Eredeti cikk dátuma: 2020. december 18.
Eredeti cikk címe: “Psychological Antibodies” to Safeguard Frontline Healthcare Warriors Mental Health Against COVID-19 Pandemic-Related Psychopathology
Eredeti cikk szerzői: Aishwarya Jaiswal, Tushar Singh, Yogesh Kumar Arya
Eredeti cikk elérhetősége: https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyt.2020.590160/full
Eredeti cikk státusza: közzétett
Fordító(k): Adolf Roland
Lektor(ok): Orosz Lili
Nyelvi lektor(ok): Ladó Klára
Szerkesztő(k): Vinkovits Mária

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.

Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!


Az újfajta koronavírus (2019-nCov, COVID19) soha nem látott gyorsasággal terjedt el világszerte és merítette ki az egészségügyi ellátórendszereket (1). A frontvonal egészségügyi dolgozóira, tehát az orvosokra, az ápolókra és a mentőkre hárul a feladat, hogy diagnosztizálják, kezeljék és ápolják a COVID19-betegeket, illetve ők felelnek a járványgörbe ellapításáért, valamint a halálozási arány csökkentéséért is. Ugyan az egészségügyi dolgozók „viselkedési immunrendszere” folyamatosan működik a jelenlegi világjárvány alatt is (2), a túlzott munkamennyiség, a nozokomiális fertőzés kockázata, a specifikus terápia és létfontosságú erőforrások hiánya és a halál gyakori látványa miatt magasabb a kockázatuk a pszichológiai distresszre (3) és traumára (4), a pszichopatológiára, pl. a szerabúzusra (2), hangulati zavarokra, pl. álmatlanságra, szorongásra és depresszióra (3), téveszmékre, öngyilkossági gondolatokra (4), vagy akár magára az öngyilkosságra nézve is (5, 6). Az előbb felsorolt mentálhigiénés következmények fennállhatnak a világjárvány vége után is – valószínű tehát, hogy az egészségügyi dolgozóknak fokozott mentálhigiénés segítségre lesz szükségük (7, 8). Mivel az egészségügyi szakemberek a világjárvány elleni harc legfontosabb szereplői, fontos, hogy különös figyelmet szenteljünk a fizikailag és pszichikailag kifáradt (9) egészségügyi dolgozók mentálhigiénéjének. Ez a véleménynyilvánító cikk röviden összefoglalja, milyen pszichopatológiás tényezőkkel szembesültek a világjárvány alatt, illetve kitér az ezek ellen védő „pszichológiai antitestekre” is, melyek a pszichológiai immunitást (PI-t) építik fel. Különös figyelmet érdemel a szükség, hogy elérhetővé váljanak bizonyítékokon alapuló egyéni- és szervezeti PI-fejlesztő beavatkozások számukra.

Az egészségügyi dolgozók COVID19-pszichopatológiája

Jelentősen fokozott mértékű szomatizációról, (fóbiás) szorongásról, kényszertevékenységekről és pszichotikus tünetekről számolnak be a COVID19-betegek kezelésében részt vevő egészségügyi dolgozók. Emellett jelentősen rosszabb a mentális állapotuk és alacsonyabb az interperszonális érzékenységük is (10). Ráadásul olyan érzelmi zavarokkal is küszködnek, mint a szorongás és depresszió, túlzott munkamennyiség, fizikai és mentális kimerültség, kiégés, poszttraumás stressz, magány, alvászavarok és distressz (3, 11–17). A fertőzésveszély miatti szerepcsere-félelem (amikor az ellátóból beteg válik) frusztrációhoz és kilátástalanság érzéséhez vezet, amely végső soron alkalmazkodási zavarokat, stigmatizáció-érzést okoz és a diszkriminációtól való félelmet is fokozza (18). Az egészségügyi dolgozók erejükön felül teljesítenek, rendszeresen veszélyhelyzeteknek vannak kitéve és szemtanúi lehetnek munkatársaik betegségének és halálának (19) – mindez pedig olyan nagy mennyiségű specifikus tényező, amitől könnyedén alakulhat ki náluk a poszttraumás stressz (PTSD) néhány hónappal az incidens után (20). Egy aktuális összefoglaló cikk és metaanalízisek felfedték a tényt, hogy az egészségügyi dolgozók jelentős hányada küzd szorongással, depresszióval és álmatlansággal a koronavírus-járvány alatt (21). Kétszer nagyobb az esélyük a szorongásra, a depresszióra és más mentális zavarokra a tüdőgyógyászati, intenzív terápiás (ITO-s), sürgősségi és fertőző osztályon dolgozóknak, mint más, nem klinikai ellátó személyzetnek (15, 22, 23). Az ellátó személyzet fertőzési arányszáma (24), munkatársaik és szeretteik megfertőzésének félelme, a védőintézkedések és a munkavégzés közben előforduló erőszak mind csak tovább fokozzák az egészségügyi dolgozók pszichés gondjait (25). Ezek a gondok pedig végső soron azt eredményezhetik, hogy a betegek halálozási aránya nő, kezelésükbe hiba csúszik, az egészségügyi dolgozóknál pedig a szerabúzus és az öngyilkossági gondolatok előfordulásának esélyét növelik. Emiatt kulcsfontosságú, hogy „gyógyítsuk a gyógyítókat” (26). Nem csak az előbb felsorolt veszélyek – amelyek egyébiránt a COVID19-en túlmutatnak (27) –, hanem a felgyülemlett pszichés stressz és elviselhetetlenül erős halálfélelem is szerepet játszhat abban, ha egy egészségügyi dolgozó öngyilkosságot követ el (5, 6). Habár a kutatók (9, 17, 22) javaslatai szerint hatásos stratégiákra, mentálhigiénés beavatkozásokra és rendszeres, intenzív tréningre van szüksége a frontvonal egészségügyi dolgozóinak, a gyakorlatban igencsak ritkák mind a bizonyítékokon alapuló felmérések, mind a potenciális mentálhigiénés beavatkozások (3, 28). Továbbá ezidáig nem áll rendelkezésre semmilyen COVID19-kontextusba illő klinikus által használt pszichés distressz/rendellenesség-mérő skála (29), sem nemzetközi szervektől származó specifikus szakmai ajánlás a világjárvány mentálhigiénés vonatkozásairól (30). A bizonyítékokon alapuló egyéni- és szervezeti beavatkozások gyors megalkotásában segíthet, ha meghatározásra kerülnek az egyén reziliencia-erőforrásai, melyek csökkentik a stresszt.

