Eredeti cikk dátuma: 2020. április 20.
Eredeti cikk címe: Coronavirus: Learning How to Dance
Eredeti cikk szerzői: Tomas Pueyo
Eredeti cikk elérhetősége: https://medium.com/@tomaspueyo/coronavirus-learning-how-to-dance-b8420170203e
Fordító(k): dr. Serly Julianna
Lektor(ok): Szemők Ildikó
Nyelvi lektor(ok): Szemők Ildikó
Szerkesztő(k): Szemők Ildikó

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.


1. rész: Koronavírus táncóra haladóknak, avagy mit tanulhatunk a világ országaitól

„A tánc csak felfedezés, felfedezés, felfedezés…” – Martha Graham

Egy hónapja megkongattuk a vészharangot a következő cikkel Koronavírus: Mit kell tenni, már MOST. Ezután a Koronavírus: Pöröly és táncban arra kértük az egyes országokat, hogy nyerjenek időt, és részletesen körüljártuk az amerikai helyzetet a Coronavirus: Out of Many, One című cikkel (ez utóbbihoz nem készült magyar fordítás – a szerk.). Ezeket a cikkeket összesen több mint 60 millióan olvasták, 40 nyelvre fordították le.

Azóta az igazolt koronavírusos esetek száma a húszszorosára emelkedett, 125 000-ről több mint 2,5 millióra. A világon emberek milliárdjai szenvednek a pöröly alatt: a kormányzatok komoly fizikai távolságtartási intézkedéseket vezettek be, hogy lassítsák a vírus terjedését.

A legtöbben helyesen cselekedtek: a pöröly volt a megfelelő döntés. Időt nyertünk, hogy csökkentsük a járvány terjedésének mértékét, és hogy kitaláljuk, mit tehetünk a következő fázisban, a táncban, amikor egy kicsit megpihenhetünk és óvatosan feloldhatjuk a közösségi távolságtartási intézkedéseket, hogy elkerüljük a második megbetegedéshullámot. A pöröly azonban keményen odacsap. Emberek milliói veszítették el munkájukat, bevételüket, megtakarításukat, cégüket és szabadságukat. A világnak válaszokra van szüksége. Mikor lesz ennek vége? Mikor lazíthatunk ezeken az intézkedéseken és élhetjük tovább az életünket az újfajta normális kerékvágásban? Mivel fog ez járni? Milyen lesz az élet ez után?

Mikor jön majd a tánc?

Ez a cikk elmagyarázza, mikor és hogyan fogunk újra táncra perdülni. Az alábbi témákat fogjuk részletesen körüljárni:

  1. Mit tanulhatunk a világ országainak tapasztalataiból?
  2. Milyen intézkedéseket kell bevezetni a tánc alatt, hogy kialakíthassuk az élet új rendjét? És milyen áron?
  3. Hogyan valósíthatjuk ezt meg?

A következőket fogjuk elmagyarázni:

  • A pöröllyel időt nyertünk. Milliók életét mentettük meg.
  • Most már tudjuk, mi kell ahhoz, hogy táncolhassunk.
  • Sok ország mutatott utat nekünk.
  • Tanulhatunk a sikereikből és a kudarcaikból.
  • Tény, hogy mi elég olcsón tanulhatunk táncolni.
  • Valószínűleg nálunk nem kell majd bezárni az üzleteket és az iskolákat.
  • De pontosan tudnunk kell, melyek ezek az intézkedések, mert most kell felkészülnünk rájuk.
  • A kormányzatok nagy szerepet játszanak ebben.
  • A többségük még soha nem hozott olyan döntéseket, amelyeket most meg kell hoznia.
  • Alig várják, hogy visszatérjenek a normális kerékvágásba, de úgy rohannak előre, hogy még nem készültek fel rá.
  • A legtöbb országban lesz egy második megbetegedéshullám is.
  • Ha helyesen cselekszünk, néhány héten belül visszatérhetünk a normális kerékvágásba.
  • Az életünk legalább egy évre meg fog változni, de ezek a változások észszerűek.
  • Ezek az intézkedések teszik majd lehetővé, hogy elkerüljük a tömeges elhalálozást és a gazdasági összeomlást.

Ez a cikk addig bővült, míg végül egy kisebb terjedelmű könyv lett, ezért ahelyett, hogy egyszerre adnánk közre, részekre szedve tesszük közzé. Ez itt a Koronavírus táncórát ad című cikksorozat első része.

Vágjunk is bele!

1. A világ állapota

Az esetek száma világszerte nő.

pastedGraphic.png
Forrás: Tomas Pueyo elemzése, a Johns Hopkins Egyetem adatai Githubról

Ez a növekedés azonban elfed egy nagyon pozitív tényt: a helyzet egyre jobb.

pastedGraphic_1.png
Forrás: Tomas Pueyo elemzése, a Johns Hopkins Egyetem adatai Githubról

Néhány ország jelenleg is a krízis legkeményebb részével küzd. A többiek azonban gyorsan bevezették az intézkedéseket, amelyeket meg kellett hozni, hogy életek millióit tudják megmenteni.

