Eredeti cikk dátuma: 2020. június 25.
Eredeti cikk címe: Coronavirus: How to Reopen Travel Safely
Eredeti cikk szerzői: Tomas Pueyo
Eredeti cikk elérhetősége: https://tomaspueyo.medium.com/coronavirus-how-to-reopen-travel-safely-f5951dfe06f0
Fordító(k): dr. Serly Julianna
Lektor(ok): -
Nyelvi lektor(ok): Szemők Ildikó
Szerkesztő(k): Vinkovits Mária

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.

Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!


Mely ország állampolgárait engedjük be? Milyen feltételek mellett?

Az előző cikkeink, többek között a Koronavírus: Mit kellene tenni már MOST, a Koronavírus: pöröly és tánc és az Out of Many, One (magyar fordításban nem elérhető – a ford.) címűek már több mint 60 millió megtekintésnél tartanak és több mint 40 nyelvre fordították le őket.

A cikk összegzése: a jelenlegi terv (2020. júniusi – szerk.), hogy újranyissák az EU országainak határait, meglehetősen elhamarkodott. A különböző országokban vagy teljes az utazási korlátozás, vagy semmilyen utazási korlátozás nincs. Ez újabb járványkitörésekhez fog vezetni. Ehelyett egy csomó országnak kell a legjobb megérzéseire hagyatkoznia a prevalencia, illetve az egy turista által hozott haszon tekintetében. Ezen belül a nagyobb hasznot hozó beutazókat, akiknek például ingatlanuk van az adott országban, eltérően kellene kezelni. Nem lehet kifogás a PCR-vizsgálatok hiánya. Azokat az európai országokat, amelyek különleges helyzetben vannak, mint például Svédország, Portugália vagy az Egyesült Királyság, külön kell kezelni.

Az Európai Unió július 1-jén újranyitja a határait. De nem mindenki előtt. Úgy tűnik, az Egyesült Államok, Oroszország és Brazília azoknak az országoknak a listájára került, ahonnan megtiltják a beutazást. Az európai hivatalnokok éjt nappallá téve dolgoznak azokon a szabályokon, amelyek lehetővé teszik a nemzetközi újranyitást. Mire alapozzák a döntéseiket? Van bármi más, amit figyelembe kell venniük? De előtte még el kell gondolkoznunk azon, mennyire fontos, hogy helyesen nyissunk.

Mennyire fontos, hogy megfelelő utazási korlátozásokat alkalmazzunk?

Nagyon is.

Ez az ábra A koronavírus táncórát ad című cikkből származik, ami bemutatja, hogy néhány külföldről behurcolt fertőzés – kék színnel jelölve – milyen rendkívüli léptékű járványkitörést okozott, amivel azóta is küzdenek.

Ugyanez történt Argentínában is.





A kék terület a behurcolt eseteket mutatja, ami járványkitöréshez vezetett, ami azóta teljesen elszabadult. Összehasonlításként: ez nagyjából 800 esetet jelent egy egész hónap leforgása alatt.

Néhány száz góc elég lehet ahhoz, hogy hatalmas járványkitörést okozzon. Az EU által kidolgozott tervek vajon gondoskodnak arról, hogy ez ne ismétlődhessen meg?

Az Európai Unió terve

Az EU már széles körben nyitott a többi EU-ország állampolgára előtt.

Most egy lépéssel még tovább akarnak menni. Az Európai Unión belüli források szerint a New York Times jelentése alapján az EU minden utazást engedélyezni akar a határain belül, lehetővé téve bármely országból bármely országba az utazást, beleértve az Egyesült Királyságot, Svájcot, Izlandot és Norvégiát.

A második kérdés, hogy megpróbálják kitalálni, mely országokból kellene még engedélyezni a beutazást. Jelenleg egy sor korlátozás van érvényben.

Jelenleg az általuk alkalmazott ökölszabály a 100 000 főre eső pozitív esetek számát veszi alapul: ha az Ön országában ez a szám magasabb, mint az EU-ban, akkor az Ön országának állampolgárai számára nem engedélyezett a belépés, és vice versa. Mivel az EU-ban 100 000 főre nagyjából 14 pozitív eset jutott az utóbbi két hétben, így ez a jelenlegi küszöbérték.

Ez észszerűen hangzik. Amíg utána nem kezdünk nézni a részleteknek.

Ez alapján az ábra alapján nyilvánvaló, hogy az olyan országokból, mint Oroszország, az Egyesült Államok vagy Brazília, megtiltják a beutazást. Náluk 10-szerese a prevalencia az EU-országokban mértnek. Nem fékezték meg a járványt. Miért az EU-nak kellene megfizetnie ezen országok hibás járványkezeléséért azzal, hogy az EU-ban még nagyobb mértékű lesz a járványkitörés, és még többen halnak meg?