PSZICHOLÓGIAI ANTITESTEK ÉS A PSZICHOLÓGIAI IMMUNRENDSZER

Annak érdekében, hogy a személyiség egymástól elkülönült, de a tapasztalatok szerint összefüggő erősségeit és stresszálló erőforrásait egységes rendszerbe sorolhassa, Olah megalkotta a pszichológiai immunrendszer (PI) fogalmát (31). A PI egy multidimenzionális, de integrált egysége az egyén reziliencia-erőforrásainak és alkalmazkodóképességeinek. Ez utóbbiak másképpen a „pszichológiai antitestek” (32). Ezek védettséget nyújtanak a stressz (33), sérelmek és traumás események (34) ellen. Az 1. táblázat röviden leírja a PI három alrendszerét és az abba tartozó pszichológiai antitesteket. A megküzdés folyamata során ezek az alrendszerek dinamikusan hatnak egymásra, szabályozzák egymás működését és segítik a személyt, hogy rugalmas és saját maga által is folyamatosan továbbfejlesztett megküzdési stratégiákat használjon (35, 36).

PIPszichológiai antitestekLeírásJavaslatok a gyakorlatban
Megközelítés-hit alrendszer (ABS)
(Az egyén orientációját szabja meg
környezete felé.)
Pozitív gondolkodásEbbe olyan kognitív személyiségdimenziók tartoznak, amelyek segítik, hogy az egyén pozitív kimenetelekre számítson, ha irányításán kívüli helyzetekben találja magát.Optimistának és reményteljesnek maradni.
Valamiféle pozitív elképzeléssel bírni a jelen és a jövő körülményeiről.
Irányítás érzéseEz egy olyan érzés, ami azt sugallja az egyénnek, hogy az élet eseményeit ő irányítja.Hinni abban, hogy az egyén képes a mindennapi történéseket megváltoztatni.
A kudarcokat nem a vakszerencsének vagy véletlenszerűségnek tulajdonítani.
Koherencia érzéseAz a hit, miszerint az élet érthető, felfogható és kezelhető.Hinni abban, hogy a környezet bejósolható és az eseményei kezelhetők.
Személyes növekedés érzéseStabil meggyőződés, miszerint az egyén folyamatosan felülmúlhatja önmagát, a személyiségét és az eredményeit.Minden eseményre úgy tekinteni, mint ami előremozdít, növekedésre késztet és termékeny táptalaja a személyiségnek és produktivitásnak
Megfigyelő-alkotó-végrehajtó alrendszer (MCES) (Beindítja az információkeresést, majd a környezet megváltoztatásához
szükséges erőforrásokat mozgósítja.)
Kreatív önfogalom
Ez az egyén saját alkotókészségébe, elért eredményeibe és önértékelésébe vetett hite.
A nehéz és addig soha nem látott helyzetekre új nézőpontból tekinteni, majd kreatív megoldásokra lelni.
Az önértékelést magas szinten fenntartani. Megpróbálni leleményes emberré válni.
ÉnhatékonyságAbba vetett hit, hogy az egyén képes a kívánt eredmény eléréséhez megfelelő módon cselekedni.Folyamatosan fejleszteni az egyén orvos- és egészségtudományi ismereteit.
Magabiztosan hinni a képességeiben.
CélorientációEzzel a képességgel az egyén motivált és kitartó marad, és az akadályok ellenére elvégzi feladatait.Kialakítani egy belső késztetést, hogy feladatokat hajtson végre.
Bármennyire nehéz és cseles egy feladat, mindvégig kitartónak maradni.