Ezen a grafikonon minden sor egy országot jelöl. Minden ország esetében a vörösebb napok közelebb vannak a napi esetszám maximumához. Azokban az országokban, ahol a vörösebb napok a diagram jobb oldala felé látszanak, éppen a legrosszabb napjaikat élik az új hivatalos esetszám tekintetében, míg a sárgább/zöldebb napok a jobb oldalon azt jelzik, hogy azok az országok már túl vannak a nehezén.

A feltételes formázás soronként jelenik meg, tehát minden sorban megjelenik a teljes skála a zöldtől a vörösig. Az abszolút esetszámokat jelenítem meg, nem a népességszámhoz viszonyított esetszámokat (pl. nem „per fő”), mert nem ítélkezem az egyes országok válaszlépései felett, inkább csak azt szeretném megmutatni, hogy sikerült-e megfékezniük a járványt. Ez független az ország népességszámától. Országokat választottam inkább régiók vagy városok helyett, mert ez jelenti azt a politikai szintet, ami a legnagyobb hatással lehet a krízis kezelésére. Nem mutatok napi százalékos változásokat, mert a korai növekedés miatt ezek túlságosan torzítanának.

Fontos megjegyezni, hogy a hivatalos eseteket jelenítem meg: ez azt jelenti, hogy azok az országok, ahol mostanában jelentősen emelkedik a tesztek száma, ott az esetszám is jelentősen nőni fog. Ez nem feltétlenül jelent újabb járványkitörést, csak az esetek jelentését. Még mindig úgy gondolom, hogy ez a valósághű bemutatása a helyzetnek, mert a valódi esetszám ismeretlen, a hivatalos eseteket széles körben kommunikálják, és az országonkénti napi tesztszámról nincs elég adat, hogy annak a hatását is számításba tudjuk venni. Néhány ország itt azért lehet előkelő helyen, mert nem tesztelnek eleget az utóbbi időben.

Erre a grafikonra ránézve az első kérdés, ami felmerül bennem, az ez: vajon mit tettek ők? Mit tanulhatunk a világ országainak tapasztalataiból, azokéból, akik túl vannak a krízisen, illetve azokéból, akik elkerülték a válságot?

Ehhez szükséges tudnunk, hogy ezek az országok a pöröly és a tánc melyik fázisában tartanak.

koronavírus táncóra
Megjegyzés: Az országok nagyjából ráilleszthetők a görbére a napi új esetszám és az NPI-adatok alapján. Ez az illesztés azonban nem tökéletes. Nem fért rá minden zászló az ábrára, úgyhogy ki kellett választanom néhány országot, és azokat az országokat választottam ki, amelyek leginkább relevánsnak tűntek ebben az elemzésben az intézkedéseik, az esetszámuk és az epidemiológiai fázisuk alapján. Néhány másik országot is belevettem, amelyek az utóbbi hetekben felkeltették a figyelmemet.

Jelenleg a világ össznépességének közel 60%-a van a pöröly alatt különböző országokban. Emberek milliárdjai veszítették el a szabad mozgáshoz való jogukat és a megélhetésüket. Újra kell kezdeniük az életüket, de meg vannak rémülve, vagy egyszerűen képtelenek rá.

Ezért a pöröly által meggyötört országok azt tervezgetik, hogy lépésről lépésre nyitják újra a gazdaságukat. Néhány ország már elkezdte megnyitni az iskolákat, mások a vállalkozásokat indították újra. Az országok többsége azonban ezt még nem lépte meg.

Hogyan tudnák kitalálni a jelenleg javában a pöröly alatt nyögő országok, hogy mi lesz majd a tánc fázisában? Hogyan tudnak közösen megalkotni egy olyan tervet, ami csökkenti a betegek és a halottak számát, egy tervet, amiben az emberek megbízhatnak, ami által el lehet kerülni a második megbetegedéshullámot, ami nem fogja ismét borítani az életüket?

Csakis egy időgép használatával.

Amit internetnek hívnak.

A jövőt pedig úgy hívják, hogy Tajvan, Hongkong, Kína és Dél-Korea.

2. Táncóra haladóknak: utazás a jövőbe

Az alagút, amiben járunk, hosszú és sötét, de a végén biztosan ott van a fény. Tudjuk, mert láttunk néhány országot, amelyek már kijutottak a fényre.

Ha tudni szeretnénk, mi történik a pöröly után, az első dolgunk megvizsgálni azokat az országokat, amelyek már maguk mögött hagyták a pöröly fázisát. Úgyhogy szegjük meg az utazási korlátozást és látogassunk el Kínába!

Kína tánca a pöröly után

A Kínával kapcsolatos esetek elbeszélő részletei itt érhetők el. Az események időbeli folyamata itt érhető el.

Kínában a járvány csúcsán napi 6000 esetet regisztráltak, ami mára 60 alá csökkent. Ez körülbelül 2000-ed része az USA-ban tapasztalható, egy főre eső napi esetszámnak. Ezt pedig úgy érték el, hogy az egész világon a legkeményebben csaptak oda a pöröllyel. Ennek a férfinek a tapasztalatai tömören kifejezik, milyen is lehetett ez. A lényeg: minden zárva tartott, mindenki folyamatosan otthon volt, heteken át, mindenhol.

És most hogy néz ki az élet? A Twitterre feltöltött április 10-i pekingi képek megmutatják.