De akad itt egy kis probléma.

Svédország.

Ott magasabb az egy főre jutó esetszám, mint Oroszországban vagy az Egyesült Államokban.

Svédország

Svédországban 15-ször magasabb a prevalencia, mint a többi EU-országban (kivéve Portugáliát és nyilvánvalóan az Egyesült Királyságot). Ha az EU következetes lenne, a svédeket nem engedné szabadon utazgatni az EU többi országában. Ők nagyobb veszélyt jelentenek, mint az amerikaiak vagy az oroszok.

A szabad mozgás fontos az EU-ban, és Svédország tagja a schengeni térségnek, ahol gyakorolható ez az alapjog. De Svédország nincs abban helyzetben, mert nem volt szerencséje. Épp ellenkezőleg: a kezdeti esetszámuk nagyon alacsony volt. A szomszédaiktól eltérően úgy döntöttek, hogy önkényesen ráengedik a vírust a népességre, csak ellapítják a görbét.

Fontos, hogy a többi országtól függetlenül döntöttek a járvány kezelésének mikéntjét illetően. De ennek következményekkel is kell járnia. A többi országnak tényleg sutba kéne dobnia a vírussal kapcsolatos kemény munkáját, csak mert Svédország úgy döntött, hogy másképp értelmezi a tudományt?

Portugália

Portugália más hajóban evez. Harcol, hogy legyőzze a koronavírust. A 100 000 főre jutó esetszámuk mégis 40, ami ötszöröse az EU-átlagnak (leszámítva Portugáliát, Svédországot és az Egyesült Királyságot). Az egyik ok az lehet, hogy mindvégig lehetővé tette a beutazást Brazíliából és az Egyesült Államokból (többek közt).

4. ábra: Portugália a nemzetközi utazásokra vonatkozó szabályozása

Az olyan országok, mint Olaszország, Spanyolország vagy Franciaország, keményen harcoltak a járvány ellen, ami sok áldozatot követelt és komoly gazdasági terhet jelentett. Ezekben az országokban dolgozó politikusként hogyan igazolnám a szavazóim felé, hogy más országok állampolgárai ezeket a nehezen elért eredményeket teszik kockára, csak azért, mert az országuk nem akarta elszenvedni azt, amit egy ugyanekkora mértékű költség viselése jelentett volna?

Különösen, mióta az EU-n belül nyitva vannak a határok, van egy kiskapu: az Egyesült Államok és Brazília turistái egyszerűen leszállhatnak Portugáliában, és onnan bárhova utazhatnak a kontinensen belül.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság már keményebb dió.

A 100 000 főre jutó esetszámuk 27, az EU-átlag háromszorosa (ismét, leszámítva Portugáliát, Svédországot és az Egyesült Királyságot). Annak, hogy az ország ilyen helyzetben van, az az oka, hogy értékes időt vesztegetett el márciusban azzal, hogy nem vezetett be kijárási korlátozásokat, amikor körülötte ezt már mindenki megtette.

Sok más EU-országba azonban épp az Egyesült Királyságból érkezik a legtöbb turista. Hogy kellene ezeknek az országoknak gondolkodniuk, amikor az Egyesült Királyság felé nyitnak?

Egyik országnak sincs annyi vesztenivalója, mint Spanyolországnak.

Mit kellene tennie Spanyolországnak?

A döntés sokat számít az EU-ban, néhány országban, mint amilyen Spanyolország is, kifejezetten kulcsfontosságú.

A ketyegő bomba

Ez az egyik olyan EU-ország, ahol a turizmus a legtöbbet nyom a latba. A legutolsó ábrák szerint a GDP legalább 15%-át adja. Úgyhogy alapvető fontosságú, hogy helyesen cselekedjen, különösen az Egyesült Királyság vonatkozásában, mivel onnan minden évben kb. 18 millió látogató érkezik az országba.

Számoljunk visszafelé! Az Egyesült Királyságban június 10-e és 24-e között nagyjából 20 000-re volt tehető a hivatalos esetszám. Feltételezzük, hogy az ottani hatóságok az esetek 20%-át találják meg. Ez azt jelenti, hogy június 24-ig körülbelül 100 000 volt az aktív esetszám, ami a népesség kb. 0,15%-a. Tehát a 18 millió emberből 27 000 fertőzött.

Tegyük fel, hogy az utazások 70%-a nyáron történik. Ez azt jelenti, hogy a nyáron 19 000 fertőzött utazik az Egyesült Királyságból Spanyolországba, ami heti szinten nagyjából 1700 új fertőzést jelent Spanyolországban. Még ha meg is felezzük ezt a számot, hogy számításba vegyük a különféle tényezőket, akkor is hetente több százra tehető a Spanyolországba érkező esetek száma.