Problémamegoldó képességEzzel a képességgel az egyén felidézi és újraszervezi a korábban tanultakat, hogy új ötletekkel és tervekkel álljon elő, majd a problémák megoldása érdekében végre is hajtja ezeket.Fejleszteni az egyén innovációs képességét.
Az építő jellegű gondolkodásmódot gyakorolni.
Változás- és kihívásorientációIde tartozik az új dolgok felé mutatott nyitottság, a belső motiváció, hogy az egyén felfedezze környezetét és a bekövetkezett változásokat észlelje, illetve az az eszme, hogy a változás pozitív, alkalmazkodásra buzdít és kihívást jelent.Az új helyzeteket nem elkerülni.
Inkább pozitív lehetőségként tekinteni a változásokra, mint veszélyként.
Szociális megfigyelési kapacitásEz az ismerősöktől vagy a környezetből érkező információk figyelmes és szelektív feldolgozása az egyén saját céljai megvalósításának érdekében.Az egyén mindfulness-képességét fejleszteni.
Interperszonális kapcsolatokat kialakítani.
Az empátiás képességet fejleszteni.
Az érzelmi intelligenciát fejleszteni.
Szociális mozgósítási kapacitásEzzel a képességgel az egyén saját céljai elérésére tudja motiválni, irányítani és utasítani a rendelkezésére álló emberi erőforrásokat.A vezetői és kommunikációs készségeket, valamint a társas asszertivitást fejleszteni.
Szociális alkotó kapacitásEzzel a képességgel az egyén társas erőforrásokat hozhat létre, ha a helyzet megköveteli.Odafigyelni mások tehetségeire és jártasságaira.
Jó csapatszellemmel bírni.
Önszabályozó alrendszer (SRS) (Érzelmeket stabilizál, valamint hozzájárul a korábban említett alrendszerek helyes működéséhez.)Szinkronicitás


Az adott környezettel vagy feladattal kapcsolatban a „flow-élmény” átélésének a képessége. Ennek segítségével az egyén maximálisan tud koncentrálni a saját maga és környezete számára fontos ügyekre.Folytatni a mindfulness-t, valamint minél tovább meg is tartani a tudatos figyelmet.
A zavaró tényezők elengedéséhez szükséges képességeket megtanulni (pl. elkerülés).
ImpulzuskontrollEzzel a képességgel az egyén viselkedését spontán tettek helyett észérvekre alapozza.Uralkodni az impulzív reakciók és viselkedés felett.
Törekedni arra, hogy az egyén minden tette megfontolt és észérveken alapuló legyen.
Alaposan átgondolni minden döntést, mielőtt az egyén elkötelezi magát.
Érzelmi kontrollEzzel a képességgel az egyén szabályozza negatív érzelmeit (pl. aggodalom, szorongás, depresszió, stb.), amiket a jövőbeni kudarc eshetősége miatt érez.Nem rágódni a múltban történt sérelmeken.
Tagadás helyett belátni a negatív érzelmeket.
Ingerlékenység-kontrollEzzel a képességgel az egyén kielégítetlen alapszükségleteiből fakadó dühével és türelmetlenségével önmagát fejleszti.Nem gurulni könnyedén dühbe.
Fejleszteni a frusztrációs toleranciát.

1. táblázat: A pszichológiai immunrendszer alrendszerei, azokba tartozó antitestek és gyakorlati javaslatok, melyekkel az egészségügyi dolgozók pszichológiai immunitása továbbfejleszthető