Az emberek újra az utcán sétálnak – és maszkot viselnek. A legtöbb cég, tranzitállomás vagy üzlet előtt ellenőrzőpontokon ellenőrzik a testhőmérsékletet és az egyén egészségi állapotához tartozó színkódot.

Ezeket a kódokat a kormányzat határozza meg. Ha az illető kódja zöld, akkor bárhova mehet, de ha sárga vagy piros, akkor karanténba vagy izolációba kell vonulnia, így a legtöbb épületbe tilos belépnie.

Úgy gondoljuk, hogy a kormányzat az ilyen applikációkból (legyen központi vagy regionális) származó minden adatot központosítva kezel, hogy minden egyes személy tartózkodási helyét ismerje, és mindenkit nyomon tudjon követni, akinél felmerülhet, hogy találkozott fertőző beteggel.

Az utazás még mindig nagyon korlátozott, noha az út során át kell esni egy teszten, a reptéri dolgozók pedig a maszkon messze túlmutató módon teljes egyéni védőfelszerelésben (EVF) dolgoznak.

Az iskolák zárva maradnak, de néhány újranyit a hónap végén.

A mi szemszögünkből a leginkább releváns többi ország és régió Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan.

pastedGraphic_4.png
Megjegyzés: az új eseteket 3 napos átlag alapján tüntetjük fel, máskülönben túl nagy lenne a zaj.
Forrás: Tomas Pueyo elemzése. A Johns Hopkins Egyetem adatai a Githubról: https://github.com/CSSEGISandData/COVID-19/blob/master/csse_covid_19_data/csse_covid_19_time_senes/time_series_covid19_confirmed_global.csv

Dél-Korea az első ország, amely sikeresen megállította a járványkitörést, és most örömtáncot járhat – anélkül, hogy az egész országra kiterjedő korlátozásokat vezetett volna be. Szingapúr azért releváns, mert hosszú ideig táncolt sikeresen – tanulhatunk a hibáiból. És Tajvan is releváns abból a szempontból, mert náluk egyáltalán nem volt járványkitörés, annak ellenére, hogy nagyon közel helyezkedik el Kínához.

Vizsgáljuk meg őket közelebbről!

Tajvan szüntelen tánca

Tajvanról azt hitték, hogy súlyos járványkitörés lesz az országban, mivel közel fekszik Kínához, és minden szinten közeli kapcsolatban állnak. Ehelyett április 19-én a koronavírusos esetek száma alapján a 104. helyre került, az összes esetszám 400 fő, és napi szinten csak néhány új esetet jelentettek. Andorrából, ami a népességszámát tekintve 300-szor kisebb, kétszer annyi az esetek száma.

Tajvannak ezt annak ellenére sikerült elérnie, hogy nem zárták be az üzleteket és az iskolákat sem megelőzési célból, és nem vezettek be társasági összejöveteli korlátozásokat. Tajvannak nem kellett megfizetnie azt a hatalmas árat, amit a többi országnak ki kellett bírnia. Hogyan csinálták? Ez talán ad némi támpontot:

Ebben a történetben egy utazó meséli el a tapasztalatait attól kezdve, hogy földet ér Tajvanon, a karanténban tapasztalt hihetetlen élményeiig. Néhány idézet a karantént leíró részből:

Másnap reggel 8:30-kor telefoncsörgésre ébredek. A helyi önkormányzattól hívnak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy hol vagyok, az vagyok-e, aki vagyok, továbbá ellenőrzik az utazási előzményeimet, a jelenlegi egészségi állapotomat és a tüneteimet.

Délután 14:30, újabb nem várt telefonhívás jön a helyi önkormányzattól, hogy ellenőrizzenek. 

– A szokásos véletlenszerű ellenőrzés, Mr. Chen. A helyi illetékes délután 3-kor fog kimenni önhöz egy első otthoni látogatásra. Jól érzi magát?

– Igen, jól vagyok. Tehát azért telefonálnak véletlenszerű időpontokban, hogy ellenőrizzék, itthon tartózkodom-e? – kérdeztem.

– Igen, azért, naponta kétszer-háromszor. Kérem, ne hagyja el az otthonát, és tegyen meg minden szükséges óvintézkedést a családja védelmében. Ha elmegy otthonról, attól tartok, a rendőrség hamarosan úton lesz önért.

– De honnan tudják, hogy az emberek elmennek otthonról? Engem hogy követnek GPS-en, ha nem kaptam semmilyen mobiltelefont a reptéren, amit magammal kellene vinnem? – tettem fel a kérdést.

– Csak azoknak adunk mobiltelefont, akiknek nincs. Mivel önnek van saját mobiltelefonja, kérem, folyamatosan tartsa magánál az elkövetkező 14 napban. Ha a mobiltelefonja elveszti a vételi jelet, kérem, mindenképpen vegye fel velünk a kapcsolatot azonnal, máskülönben előfordulhat, hogy a rendőrség megjelenik az ajtajában…

– Úgy érti, mindeddig nyomon követtek…?

– Igen, megadta a mobilszámát, és ennyi elég is volt.

Egy üzenetet kaptam este fél 9-kor, amiben arra kérnek, jelezzek vissza egy éjjel is hívható számra. Felhívtam őket és megkérdeztem, miért kerestek, mivel nem szegtem meg semmilyen szabályt.