És ők még csak a britek. Adjuk hozzá a portugálokat, a svédeket és a más országokból érkezőket…

Emlékeztetőül: éppen ez okozta a járványkitörést az olyan országokban, mint Szingapúr vagy Argentína. Argentínában ráadásul a 800 esetet több mint egy hónap alatt regisztrálták, nem pedig egy hét alatt…

Adjuk hozzá azt a tényt is, hogy a turizmus azzal jár, hogy az emberek mozgásban vannak, buliznak, másokkal találkoznak, a kontaktkutatás így sokkal nehezebb lesz, mint a helyiek esetében. Ez egy ketyegő bomba.

Hogyan tervez ezzel megküzdeni a spanyol kormány?

A kormány azt mondja, hogy vannak intézkedéseik ennek a folyamatnak a megállítására. Melyek ezek? A kikérdezés és a testhőmérséklet-mérés.

A testhőmérséklet-mérés nagyon sok álnegatív eredményt ad, és csak azoknál működik, akiknek már vannak tüneteik. Forrás: RTVE

A kikérdezés, ahogy feltételezhetjük, nem igazán hatékony, mivel erős a késztetés a hazugságra. A testhőmérséklet-mérésnek két hátránya van:

  1. Nem mutatunk tünetet, amíg nem érjük el a fertőzőképességünk csúcsát. Azok, akik épphogy elkapták a vírust, nem azonosíthatók lázmérővel, és továbbra is terjesztik a vírust. Valójában mire valaki lázas lesz, annak a fertőzőképessége már leszállóágban van.
  2. Rengeteg az álnegatív.

Tehát a legtöbb esetet nem fogjuk felfedezni.

Az egyik érv, amit a spanyol kormány előad arra, hogy megnyissa a határait az Egyesült Királyság állampolgárai előtt, az a tény, hogy közülük kb. 400 000-nek van nyaralója Spanyolországban. De ez egy elég gyenge kifogás. Ha van egy ingatlanunk Spanyolországban, feltehetően ott akarunk maradni, és néhány napra simán karanténba vonulhatunk.

Az érdekes ebben az, hogy az Egyesült Királyság nem ajánlja fel ugyanezt Spanyolországnak. De nem ám! A spanyoloknál sokkal alacsonyabb a fertőzési arányszám, mint az Egyesült Királyságban, az onnan érkezőknek mégis két hétre karanténba kell vonulniuk – ezt a szabályt június 8-a óta alkalmazzák.

A spanyol kormány annyira tart attól, hogy elveszíti a britektől származó bevételét, hogy csak „reménykedik” a kölcsönösségben, ahelyett, hogy megkövetelné. A Brexit-tárgyalásokat elnézve az utóbbi években én egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez az, ahogy a brit vezetőség tárgyal.

Mit tanulhatunk a többi országtól?

A márciusi és áprilisi drámai események után el lehet képzelni, hogy az európai országok megtanulhatták, hogy körbe kell nézni, ha a legjobb gyakorlatot keresik. Nézzünk meg mi is egy pár példát!

Kelet-Ázsia

Tajvan és Dél-Korea már bizonyított: a legsikeresebbek voltak a járvány kontrollálásában úgy, hogy közben az ország nyitva maradt.

Tajvan nem engedi be a területére a külföldieket, míg Dél-Korea jelentős mértékben korlátozza a beutazást. Mindkét ország kéthetes karantént alkalmaz minden beutazóval szemben. És minden gondosságuk ellenére Dél-Koreában még így is hetek óta nő az esetszám.

Tényleg azt hisszük, hogy ügyesebbek vagyunk Dél-Koreánál úgy, hogy kevesebb a tapasztalatunk a vírus megfékezésében, és jobban megnyitjuk az utazási lehetőségeket?

A dél-koreai és a tajvani példa jól mutatja, milyen kockázatos is újranyitni az országokat. Ugyanakkor nem feltétlenül kell teljesen nyitni vagy épp teljesen bezárni. E két véglet között sok opció van, és a különböző európai országok jó ötleteket adnak.

8. ábra: Dánia nyaralókra vonatkozó szabályozása

Dánia kivételként tekint azokra, akiknek lakóhelye van az országban. Logikus, hogy ezeket az embereket kevésbé felügyelik, mint a többi utazót.
PCR-vizsgálatok

Számos EU-országban már megkövetelik a PCR-vizsgálatot, amit vagy az indulás helyén, vagy az érkezéskor kell elvégezni.

A PCR-vizsgálatok a fertőzöttek kb. 70%-át szűrik ki. Ezek azonban a fertőzés korai szakaszában gyakran adnak hibás eredményt. Tehát az extra biztonság kedvéért egy ország kérhet nemrégiben elvégzett PCR-vizsgálatot, megkövetelheti a néhány napos karantént, és ismételt PCR-vizsgálatot is kérhet. Ha mindkét vizsgálat negatív, akkor szabadon lehet mozogni.