PSZICHOLÓGIAI IMMUNITÁS: VÉDELEM A COVID19-PSZICHOPATOLÓGIA ELLEN

Ígéretes eredményeket adtak a pszichológiai immunitás (PI) védőszerepét (pszichológiai antitesteket) vizsgáló tanulmányok. Ezeket nagyfokú stresszel járó munkát végzők pl. sürgősségi osztályon dolgozó ápolók (37), egészségügyi dolgozók (32), katonák (38) körében végezték. A PI erősen pozitív korrelációban áll az élettel való elégedettséggel és a jóllét dimenzióival (uralkodás a környezet felett, értelmet lelni az életben, személyes növekedés, önelfogadás, pozitív kapcsolatok, önállóság), valamint negatív korrelációban áll a kiégéssel (33). A következő pszichológiai antitestek szoros összefüggésben állnak a mentális és fizikai egészséggel: irányítás érzése (SOC), személyes növekedés érzése, szinkronicitás, valamint az impulzus-, érzelmi- és ingerlékenység-kontroll (33). A pozitív gondolkodás, a SOC és a személyes növekedés érzése elősegítik a pszichológiai alkalmazkodást akut pszichopatológia esetén (39). Tornászokban a PI-t alkotó személyes erőforrások jelentősen befolyásolják az elégedettség érzését (40). A megközelítés-hit alrendszer (ABS) és a megfigyelő-alkotó-végrehajtó alrendszer (MCES) pozitív összefüggésben áll a reménnyel, a PI egésze pedig pozitív összefüggésben áll az élettel való elégedettséggel – a depresszióval pedig negatívban (41). Erős korreláció lelhető fel a PI és a várható élettartam között is (42).

A PI és az ezt felépítő pszichológiai antitestek hatékony megküzdési stratégiát nyújthatnak az egészségügyi dolgozóknak, valamint védheti őket a pszichopatológiától. Az oktatási célból végzett, pozitív gondolkodást serkentő beavatkozások, a közösségi médián keresztüli tréningek csökkentik az ápolók munkából eredő stresszét (43) és fokozzák a szakmai életükkel való elégedettségüket (44). Ez azért valószerű, mert a pozitív gondolkodás magában foglalja a reményteli optimizmust, ezek pedig hatással bírnak az elsődleges értékbecslő folyamatra, illetve a személy-szituációs tranzakciók megítélésére. Míg az orvosokban az alacsony munkahelyi kontroll növeli a betegszabadságon töltött időt (45), a szignifikáns autonómiaszint és munkahelyi kontroll védő hatást gyakorol a mentális egészségre (46, 47). Egy női ápolókon végzett tanulmány megállapította, hogy a SOC protektív tényező a depresszív állapotra, kiégésre és munkahelyi elégedetlenségre nézve, valamint egy egészségmegőrző erőforrás is egyben (48). A személyes növekedés érzése hozzájárul a nyitottsághoz, az új tapasztalatok asszimilációjához, és erősen serkenti az egyén önismeretét is. A személyes növekedés szignifikáns összefüggésben áll a szerephatárokkal, szerepelégtelenséggel, szerepkétségekkel, illetve interperszonális, pszichikai és fizikai nehézségekkel (49). Ennek folytán az egészségügyi ellátórendszereknek magasabb személyzeti létszámot kell fenntartani, és gondoskodniuk kell az egészségügyi dolgozóik jól meghatározott munkaköréről, rövidebb munkaidejéről, rugalmas beosztásáról, váltott műszakban való munkavégzéséről, rendszeres munkaszüneteikről, valamint a feletteseik támogatásáról is. Az egészségügyi dolgozókon végzett tanulmányok szerint a már meglévő önfogalom befolyásolja a szakmai önfogalom fejlődését (50). Ennél fogva ha egy egészségügyi dolgozó magas szintű kreatív önfogalommal rendelkezik, számíthat rá, hogy sikeresen helytáll a legtöbb szakmában adódó helyzetben. Ennek ellentéte az igaz, hogy ha egy egészségügyi dolgozó alacsony fokú önhatásossággal bír, fokozott mértékű stresszel, szorongással, depresszív tünetekkel, álmatlansággal (24), magányosság kockázatával (51) nézhet szembe a koronavírus-világjárvány alatt. Egy sürgősségi osztályon dolgozó ápolókon végzett kutatás szerint a célorientáció nagyban meghatározza a munkateljesítményt és a kiégés ütemét. Az egyén számára legnagyobb haszonnal a professzionális megközelítésű célorientáció bír (52). Jobb érzelmi állapotban vannak, valamint semmilyen egészségügyi problémáról nem számolnak be azok az egészségügyi szakemberek, akik problémaközpontú megküzdési stratégiát és pozitív újraértékelési rendszert alkalmaznak, mint a más megküzdési stratégiát használó társaik (53). A palliatív ellátásban dolgozó ápolókban a kihívásorientáltság negatív kapcsolatban áll a kiégéssel és a másodlagos traumás stresszel (más szavakkal: együttérzésből eredő kifáradással) (54). Ezért erről az antitestről kijelenthető, hogy egészségügyi dolgozókban csökkenti a pszichés distresszt és a kiégés kockázatát. Akik magas szintű szociális megfigyelő, mozgósító, alkotó kapacitással rendelkeznek, egyúttal nyitottak is a másokkal való asszertív kommunikációra. Az egészségügyi dolgozók nem szívesen vesznek részt a számukra kifejlesztett pszichológiai beavatkozásokon (55). Valószínűleg ha felhívjuk figyelmüket ezekre az antitestekre, nagyobb valószínűséggel vetik le gátlásaikat és fordulnak mentálhigiénés szakemberhez, hogy megbeszéljék problémáikat. Megelőzi az érzelmi disszonanciát és zavarokat a szinkronicitás, valamint az impulzus-, érzelmi- és ingerlékenység-kontroll. A COVID19-világjárvány nagyban fokozta az ingerlékenység, érzelmi zavarok és másodlagos traumák kialakulásának esélyét az egészségügyi dolgozókban (56, 57). Az egészségügyi dolgozó képessé válik rá, hogy frusztrációját és dühét konstruktív módon használja, ha fejleszti a cikkben felsorolt antitesteket – különös tekintettel az érzelmi- és impulzuskontrollra.