– Lehet, hogy ideiglenesen elveszítettük a jelet, vagy hosszabb ideig egyáltalán nem mozdult meg, úgyhogy a rendszer azt hihette, otthon hagyta a telefonját, és nem kockáztathatjuk, hogy elhagyja a lakását – felelte a késői időpontban szolgálatot teljesítő munkatárs. Tehát a rendszerük képes érzékelni, hogy tétlen vagy, ha nem mozdulsz meg az elvártak szerint…

Azt kell mondjam, ez a karanténprogram elképesztően lenyűgöző…
– Jonathan Chen

Tajvan felkészültségétől leesett az állunk. Ez egy több mint 100 intézkedést tartalmazó lista, ami március előtt lépett életbe. Íme, néhány példa a listából, illetve más forrásokból:

  • Korán bevezetett szigorú utazási korlátozások, amelyeket minden nap frissítettek.
  • A maszkgyártás centralizálása: eleinte napi 2,4 millió darabot állítottak elő (ez kétszerese a napi 1,3 milliós szükségletüknek).
  • Az árak rögzítése, ami kezdetben 0,5 amerikai dollár volt maszkonként, hogy megakadályozzák a nyerészkedést.
  • A maszk és a védelem más kulcsfontosságú elemei rögzített árának felhajtásáért 1-7 évnyi börtönbüntetés, illetve maximum 167 000 dolláros bírság kilátásba helyezése.
  • Az álhírterjesztés akár 100 000 dollárral való büntethetősége.
  • Az esetek proaktív felderítése: mindenkit leteszteltek, akinek korábban influenzaszerű tünetei voltak, de negatív lett a teszteredménye influenzára, így azonosítottak néhány koronavírusos beteget.

A fentiek mindegyike Vuhan lezárása ELŐTT történt! Majd így folytatták:

  • Mozgósították a katonaságot a maszkok előállításához.
  • A maszkok hatósági ára február végére fokozatosan csökkent 0,2 dollárig.
  • Végezetül a maszkgyártást feltornázták napi 10 millióra (egy 23 milliós népességű országban) március vége előtt. A maszkokat fejadagokra osztották, és betiltották az exportját.
  • Összekötötték az utazási és egészségügyi adatbázisokat, úgyhogy az egészségügyi szakdolgozók tudták, kinél magasabb a fertőzés kockázata. A tajvani Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (CDC) valós időben tudta nyomon követni, hogy mi történik az országban.
  • A kockázatuk alapján triázsolták az utazókat, valaki szabadon beléphetett önellenőrzéssel, másoknak kötelező karantént írtak elő.
  • A karantént étellel és lelkisegéllyel is támogatták.
  • A karantént az emberek saját mobiltelefonjeleinek segítségével tudták betartani. Ha valakinek nem volt mobilja, akkor a kormányzat biztosított neki egyet. A hatóságok riasztást kaptak, ha a mobilt 15 percnél hosszabb időre kikapcsolták.
  • Azok a személyek, akik nem teljesítették az otthoni karantén feltételeit, jogi következménnyel nézhettek szembe, és a rendőrség lenyomozta őket. Egy párt 10 000 dollárra büntettek, mivel megszegték a 14 napos házi karantén szabályát.

Ha a világ egy osztály lenne, és minden ország egy diák a koronavírus-vizsgán, Tajvan csillagos ötöst kapott volna. És van mit tanulni tőle. Ha én egy másik diák lennék, elfogadnám a segítségét.

Néhány dologra érdemes felhívni a figyelmet. Először is, az ország azért volt képes megtenni ezeket az intézkedéseket, mert a tajvani CDC készen állt rá, és mert a 2003-as SARS-járvány során szerzett tapasztalatai miatt széles körben tudta mozgósítani az erőit.

Másodszor, gyorsan és erőteljesen cselekedtek, minden nap újabb és újabb országos szintű intézkedést vezettek be.

Harmadszor, összekapcsolták az egészségügyi adatokat az utazási adatokkal, és akikről bebizonyosodott, hogy pozitívak, azoknak az adatait megküldték a rendőrségnek. Úgy tűnik, kombinálták a szokásos manuális kontaktkövetési technikákat az egészségügyi és utazási adatokkal, ugyanakkor ezekhez nem társították hozzá az illető mobiltelefon-cellainformációi vagy bankkártyaköltései alapján meghatározott tartózkodási helyét, már amennyire ez megállapítható – hacsak nem voltak fertőzöttek. Április 20-ig mindössze 400-an kapták el a fertőzést, ami kezelhetővé tette az esetszámukat.

Dél-Korea kis pörölye és szikéje

Dél-Korea volt az első ország a világon, amely országos pöröly nélkül győzte le a koronavírus-járványt. Nem volt országosan kötelező étterem-, gyár- vagy boltbezárás. Nem rendeltek el kijárási tilalmat. Nem tiltották be a bizonyos létszám feletti eseményeket.

Vajon mit tettek ők? Egy kis pörölyt és szikét használtak.

A legnagyobb járványkitörés Daegu városában történt, miután a most már híres 31-es számú páciens elterjesztette a vírust, ami végül is több mint 5000 ember fertőzését okozta, akik a Shincheonji Egyházhoz köthetők – ez a mai napig mért összes esetszám körülbelül fele.

pastedGraphic_5.png

A kormányzat nem zárta be az üzleteket, de a népességnek már volt tapasztalata a MERS-járvánnyal 2015-ből, amikor teljesen kiürültek az utcák.

