknál a COVID19-betegeknél, akiknek már korábbról ismert gasztrointesztinális vagy májbetegsége volt, összehasonlítva azokkal a betegekkel, akiknek nem volt ilyen betegsége. Elmondható tehát, hogy az újonnan fellépő gasztrointesztinális tünetek súlyosabb lefolyást jeleztek, mint a korábban diagnosztizált emésztőszervi megbetegedések. Mindezeket figyelembe véve a vizsgálati eredményeink alátámasztják ezen tünetek (pl. hasmenés) fontosságát a SARS-CoV-2-fertőzés korai diagnózisának felállításában.
A Hupej tartományon kívüli megbetegedések jellemzői eltérhetnek a Hupej tartományon belüli megbetegedésektől. Egy korai, Jiangsu tartományban készült, 80 COVID19-beteg esetét feldolgozó tanulmány azt mutatta, hogy az ebben a tartományban élő COVID19-betegeknél enyhébb formában vagy kevesebb panasszal és ritkábban léptett fel májkárosodás, mint a Vuhanban megbetegedőknél. 38 Alcsoportelemzésünk alapján felmerült, hogy nem volt különbség a gasztointesztinális panaszok gyakoriságában a Hupej tartpományon belüli, illetve kívüli megbetegedések között. A Hupej tartományban elő betegeknél nagyobb volt a kockázata a májfunkciós eltérések kialakulásának, mint a tartományon kívül megbetegedőknél. A különbségeknek egyik magyarázata az lehet, hogy a Hupej tartományban elő betegek között több volt a súlyos megbetegedés, mint a tartományon kívül megbetegedők között, mindez pedig azt okozhatta, hogy sokkal nagyobb arányban alakultak ki ezeknél a betegeknél májfunkciós eltérések. A vizsgálatunkba bevont tanulmányok analízise során azonban nem találtunk szignifikáns különbséget a súlyos megbetegedések arányában a Hupej tartományon belüli és kívüli betegek között. Jövőbeli tanulmányok során ez a földrajzi különbség mindenképpen további vizsgálatokat igényel.
Jelenleg még csak néhány gyermekgyógyászati COVID19-esettanulmány áll rendelkezésre és az esetekhez társuló klinikai megjelenési formák teljes vizsgálata még nem történt meg. Egy kínai vizsgálatba 8 tíz SARS-CoV-2-fertőzött gyermeket (átlagéletkor 80 hónap, [IQR 2–188]) vontak be. A felnőtt betegekkel összehasonlítva ezeknél a betegeknél a klinikai tünetek enyhébbek voltak, kevesebb radiológiai és laboratóriumi eltérést észleltek. Vizsgálatunkba négy gyermekgyógyászati tanulmányból összesen 227 eset került be.8,37, 43, 54 Alcsoportelemzésünk során azt találtuk, hogy a SARS-CoV-2-fertőzött gyerekeknél alacsonyabb a kockázata a GPT-szint emelkedésének, mint a felnőtt betegeknél. A gasztrointesztinális tünetek előfordulása viszont hasonló volt a gyermekek és a felnőttek körében.
Egyre több adat utal arra, hogy a SARS-CoV-2 RNS elnyújtott jelenléte a székletmintákban és a rektális kenetekben még akkor is kimutatható, amikor a betegek légúti mintái már negatívvá váltak. 8, 60
A gyomor-bélrendszeren keresztüli vírusürítés lehetőségére, így a fertőzés szájon át és széklet útján történő terjedésére több figyelmet kell fordítani.  Egy vizsgálatban 8 tíz gyermekgyógyászati esetből nyolcnál (80%) találtak pozitivitást a rektális törletekben azután, hogy a betegek orrgaratából vett minták már negatívak lettek.8
Az általunk vizsgált összes székletmintában a SARS-CoV-2 eredetű virális RNS pozitivitásának prevalenciája 54% (95% CI: 44–64) volt. A tünetek megjelenésétől számítva a víruspozitivitás 47 napig fennállhat (appendix p 6). 61 Wu és munkatársainak vizsgálati adatai 60 felvetik a lehetőségét a széklettel történő vírusürítés hosszú távú fennállásának, amely a légúti minták SARS-CoV-2-tesztjeinek negatívvá válását követően közel 5 hétig eltarthat. Továbbra sem ismert azonban a székleten keresztüli elnyúló vírusürítés klinikai jelentősége, beleértve a betegség lefolyásával, súlyosságával és az ismétlődő SARS-CoV-2-fertőzésekkel való összefüggést. További vizsgálatok szükségesek, hogy megállapítsuk a vírus replikációs képességét, előfordulási gyakoriságát a székletben, valamint környezeti stabilitását. 72,,73