Mit kell tennie az EU-nak?

A Koronavírus – A szétszóródás és a terjedés megelőzése című cikkben részletesen leírtuk, hogyan kell besorolni az országokat.

Jó látni, hogy az Európai Unió ökölszabályként használja a 100 000 főre eső aktív esetek számát, de nem szabadna ennek lennie az egyetlen mérőszámnak.

Először is, sok módja van annak, ahogy a számokat megjelenítik, ahogy arra Donald Trump nemrégiben rámutatott. Ki hiszi el azt, hogy Oroszország halálozási aránya alacsonyabb, mint Dél-Koreáé? Vagy azt, hogy Észak-Koreában egyáltalán nincs koronavírusos eset? Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség több egyéb tényezőt is figyelembe vesz, hogy megbecsülje a kiindulási ország kockázatát. Ez egy jó ötlet.

Egy másik probléma, hogy ez a módszer minden utazót ugyanúgy kezel, függetlenül egy adott ország szempontjából számított értéküktől. Ha egy turista kétszer olyan valószínűséggel fertőződik meg, mint egy másik országból érkező, de ötször annyit költ, nem kellene őt előbbre sorolni? Ha egy adott országban van a nyaralója, nem kellene őt előbbre sorolni?

A gazdagabb országok állampolgárai vagy azok, akiknek európai országban van ingatlana, gazdasági szempontból sokkal értékesebbek. Ezt figyelembe kellene venni. Ha az Egyesült Királyságban háromszor annyi eset jut egy főre, mint, tegyük fel, Bulgáriában, de háromszor annyit is költenek, talán lenne értelme beengedni azt az utazót. Különösen, ha a nyaralója van az adott országban.

Végül is a döntés során két lehetőség van: vagy tagjai vagyunk a klubnak, vagy sem. Ez a hozzáállás megfeledkezik arról, hogy még rengetegféle lehetőséget lehetne számításba venni. Az országokat több csoportra lehetne osztani, és a különböző csoportba tartozó országok állampolgárai különbözőképpen mozoghatnának egyik csoport országaiból a másikba a prevalenciájuknak és az általuk a célország gazdaságának hajtott haszonnak megfelelően. Egy példa az országcsoportokra a következő lehetne:

  1. akadálytalan átutazás, nincs korlátozás;
  2. PCR-vizsgálat érkezéskor;
  3. PCR-vizsgálat maximum 96 órával érkezés előtt, és egy újabb PCR három nappal az érkezés után;
  4. ugyanez, csak karanténnal a két vizsgálat között;
  5. a nyomkövetési appok használatának kötelezővé tétele, vagy a telefonszám megadása a mozgás automatikus nyomon követéséhez, hogy megkönnyítsék a kontaktkutatást;
  6. kéthetes karantén;
  7. a beutazás nem engedélyezett, kizárólag a hazautazás.

A lényeg

Az Európai Unióban a mozgás szabadsága alapjog. Arra kell törekednünk, hogy ez minél hamarabb visszaálljon. De addig nem szabad ebbe az irányba mozdulni, míg ez az egészségünket vagy a gazdaságot veszélyezteti. Lassan és intelligens módon nyissunk:

  • Ne csak a 100 000 főre számított esetszámot vegyük figyelembe. Ehelyett sokféle epidemiológiai tényezővel kalkuláljunk, hogy az egy adott ország állampolgáraira számított kockázatra legyen némi rálátásunk.
  • Ne vegyük egy kalap alá az összes EU-tagországot. Nagyon jelentős különbségek vannak, amelyek az országok járványkezelés során alkalmazott döntéseiben gyökereznek.
  • Vegyük számításba az egy turista által hozott hasznot. Ha nem áll rendelkezésre pontos adat, akkor használjuk azt a számot, amennyit egy turista költ, vagy ennél durvábban, az egy főre eső GDP-t.
  • Ne csak két listánk legyen: ahonnan beengedjük az embereket és ahonnan nem. Alakítsunk ki többféle forgatókönyvet, több követelménnyel a kockázatosabb országok számára.
  • Mivel a PCR-vizsgálatok a tünetek megjelenésének környékén jeleznek pozitívan – ami átlagosan kb. öt nap a fertőződéstől számítva, próbáljunk olyan gyakran PCR-vizsgálatot végezni, amilyen gyakran csak lehet. Ez egy jó kompromisszum az utazás alatt (a kiindulási vagy a célországban) és néhány nappal később (ideális esetben a kettő között karanténnal).
  • Kezeljük másképpen a turistákat, a hosszabb tartózkodást tervező látogatókat és az ingatlantulajdonosokat. Az utóbbiaknak több joguk kell hogy legyen.