A 2,5 milliós Daeguban, az ország negyedik legnagyobb városában a bevásárlóközpontok és az utcák nagyrészt üresek voltak, amit a lakosság és a közösségi média felhasználói katasztrófafilmbeli jelenetekhez hasonlítottak.

– Olyan, mintha valaki bombát dobott volna a város közepére. Mint egy zombi apokalipszis – mondta Kim Geun-woo, egy 28 éves helyi lakos a Reutersnek telefonon.

A daegui hatóságok elhalasztották az iskolakezdést, bezárták az óvodákat, közkönyvtárakat, múzeumokat, templomokat, napköziotthonokat és a bíróságokat.

De ez Daegun kívül nem történt meg. A karantént a járvánnyal érintett területekre korlátozták, és nem volt nagyon nagy gazdasági hatása.

Ezeknek az intézkedéseknek a hatását a mobilitás segítségével lehet mérni. Mennyit utaztak a dél-koreaiak az utóbbi pár hónapban? Ennek értékelésére a legjobb módszer, ha a mobilitásukat egy súlyos pörölyt alkalmazó országhoz hasonlítjuk: Spanyolországhoz.

pastedGraphic_6.png
feb. 23. vasárnap, márc. 15. vasárnap, ápr. 5. vasárnap
Források: Tomas Pueyo elemzése, Google: https://www.google.com/covid19/mobility

Tehát hogyan tudta Dél-Korea súlyos pöröly nélkül az ellenőrzése alá vonni a járványt? Azzal, hogy pontosan tudták, ki az, aki beteg, és karanténba helyezték az összes kontaktjukat.

Ahhoz, hogy kiderüljön, ki beteg, annyi embert kell tesztelni, amennyit csak lehetséges.

Mindannyian hallottunk a csodálatra méltó tesztelési módszereikről, az autós áthajtásos teszteléstől kezdve a telefonfülkésig, amivel 7 perc alatt elvégzik a tesztet.

Ennek eredménye a világ egyik legintenzívebb tesztelési akciója.

pastedGraphic_7.png

A pozitív tesztek számát százalékban adtuk meg, mert ez a legjobb módja annak, hogy kiderítsük, mennyire volt megfelelő a tesztelés. A módszert ebben a cikkünkben vezettük be: Coronavirus: Out of Many, One (magyar fordításban nem elérhető – a szerk.). Az összes elvégzett teszt számát teljesen értelmetlen figyelembe venni, ha egy ország nagy, vagy ha sok a megbetegedés. Az egy főre jutó tesztszám figyelembevételének szintén nincs értelme, ha csak kevés eset van. De egy alacsony pozitivitási arány azt mutatja meg, hogy egy ország sok embert tesztelt a probléma mértékéhez képest. Néhányan egyetértenek ezzel.

Azok az országok, amelyekben nagyon nagy az esetszám, mint például Franciaország vagy az Egyesült Királyság, nincs elég teszt, hogy mindenkit meg lehessen vizsgálni. Még az olyan országok is, mint Németország vagy Szingapúr, amelyek korábban szinte mindenkit le tudtak tesztelni, ezt már nem tudják megtenni a járványkitörés mértéke miatt.

Mindeközben a Tajvanhoz, Hongkonghoz, Vietnámhoz vagy Dél-Koreához hasonló országok/régiók mindannyian eleget teszteltek, és a pozitivitási arány 3%-nál kevesebb. Nem csak a tüneteseket tesztelik. Mindenkit tesztelnek, akik kapcsolatba kerültek velük. Honnan tudják, kik ezek? Dél-Korea esetében a Kínán kívüli legelőrehaladottabb kontaktkutatási módszer segítségével.

A dél-koreai kormány a MERS-járványkitörés után elfogadott törvény eredményeként a járvány idején hozzáfér a mobiltelefonos adatokhoz, a bankkártyaadatokhoz és a biztonsági kamerák felvételeihez:

– Felülvizsgáltuk a törvényeket, hogy járványkitörések okozta válságok idején a közegészségügyet a személyes adatok védelme elé helyezhessük – mondja Dr. Ki a New York Times-nak.

Ennek az információnak a birtokában tudják, ki merre járt. Később ezeket a (személyi azonosítóktól megfosztott) információkat nyilvánosságra hozzák, hogy az emberek belenézhessenek és kideríthessék, találkozhattak-e fertőzött személlyel. Óráról órára, néha percről perce részletezik a fertőzöttek útvonalát – melyik busszal utaztak, mikor és hol szálltak fel, illetve le, még azt is, hogy viseltek-e maszkot.

https://miro.medium.com/max/1600/0*qNz_EYVvFkoyz7yq

https://coronamap.site/

Ezeket az információkat arra is felhasználják, hogy figyelmeztetéseket küldjenek azoknak a mobiljára, akik az újonnan felfedezett esetek közelében vannak. Azokat, akik úgy gondolják, találkozhattak betegekkel, arra ösztönzik, hogy jelentkezzenek valamelyik tesztközpontban.