Az 1. táblázat olyan gyakorlati javaslatokat tartalmaz, amikkel az egészségügyi dolgozó fejlesztheti a pszichológiai immunitását, valamint segítséget nyújt a beavatkozásokat tervező szakembereknek eredményesebb stratégiák kidolgozásához. Saját testi egészségüket rosszabbnak értékelik azok az egészségügyi dolgozók, akiknek több és súlyosabb mentális problémája van. Azonban minél nagyobb mértékben elérhető a pszichés segítség (erőforrások, segédanyagok), annál kisebb méreteket öltenek a mentális zavarok (58). Ennek fényében a szakemberek javasolják a rendszeres mentálhigiénés szűréseket, valamint – a lehetőleg pszichoterápiás módszerrel történő – időben elkezdett kezelést, ha egy egészségügyi dolgozóban pszichés zavarok merülnek fel (14, 59). Mivel a pszichológiai immunitásra hatást gyakorolnak a pszichoterápiás beavatkozások (34), ezért bizonyítékokon alapuló, többszintű, egyénre szabott PI-fejlesztő beavatkozások létrehozása minden bizonnyal védelmezi a védelmezőket a világjárvány káros pszichés hatásaitól.

SZERZŐI HOZZÁJÁRULÁSOK

Értelmi szerző és a végleges változat készítője: YA, AJ és TS. Az első változatot írta: AJ. Az első változatot véleményezte és kommentálta: TS és YA. Minden szerző jóváhagyását adta, valamint hozzájárult a végleges cikkhez.

IRODALOMJEGYZÉK

1.Tanne JH, Hayasaki E, Zastrow M, Pulla P, Smith P, Rada AG. Covid-19: how doctors and healthcare systems are tackling coronavirus worldwide. BMJ. (2020) 368:1–5. doi: 10.1136/bmj.m1090

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

2. McKay D, Asmundson GJG. Substance use and abuse associated with the behavioral immune system during COVID-19: the special case of healthcare workers and essential workers. Addict Behav. (2020) 110:106522. doi: 10.1016/j.addbeh.2020.106522

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

3. Lai J, Ma S, Wang Y, Cai Z, Hu J, Wei N, et al. Factors associated with mental health outcomes among health care workers exposed to coronavirus disease 2019. JAMA Netw Open. (2020) 3:1–12. doi: 10.1001/jamanetworkopen.2020.3976

PubMed Abstract | CrossRef Full Text

4. Pereira-sanchez V, Adiukwu F, Hayek S El, Bytyçi DG, Gonzalez-diaz JM, Kundadak GK, et al. Correspondence COVID-19 effect on mental health : patients and workforce. Lancet Psychiatry. (2020) 7:e29–30. doi: 10.1016/S2215-0366(20)30153-X

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

5. Montemurro N. The emotional impact of COVID-19: from medical staff to common people. Brain Behav Immun. (2020) 87:23–4. doi: 10.1016/j.bbi.2020.03.032

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

6. Papoutsi E, Giannakoulis VG, Ntella V, Pappa S, Katsaounou P. Global burden of COVID-19 pandemic on healthcare workers. ERJ Open Res. (2020) 6:00195–2020. doi: 10.1183/23120541.00195-2020

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

7. Scarisbrick DM, Miller LE, Iii JJM. Mental health practitioners ‘ immediate practical response during the COVID-19 pandemic : observational questionnaire study. JMIR Mental Health. (2020) 7:e21237. doi: 10.2196/21237

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

8. Fiorillo A, Gorwood P. The consequences of the COVID-19 pandemic on mental health and implications for clinical practice. Euro Psychiatry 63:1–2. doi: 10.1192/j.eurpsy.2020.35

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

9. Liu Q, Luo D, Haase JE, Guo Q, Wang XQ, Liu S, et al. The experiences of health-care providers during the COVID-19 crisis in China: a qualitative study. Lancet Glob Heal. (2020) 8:e790–8. doi: 10.1016/S2214-109X(20)30204-7

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

10. Xing J, Sun N, Xu J, Geng S, Li Y. Study of the mental health status of medical personnel dealing with new coronavirus pneumonia. PLoS ONE. (2020) 15:1–10. doi: 10.1371/journal.pone.0233145

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

11. Cheung T, Fong TKH, Bressington D. COVID-19 under the SARS cloud: mental health nursing during the pandemic in Hong Kong. J Psychiatric Mental Health Nurs. (2020). doi: 10.1111/jpm.12639. [Epub ahead of print].

