Eredeti cikk dátuma: 2021. március 13.
Eredeti cikk címe: Access to COVID-19 vaccines: looking beyond COVAX
Eredeti cikk szerzői: The Lancet
Eredeti cikk elérhetősége: https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(21)00617-6/fulltext#articleInformation
Eredeti cikk státusza: megjelent
Fordító(k): dr. Lorencz Anna
Lektor(ok): dr. Serly Julianna
Nyelvi lektor(ok): Papp Eszter PhD.
Szerkesztő(k): Lehoczki-Bárány Réka, Vinkovits Mária
Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.
Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
A globális egészségügyi vezetők pezsgőt bontottak. Március 1-én ünnepelték, hogy az első COVID19 elleni vakcina Afrikába érkezett a COVAX-on keresztül – a programot a GAVI (Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség), a CEPI (Coalition for Epidemic Preparedness Innovations, a járványügyi készültségre alakult nemzetközi koalíció) és a WHO vezette, hogy ezzel támogassák a kutatás-fejlesztést, emeljék a finanszírozás mértékét, és tárgyaljanak a COVID19 elleni oltóanyagok felvásárlásáról, illetve egyenlő globális elosztásáról. Március 9-ig 12 millió dózist szállítottak 29 országba, ezzel ez a történelem eddigi legnagyobb oltási programjának kezdete. Mind ez idáig ilyenre nem volt példa. Mégis, a COVAX-nak nincs olyan eszköztára, amellyel felül tudna kerekedni a küldetését leginkább fenyegető problémák többségén. A globális oltási program nélkül nehezen érhetünk ennek a világjárványnak a végére, de ezzel a kérdéssel politikai szinteken eddig keveset foglalkoztak. Túl sok probléma áll megoldatlanul. A törekvéseknek erőt adhat egy magas pozícióban levő személy vagy politikai éleslátással rendelkező csoport, a technikai alkalmasság, valamint az igazságosság támogatásának képessége.
Megdöbbentő a szolidaritás hiánya az országok közt. Amint azt a Health Policy egy publikációjában bemutatták, sok kétoldalú megállapodás született a COVAX-tól függetlenül is a kormányok illetve az oltóanyaggyártók közt, veszélyeztetve ezzel a dózisok elosztását. A tehetősebb nemzetek anyagilag támogatták a COVAX-ot és szépen hangzó beszédeket mondtak az oltóanyag egyenlő elosztásának fontosságáról, ám eközben egymást túllicitálva próbáltak annyi dózist megvásárolni, amennyit csak tudtak. Oliver Wouters és kollégái beszámolója szerint 2021-ben a világ népességének csak 16%-át kitevő államközösségek az öt vezető oltóanyag-fajta elérhető dózisainak 70%-át vásárolták fel. Ennek eredményeképpen, számtalan ország jelenleg még csak az első dózis beadásánál tart, míg mások a népességük jelentős hányadát már beoltották. A COVAX-nak továbbra is küzdenie kell a dózisok beszerzése körüli versenyben, és kockáztatja, hogy túllicitálnak rajta, bár csak sajnálkozni tud az ilyen megegyezéseken. Az országokat nem lehet meggyőzni arról, hogy teljesen hagyjanak fel az ilyesfajta megállapodásokkal. De egy korábbi, minisztereket és államfőket támogatni és ösztönözni képes, tisztelt és elszánt államfő talán sikeresebben venné rá az országokat, hogy a méltányosabban viselkedjenek. Sokkal jobb volna, ha a kétoldalú megállapodásban részt vevő országok a felhalmozott dózisok egy meghatározott részét felajánlanák a COVAX-nak, mint hogy ígéretet tesznek a többlet megosztására. Az oltóanyagokhoz való globális hozzáféréshez szükséges lenne egy erkölcsileg feddhetetlen, hiteles hang támogatása és közbeavatkozása arra az esetre, ha ezt a célt valami fenyegetné, és így fény derülhetne a nem korrekt eljárásokra.
Egyértelműbb vezetés és felügyelet is szükséges lenne ahhoz, hogy a különböző nemzeti kormányokat, szakmai szervezeteket (ideérte a GAVI-t, a CEPI-t, a WHO-t, az UNICEF-et illetve a Világbankot), a privát szektort és civil társadalmat közös nevezőre lehessen hozni, ami végül is az oltóanyagok globális hozzáférésének biztosításához vezetne. A jó szándékon alapuló, de sokféle oltási cél listája egyre növekszik. Jelenleg a COVAX óvatos célja, hogy minden országban a lakosság 20%-a immunizálva legyen, amely a becslések szerint lefedheti a különösen veszélyeztetett csoportba tartozókat, illetve az egészségügyi dolgozókat. A legnagyobb bevétellel rendelkező országok láthatóan a tömeges oltások eljárásrendjére törekszenek. Az Afrikai Unió 60%-os célt szabott meg, míg például Nigéria 40%-os beoltottságra törekszik. Ezeket a különböző célokat össze kell hangolni.
Egy elkötelezett küldött is segítheti az országok közötti mérsékelt viták rendezését, amelyek gátolják a világszintű COVID19 oltási programot. Tavaly Dél-Afrika és India felkérte a Kereskedelmi Világszövetséget, hogy szüntesse meg a COVID19-ben alkalmazott gyógyszerek és oltóanyagok szellemi tulajdonjogának védelmét, hogy ezzel fellendítse az előállításukat. Annak ellenére, hogy az indítványt a WHO főigazgatója is támogatta, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Norvégia és az EU nem fogadta el, így nem történt meg. Mindeközben március 4-én az olasz kormány az EU és a gyártó közti ellentét miatt megakadályozta 250 000 dózis AstraZeneca–Oxford vakcina Ausztráliába tartó exportját. A technikai részleteket szervező ügynökségek ezeket az problémákat nem képesek megoldani, ehhez politikai és diplomáciai megoldásra van szükség.
De kinek kellene elvállalni ezt a szerepet? Ha a feladatra kineveznek egy ENSZ különleges megbízottat, annak többnek kell lennie egy, a világ körül repkedő, politikusokkal kezet rázó, de keveset tevő szimbolikus személynél. Tettekre van szükség. A Nelson Mandela által alapított, a társadalmi és felsőbb diplomáciát az igazságosság és az emberi jogok érdekében felhasználó, különböző politikai vezetőket tagjai közt tudó Vének szervezete sikeresen állt ki olyan ügyek mellett, mint például az elérhető egészségügyi ellátás, és megvan a feladathoz szükséges tapasztalata.
Akárki tölti is be ezt a szerepet, mindenek felett képesnek kell lennie egy világméretű mozgalom vezetésére. Habár reményt ad, hogy egyre több oltóanyag áll rendelkezésre, az esetszámok ismét emelkednek globálisan, és fennáll a veszélye, hogy elbízzuk magunkat. A járvány szeszélyesen alakul, és még mindig sok a COVID19-cel kapcsolatos bizonytalanság, nem utolsó sorban az új vírusvariánsok hatásával kapcsolatban. A globális oltási program nélkülözhetetlen a világjárvány legyőzéséhez, de ez a tény mindeddig nem buzdított összefogásra, ami szükséges lenne ennek eléréséhez. Sokkal több előrelátásra és ambícióra lenne szükség, és ennek a legfelsőbb politikai szintekről kell jönnie.