Ez nem csak egy széles körű üzenetküldési rendszer azoknak, akik azon a területen tartózkodtak. Ez egy célzott módszer. Amikor azonosítanak egy fertőzött beteget, kontaktkutató csapatokat alkalmaznak, és az illetők egészségügyi adatait, a bankkártya-tranzakciós adatai, továbbá a mobiltelefonjuk helyzetét, illetve a biztonsági kamerák felvételeit is felhasználják arra, hogy lekövessék a korábbi mozgásukat és felkutassák a kontaktjaikat. Azok, akikről megállapítást nyer, hogy egy fertőződött személy közelében jártak, telefonos figyelmeztetést kapnak.

Forrás: Contact Transmission of COVID-19 in South Korea: Novel Investigation Techniques for Tracing Contacts (A COVID19 terjedése közvetlen érintkezéssel Dél-Koreában: új vizsgálati technikák a kontaktok nyomon követésére). Forrás

Ha valakinek pozitív a tesztje, akkor kormányzati elkülönítőhelyre küldik, ahol megkapja az alapvető orvosi ellátást, megfigyelik, illetve a tünetei alapján kórházi vagy otthoni izolációt rendelnek el.

Ha valakinek negatív a tesztje, ha felépült vagy ha potenciálisan ki volt téve a fertőzésnek, otthoni karantént rendelnek el. Le kell tölteni egy applikációt, ami értesíti a rendőrséget, ha valaki elhagyja az otthonát. Ennek a rendszernek a működését egy helyi monitorozócsoport segíti: napi kétszer telefonálnak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az illető otthon tartózkodik-e, és kikérdezik a tüneteiről. Az otthon elhagyása 8000 dolláros bírságot és egyéves börtönbüntetést von maga után.

További intézkedések, amelyeket betartanak: az épületek bejáratánál történő lázmérés, a mindenhol elérhető kézfertőtlenítő és a komolyan vett maszkviselés. Az emberek 98%-a mondja azt, hogy legalább néha a szabadban is szokott maszkot viselni, és 64%-uk mindig hordja. Miután komolyan megnőtt a maszkok iránti kereslet, a kormányzat beavatkozott, hogy szabályozza a kínálatot.

Dél-Korea egyik ütőkártyája a korai járványkitörés megfékezésében, hogy komoly beutazási korlátozásokat vezettek be. Március közepére a legtöbb országban életbe léptettek utazási korlátozást az adott országba be- és kilépéskor. Ironikus módon ez valószínűleg sok dél-koreai életét mentette meg, később látni fogjuk, miért.

Dél-Korea ütőkártyái ezért a tesztelés, a kontaktkutatás, az izolálás, a karantén, a higiéné, a maszk és az utazási korlátozás voltak. Nem volt szükségük súlyos pörölyre, mert többnyire elég volt szikét használni.

Szingapúr kritikus balfogásai

Szingapúr válasza a koronavírusra a tajvaniéhoz nagyon hasonló módon kezdődött. A döntéshozásaik idővonala ugyanolyan meghökkentő. Többségében ugyanazokat az intézkedéseket hozták meg, mint Tajvan vagy Dél-Korea. De náluk valamiért nem működött. Miért? A különbségekből kiderül.

pastedGraphic_9.png
Megjegyzés: az új eseteket 3 napos átlag alapján tüntetjük fel, máskülönben túl nagy lenne a zaj.
Forrás: Tomas Pueyo elemzése, a Johns Hopkins Egyetem adatai a Githubról: https://github.com/CSSEGISandData/COVID-19/blob/master/csse_covid_19_data/csse_covid_19_time_series/time_series_covid19_confirmed_global.csv

Három dolog szembeötlő a szingapúri intézkedések közül Tajvanhoz és Dél-Koreához viszonyítva: az utazási korlátozás, a kontaktkutatás és a maszkviselés.

Először nézzük meg az utazási korlátozást. Ahogy az ábrán láthatjuk, Szingapúr elég gyorsan betiltotta a beutazást Hupejből, ahol január 29-re 6000 esetet regisztráltak. Ezután három nappal, február 1-jén minden beutazást megtiltottak Kínából, amikor már 12 000 volt az ottani összes esetszám.

Ezek után viszont nem cselekedtek elég gyorsan. Március 16-áig nem tiltották meg a beutazást Olaszországból, Franciaországból, Spanyolországból és Németországból. Akkorra ezekben az országokban összesen már legalább 50 000 megbetegedés fordult elő. Egy héttel később, március 23-án minden rövid utazást megtiltottak. Akkorra a világban már 150 000 esetet regisztráltak azokban az országokban, amelyekre már kiterjedt a tiltás.

Ez a csúszás az intézkedések meghozatalában komoly teret engedett a betegség terjedésének. A március végi helyzet szerint a szingapúri esetek 80%-a külföldről érkezett. Egy héten belül nullára esett a behurcolt esetek száma, de már túl késő volt. Ezek az esetek elegendőek voltak a vírus helyi továbbterjedéséhez, ami a következő hetekben robbant. Ha március 10-e körül lezárták volna a határaikat, akkor ez a járványkitörés valószínűleg nem következett volna be – vagy nem lett volna ilyen súlyos.

pastedGraphic_10.png
Forrás: Tomas Pueyo elemzése, Against CoViD-19, https://againstcovid19.com/singapore/dashboard/infection_sources Intézkedések különböző forrásokból

A cikk 4. részében azt részletezzük, hogyan döntsünk az egyes utazásokat érintő korlátozások bevezetéséről.