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

12. Ho CS, Chee CY, Ho RC. Mental health strategies to combat the psychological impact of COVID-19 beyond paranoia and Panic. Ann Acad Med Singapore. (2020) 49:1–3.

PubMed Abstract | Google Scholar

13. Liu Z, Han B, Jiang R, Huang Y, Ma C, Wen J, et al. Mental Health Status of Doctors and Nurses During COVID-19 Epidemic in China (2020). doi: 10.2139/ssrn.3551329

CrossRef Full Text | Google Scholar

14. Xiang YT, Yang Y, Li W, Zhang L, Zhang Q, Cheung T, et al. Timely mental health care for the 2019 novel coronavirus outbreak is urgently needed. Lancet Psychiatry. (2020) 7:228–9. doi: 10.1016/S2215-0366(20)30046-8

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

15. Lin K, Yang BX, Luo D, Liu Q, Ma S, Huang R, et al. The mental health effects of COVID-19 on health care providers in China. Am J Psychiatry. (2020) 177:635–6. doi: 10.1176/appi.ajp.2020.20040374

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

16. Elbay RY, Kurtulmuş A, Arpacioglu S, Karadere E. Depression, anxiety, stress levels of physicians and associated factors in Covid-19 pandemics. Psychiatry Res. (2020) 290:1–5. doi: 10.1016/j.psychres.2020.113130

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

17. Bohlken J, Schömig F, Lemke MR, Pumberger M, Riedel-Heller SG. COVID-19-pandemie : Belastungen des medizinischen Personals Ein kurzer aktueller Review COVID-19 pandemic : stress experience of healthcare workers. Psychiatr Prax. (2020) 47:190–7. doi: 10.1055/a-1159-5551

CrossRef Full Text | Google Scholar

18. Rana W, Mukhtar S, Mukhtar S. Mental health of medical workers in Pakistan during the pandemic COVID-19 outbreak. Asian J Psychiatr. (2020) 51:102080. doi: 10.1016/j.ajp.2020.102080

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

19. Shanafelt T, Ripp J, Trockel M. Understanding and addressing sources of anxiety among health care professionals during the COVID-19 pandemic. J Am Med Assoc. (2020) 323:2133–4. doi: 10.1001/jama.2020.5893

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

20. Schreiber M, Cates DS, Formanski S, King M. Maximizing the resilience of healthcare workers in multi-hazard events: lessons from the 2014-2015 ebola response in Africa. Mil Med. (2019) 184:114–20. doi: 10.1093/milmed/usy400

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

21. Pappa S, Ntella V, Giannakas T, Giannakoulis VG, Papoutsi E, Katsaounou P. Prevalence of depression, anxiety, and insomnia among healthcare workers during the COVID-19 pandemic: a systematic review and meta-analysis. Brain Behav Immun. (2020) 88:901–7. doi: 10.2139/ssrn.3594632

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

22. Lu W, Wang H, Lin Y, Li L. Psychological status of medical workforce during the COVID-19 pandemic: a cross-sectional study. Psychiatry Res. (2020) 288:1–5. doi: 10.1016/j.psychres.2020.112936

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

23. Cai Q, Feng H, Huang J, Wang M, Wang Q, Lu X, et al. The mental health of frontline and non-frontline medical workers during the coronavirus disease 2019 (COVID-19) outbreak in China: a case-control study. J Affect Disord. (2020) 275:210–5. doi: 10.1016/j.jad.2020.06.031

CrossRef Full Text | Google Scholar

24. Spoorthy MS. Mental health problems faced by healthcare workers due to the COVID-19 pandemic–A review. Asian J Psychiatr. (2020) 51:102119. doi: 10.1016/j.ajp.2020.102119

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

25. Dai Y, Hu G, Xiong H, Qiu H, Yuan X, Yuan X, et al. Psychological impact of the coronavirus disease 2019 (COVID-19) outbreak on healthcare workers in China. MedRxiv. [Preprint]. (2020). doi: 10.1101/2020.03.03.20030874

CrossRef Full Text | Google Scholar

26. Wong AH, Pacella-LaBarbara ML, Ray JM, Ranney ML, Chang BP. Healing the healer: protecting emergency health care workers’ mental health during COVID-19. Ann Emerg Med. (2020) 76:379–84. doi: 10.1016/j.annemergmed.2020.04.041