Metaanalízisünknek számos lehetséges korlátozó tényezője volt. Először, a vizsgálatba bevont tanulmányok módszertani minőségének felmérése során hiányosságokat észleltünk — mind a 35 beválasztott vizsgálat korlátozott minőségűnek bizonyult. Másodszor pedig az eredeti közlemények hiányos adatai miatt nem tudtuk megbecsülni egyéb tényezők (pl. nem, életkor, társbetegségek) gasztrointesztinális tünetekre és a májkárosodás kockázatára gyakorolt hatását. Harmadszor a súlyos COVID19 kritériumai eltérők voltak a vizsgálatokban, ami a metaanalízis heterogenitásához vezethetett. Végezetül pedig jelentős heterogenitást és publikációs torzítást észleltünk a számítások során az emésztőrendszeri tünetek prevalenciájának vonatkozásában. A vizsgálatok értékelését követően vált egyértelművé, hogy a heterogenitáshoz leginkább az étvágytalanság nem specifikus tünetei, valamint két vizsgálat járult hozzá 40, 49, amelyek elsődleges témája a gasztrointesztinális tüneteket mutató betegek volt. Miután ezeket a vizsgálatokat kizártuk az analízisből, az emésztőrendszeri panaszok összesített prevalenciája tekintetében a heterogenitás mérsékeltté vált. További három tünetnek (hányinger vagy hányás, hasmenés és hasi fájdalom) az összesített aránya az eredeti eredményekhez hasonló maradt, csak enyhe vagy mérsékelt heterogenitást mutatott.
Végezetül eredményeink alapján elmondható, hogy a COVID19-betegeknél nem ritkák az emésztőszervi panaszok és a májkárosodás. Összehasonlítva a súlyos és a nem súlyos eseteket, a súlyos COVID19-betegeknél nagyobb kockázata volt a gasztrointesztinális tünetek és a májkárosodás kialakulásának. A Hupej tartományon belül és kívül élő betegeknél a gasztrointesztinális tünetek kialakulásának hasonló kockázata volt, a tartományon belüli betegeknél azonban a májkárosodás kialakulásának kockázata nagyobb. SARS-CoV-2-fertőzött gyermekeknél a gasztrointesztinális tünetek kialakulásának hasonló volt a kockázata, mint a felnőtteknél. A COVID19-betegek tizedénél fordulhatnak elő gasztrointesztinális tünetek légúti panaszok nélkül, ezeknek a betegnél a diagnózis megállapítása késhet. A gasztointesztinális tüneteket mutató betegek között gyakrabban alakul ki súlyos vagy kritikus állapotú betegség, illetve rosszabb lehet a betegség lefolyása. A betegek ezen sajátos csoportjára ellátásuk során fokozott figyelmet kell fordítani.
Közreműködők
A vizsgálat tervezői: RM and M-HC A vizsgálatot felügyelte: SG, M-HC és RM. A kéziratot készítette: RM és YQ. Az adatokat elemezte: RM, YQ, J-SH, J-YT és X-HL. A kéziratot ellenőrizte: JS, JL, L-RZ, YC, SCN és MI.
Összeférhetetlenségi nyilatkozatok
A szerzőknél nem áll fenn összeférhetetlenség.
Referenciák
Article Info
Publication History
Published: May 12, 2020
Identification
DOI: https://doi.org/10.1016/S2468-1253(20)30126-6
Kapcsolódó anyagok
Tüdőultrahang klinikai alkalmazása és technikája COVID19 eseteknél
A Pfizer-BioNTech COVID19 vakcina első adagjának beadását követő allergiás reakciók, beleértve az an...
Életvégi ellátás a sürgősségi osztályokon rendkívül fertőző akut légzőszervi betegségben (például CO...
COVID-19: citokin felszabadulási szindróma és immunszupresszió mérlegelése
A SARS-CoV-2 lassan mutálódik, és ez jó hír
Agyi nagyérelzáródás miatti stroke, mely a COVID19 klinikai megnyilvánulása lehet fiatalkorban
Milyen jelentőséggel bír a mellkasi ultrahangvizsgálat COVID-19 infekcióban?
Hogyan ismerjük fel és kezeljük a Kawasaki-szindróma jellegű megbetegedést?
A COVID19 az endotélium betegsége? Klinikai és alapvető bizonyítékok
A sisakos noninvazív lélegeztetés és az orrszondán keresztül adott nagy áramlású oxigén hatása a lég...