A második nagy különbség például Dél-Koreához képest a kontaktkutatás. A szingapúri intézkedések tényleg nem voltak világszínvonalúak. Március végéig a csapataik csak körülbelül 600 kontaktszemélyt tudtak felkutatni. Ennek az az oka, hogy a folyamataik extrém módon kézivezérlésűek voltak. A kutatást végzőknek interjúkra és biztonságikamera-felvételekre kellett támaszkodniuk a feladatuk elvégzése során. Nem álltak rendelkezésükre sem mobiltelefonos cellainformációk, sem bankkártyaadatok, nem volt kapcsolat az egészségügyi és az utazási adatok között, amennyire ezt ki tudtuk deríteni. Nem világos, hogy vajon a kutatást végzők nem voltak a helyzet magaslatán a tajvani kollégáikkal összehasonlítva, vagy csak az eszközeik voltak rosszabbak. De Tajvant nem terhelte túl a nagy számú behurcolt eset.

Március végére az ország kiadta a TraceTogether mobilapplikációt, amit az emberek letölthettek, és bluetooth-szal és titkosítással, anonim módon lehetett követni minden ember mozgását, aki feltelepítette, úgyhogy értesítést kaphattak arról, ha valakinek pozitív lett a tesztje.

pastedGraphic_11.png
Forrás: Tomas Pueyo elemzése

Az ötlet remek, de a penetrációja csak 20% (5,6 millió lakosból 1 millió felhasználó). A probléma az, hogy ez nem elég. Ahhoz, hogy valakit kontaktszemélyként regisztráljanak, mindkét embernél működnie kell az applikációnak. Ha egy véletlenszerűen kiválasztott személynél 20% a valószínűsége annak, hogy a mobilján telepítve van az app, akkor annak, hogy két véletlenszerűen kiválasztott személynél működjön az alkalmazás, 20%*20% = 4% a valószínűsége. Másképp kifejezve: a kontaktszemélyek csupán 4%-át regisztrálja az applikáció.

pastedGraphic_12.png

És ez feltételezi, hogy az applikáció az emberek 20%-ánál megfelelően működik. Ha csak a letöltések aránya 20% – és ezt szokás kiemelni, ha a fejlesztők hangsúlyozni akarják az applikációjuk sikerét –, sokan, akik letöltötték, meg sem fogják nyitni az applikációt, és akik megnyitották, azoknak csak egy része végzi el a szükséges beállításokat, és ezek közül sokaknál nem lesz folyamatosan bekapcsolva a bluetooth.

pastedGraphic_13.png

1. A Szingapúrra jellemző 20% helyett 30%-kal számoltam, mert azt feltételeztem, hogy a szingapúri alkalmazás elterjedtsége nőni fog. Valószínű azonban, hogy amit Szingapúrnak sikerül elérnie, azt máshol nem tudják reprodukálni – ennek oka, hogy a szingapúri polgárok nagyon fegyelmezettek és bíznak a kormányban.
2. Azt feltételeztem, hogy az alkalmazást letöltő személyek 85%-a meg is nyitja az alkalmazást.
3. Ugyanezt feltételeztem az alkalmazás beállításával kapcsolatban.
4. A valóságban nem igazán arról van szó, hogy mennyi ideig engedélyezik a bluetooth-t, hanem inkább arról, hogy hány kontaktszeméllyel érintkezik a bluetooth engedélyezésének ideje alatt. 60%-ot feltételeztem, mivel vélhetően nem sokan akarják, hogy a bluetooth mindig be legyen kapcsolva.
5. 12% azon emberek részaránya, akiknél minden rendelkezésre áll egy bluetooth-alapú alkalmazás működéséhez. Ennél a 12%-nál csak akkor kerül rögzítésre a kontaktszemély, ha olyan emberrel találkoznak, akinek a telefonján szintén van egy hasonló alkalmazás – ez csupán az idő 12%-ában fordul elő. Tehát 2% = 12%*12%. Egy klaszterezési tényezőt is hozzáadtam (hiszen ha ott van a telefonomon egy bizonyos alkalmazás, nagyobb valószínűséggel futok össze olyan emberekkel, akiknél szintén telepítve van ez az alkalmazás).
Forrás: Tomas Pueyo elemzése

Ezen a gráfon 30%-os penetrációt feltételezek, ami 50%-kal több, mint amit Szingapúr kommunikált. Több megjegyzés a diagramon belül. Link a gyors modellhez.

Még nem telt sok idő. Szingapúr négy hete tette letölthetővé az applikációt. Remélhetőleg a penetrációja a következő hetekben nőni fog. De ez az ország vitathatatlanul az egyik legjobb a világon abban, hogy meggyőzze a lakosságot az applikáció használatáról: a mobilpenetráció hatalmas, az ország kicsi, a polgárok bíznak a kormányban. Ha Szingapúr sem tudott 20%-nál többet elérni, ki tudna? Ők maguk mondják, hogy ez jelenleg nem helyettesítheti a kézivezérlésű kontaktkutatást.