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

27. Bao Y, Sun Y, Meng S, Shi J, Lu L. 2019-nCoV epidemic: address mental health care to empower society. Lancet. (2020) 395:e37–8. doi: 10.1016/S0140-6736(20)30309-3

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

28. Ransing R, Adiukwu F, Pereira-sanchez V, Ramalho R, Orsolini L, Luiz A, et al. Mental health interventions during the COVID-19 pandemic : a conceptual framework by early career psychiatrists. Asian J Psychiatr. (2020) 51:102085. doi: 10.1016/j.ajp.2020.102085

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

29. Ransing R, Ramalho R, Orsolini L, Adiukwu F, Gonzalez-Diaz JM, Larnaout A, et al. Can COVID-19 related mental health issues be measured? Brain Behav Immun. (2020) 88:32–34. doi: 10.1016/j.bbi.2020.05.049

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

30. Kar SK, Yasir Arafat SM, Kabir R, Sharma P, Saxena SK. Coping with mental health challenges during COVID-19. In: Saxena SK, editor. Coronavirus Disease 2019 (COVID-19). Singapore: Springer Singapore. p. 199–213.

PubMed Abstract | Google Scholar

31. Oláh A. A megküzdés személyiségtényezői: a pszichológiai immunrendszer és mérésének módszere. Kézirat. (Personality factors of coping: The Psychological Immune System and its Measurement) (Ph.D. dissertation), Eötvös Lóránd University, Hungary (1996).

32. Dubey A, Shahi D. Psychological immunity and coping strategies: a study on medical professionals. Indian J Soc Sci Res. (2011) 8:36–47.

Google Scholar

33. Oláh A. Psychological immunity: a new concept of coping and resilience. In: Coping & Resilience International Conference. Dubrovnik–Cavtat (2009).

34. Vargay A., Józsa E., Pájer A., Bányai É. The characteristics and changes of psychological immune competence of breast cancer patients receiving hypnosis, music or special attention. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. (2019) 20:139–58. doi: 10.1556/0406.20.2019.009

CrossRef Full Text | Google Scholar

35. Oláh A. Emotions, Coping and Optimal Experience. Budapest: Trefort Kiadó (2005).

36. Oláh A, Szabó T, Mészáros V, Pápai J. Ways of talent detection development in sports. In: Kurimay T, Faludi VR, editors. A Sport Pszichológiája. Fejezetek a Sportlélektan és Határterületeiről I. Kárpáti, Budapest: Oriold és Társai Kft. (2012).

37. Gombor A. Burnout in Hungarian and Swedish Emergency Nurses: Demographic Variables, Work-Related Factors, Social Support, Personality, and Life Satisfaction as Determinants of Burnout. (Ph.D. dissertation), University of Eötvös Lórand, Budapest, Hungary (2010). Available online at: http://www.pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/2010/Burnout.pdf

Google Scholar

38. Hullám I, Győrffy Á, Végh J, Fűrész J. Psychological study of burdening effects of military activities in survival camp circumstances. Military Medicine. (2006) 5:615–43. doi: 10.7205/milmed-d-11-00149

CrossRef Full Text

39. Mirnics Z, Heincz O, Bagdy G, Surányi Z, Gonda X, Benko A, et al. The relationship between the big five personality dimensions and acute psychopathology: mediating and moderating effects of coping strategies. Psychiatr Danub. (2013) 25:379–88.

PubMed Abstract | Google Scholar

40. Bóna K. An exploration of the psychological immune system in Hungarian gymnasts, (Master’s thesis), Sport and Exercise Psychology, University of Jyväskylä, Jyväskylä, Finland (2014). Accessed online at https://jyx.jyu.fi/bitstream/handle/123456789/44547/URN%3aNBN%3afi%3ajyu-201411063185.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Google Scholar

41. Voitkane S. Goal directedness in relation to life satisfaction, psychological immune system and depression in first-semester university students in Latvia. Balt J Psychol. (2004) 5:19–30. doi: 10.1037/e629932012-003

CrossRef Full Text | Google Scholar

42. Oláh A, Nagy H, Tóth KG. Life expectancy and psychological immune competence in different cultures. Empir Text Cult Res. (2010) 4:102–8.

Google Scholar

43. Kooshalshah SFR, Hidarnia A, Tavousi M, Shahmohamadi S, Aghdamizade S. Effect of positive thinking intervention on the nurses’ job stress. Acta Med Mediterr. (2015) 31:1495–500.

Google Scholar

44. Motamed-Jahromi M, Fereidouni Z, Dehghan A. Effectiveness of positive thinking training program on nurses’ quality of work life through smartphone applications. Int Sch Res Not. (2017) 2017:4965816. doi: 10.1155/2017/4965816

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

45. Kivimäki M, Sutinen R, Elovainio M, Vahtera J, Räsänen K, Töyry S, et al. Sickness absence in hospital physicians: 2 year follow up study on determinants. Occup Environ Med. (2001) 58:361–6. doi: 10.1136/oem.58.6.361

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

46. Stansfield S, Head J, Marmot M. Work Related Factors and Ill Health: The Whitehall II Study (2000). Contract Research Report. Available online at: https://www.hse.gov.uk/research/crr_pdf/2000/crr00266.pdf

47. Graham J, Ramirez AJ. Mental health of hospital consultants. J Psychosom Res. (1997) 43:227–31. doi: 10.1016/S0022-3999(97)00016-0

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

48. Masanotti GM, Paolucci S, Abbafati E, Serratore C, Caricato M. Sense of coherence in nurses: a systematic review. Int J Environ Res Public Health. (2020) 17:1861. doi: 10.3390/ijerph17061861

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

49. Kumar A, Bhat PS, Ryali S. Study of quality of life among health workers and psychosocial factors influencing it. Ind Psychiatry J. (2018) 27:96–102. doi: 10.4103/ipj.ipj_41_18

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

50. Sabanciogullari S, Dogan S. Professional self-concept in nurses and related factors: a sample from turkey. Int J Caring Serv. (2017) 10:1676–84.

Google Scholar

51. Jiang N, Jia X, Qiu Z, Hu Y, Yang F, Wang H, et al. The Influence of Health Beliefs on Interpersonal Loneliness Among Front-Line Healthcare Workers During the 2019 Novel Coronavirus Outbreak in China: A Cross-Sectional Study (2020). doi: 10.2139/ssrn.3552645

CrossRef Full Text | Google Scholar

52. Adriaenssens J, De Gucht V, Maes S. Association of goal orientation with work engagement and burnout in emergency nurses. J Occup Health. (2015) 57:151–60. doi: 10.1539/joh.14-0069-OA

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

53. Koinis A, Giannou V, Drantaki V, Angelaina S, Stratou E, Saridi M. The impact of healthcare workers job environment on their mental-emotional health. Coping strategies: the case of a local general hospital. Heal Psychol Res. (2015) 3:12–13. doi: 10.4081/hpr.2015.1984

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

54. Frey R, Robinson J, Wong C, Gott M. Burnout, compassion fatigue and psychological capital: findings from a survey of nurses delivering palliative care. Appl Nurs Res. (2018) 43:1–9. doi: 10.1016/j.apnr.2018.06.003

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

55. Chen Q, Liang M, Li Y, Guo J, Fei D, Wang L, et al. Mental health care for medical staff in China during the COVID-19. Lancet Psychiatry. (2020) 7:e15–6. doi: 10.1016/S2215-0366(20)30078-X

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

56. Li Z, Ge J, Yang M, Feng J, Qiao M, Jiang R. Vicarious traumatization in the general public, members, and non-members of medical teams aiding in COVID-19 control. Brain Behav Immun. (2020) 88:916–9. doi: 10.1016/j.bbi.2020.03.007

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

57. Huang JZ, Han MF, Luo TD, Ren AK, Zhou XP. [Mental health survey of medical staff in a tertiary infectious disease hospital for COVID-19]. Zhonghua Lao Dong Wei Sheng Zhi Ye Bing Za Zhi. (2020) 38:192–5. doi: 10.3760/cma.j.cn121094-20200219-00063

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

58. Kang L, Li Y, Hu S, Chen M, Yang C, Yang BX, et al. The mental health of medical workers in Wuhan, China dealing with the 2019 novel coronavirus. Lancet Psychiatry. (2020) 7:e14. doi: 10.1016/S2215-0366(20)30047-X

CrossRef Full Text | Google Scholar

59. Folkman S, Greer S. Promoting psychological well-being in the face of serious illness: when theory, research and practice inform each other. Psychooncology. (2000) 9:11–9. doi: 10.1002/(SICI)1099-1611(200001/02)9:1<11::AID-PON424>3.0.CO;2-Z

PubMed Abstract | Google Scholar

ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG: A szerzők kijelentik, hogy a kutatást olyan kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok nélkül végezték, amelyek potenciális összeférhetetlenségként lennének értelmezhetők.

Copyright © 2020 Jaiswal, Singh and Arya. This is an open-access article distributed under the terms of the Creative Commons Attribution License (CC BY). The use, distribution or reproduction in other forums is permitted, provided the original author(s) and the copyright owner(s) are credited and that the original publication in this journal is cited, in accordance with accepted academic practice. No use, distribution or reproduction is permitted which does not comply with these terms.