A félreértések elkerülése végett, ez nem jelenti azt, hogy a technológia hibás. Épp ellenkezőleg, a bluetooth az okostelefonokban csodálatos lehetőség, amely megoldja a kontaktkutatás problémáját. A gond a penetráció. Borzasztó sok embert nehéz rávenni az applikáció használatára. Dél-Koreának nem volt rá szüksége, és sokkal könnyebben tudták elvégezni a kontaktkutatást. Ezeket a témákat a cikksorozat harmadik részében alaposabban körüljárjuk. 

A harmadik és utolsó téma a maszk. Április 3-ig Szingapúr csak a betegeknek javasolta a maszkviselést. Mint ahogy korábban már láttuk, ez jelenti a különbséget Tajvannal (centralizálták a maszkgyártást) és Dél-Koreával szemben (ahol az emberek 98%-a legalább időnként, 64%-a pedig folyamatos hordott maszkot).

Ez számít, mert ahogy a 2. részben kiderül, a maszkviselés alapvető szerepet játszik a vírus terjedésének megállításában.

E három faktor – az utazási korlátozás, a kontaktkutatás és a maszkviselés – fontosságát jelenítjük meg együtt a 12. diagramon:

pastedGraphic_14.png
Forrás: COVID-19 SG
https://againstcovid/19.com/singapore/cases

Ez a jelenleg ismert szingapúri eseteket földrajzi megjelenítése.

A vörös pöttyök az aktív eseteket jelölik, a zöldek pedig gyógyultakat. Hatalmas számban láthatók vörös esetek. Ez azt mutatja, hogy a járványkitörés nemrégiben történt.

Ha közelebbről megvizsgálunk néhány esetet, a következőket láthatjuk:

pastedGraphic_15.png
Forrás: COVID-19 SG: https://againstcovid19.com/singapore/cases

Ez egy olyan eset, amit megfelelően kivizsgáltak. Sajnos a legtöbb esetről ez nem mondható el.

pastedGraphic_16.png

Ez illusztrálja azt a felelősséget, ami a kontaktkutatást végzőket terheli, ha nem tudják teljes mértékben elvégezni a munkájukat. Ebben az esetben nem végeztek alapos kontaktkutatást. És a legtöbb eset ilyen.

A vörös klaszterek jellegzetes helyek körül alakultak ki: tömegszállások körül. Minden klasztert megvizsgáltam, hogy kiderüljön, melyik tömegszállás.

pastedGraphic_17.png
Forrás: COVID-19 SG https://againstcovid19. com/singapore/cases

A válasz: a többség ilyen.

Ezekben főképp bevándorló dolgozók laknak. Ahogy korábban megjegyeztük, Szingapúrban hosszú idő telt el, mire utazási korlátozásokat vezettek be, így fordulhatott elő, hogy március végére az összes eset 80%-a behurcolt eset volt.

De ezután ezek a behurcolt esetek elkezdték terjeszteni a betegséget, mert nem korlátozták a társasági összejövetelek méretét, és nem is tették kötelezővé a maszkhasználatot.

Az után, hogy 10 főben limitálták a társasági összejövetelek méretét, ezek a tömegszállások továbbra is így néztek ki:

Forrás: Desmond Wee, a Straits Time-tól: https://www.straitstimes.com/singapore/manpower/workers-describe-crowded-cramped-living-conditions

Rengeteg ember, és sokan nem viselnek maszkot.

Úgy tűnik, hogy Szingapúr hibázott az utazási korlátozás késői bevezetésével, a későn korlátozott társasági összejövetelekkel, a későn megkövetelt általános maszkviseléssel és a túlterhelt kézivezérlésű kontaktkutatási rendszerével. Ez már elárul valamit azokról a kulcsfontosságú intézkedésekről, amelyeket az egyes országoknak meg kell hozniuk a koronavírus elleni harc során.

A következő intézkedési listát kell minden országnak fontolóra vennie. Az intézkedések négy típusba sorolhatók:

  1. Nagyon olcsó intézkedések, amelyek elegendők lehetnek a járvány megállításához.
  2. Némileg drágább intézkedések, amelyek még szintén szükségesek lehetnek.
  3. Drága intézkedések, amelyek nem szükségesek.
  4. Egészségügyi intézkedések.

Itt az ideje, hogy alaposabban körüljárjuk őket!

pastedGraphic_19.png

Ez az írás A koronavírus táncórát ad című cikksorozatunk első része. A második részben át fogjuk tekinteni azokat az egyszerű, de hatékony intézkedéseket, amelyeket bármelyik ország be tud vezetni, hogy lelassítsa a koronavírus terjedését – ilyen például a maszkviselés, a higiéné vagy a közösségi kontaktusok korlátozása. A harmadik részben áttekintjük azokat az intézkedéseket, amiket minden országban be kellene vezetnie: a tesztelést, a kontaktkutatást, az elkülönítést és a karantént. Specifikus ajánlásokat fogunk megfogalmazni mindegyik intézkedéssel kapcsolatban egy figyelmeztetés kíséretében: az országok többsége nem jól közelíti meg a kontaktkutatás kérdését. Ha továbbra is a jelenlegi módszert követik, akkor hasonlóan fognak járni, mint Szingapúr.

Ez a cikk nem jött volna létre anélkül a hatalmas csapatmunka nélkül, amelyben emberek tucatjai voltak a segítségemre, akik kutatási eredményekkel szolgáltak, forrásokat küldtek, vitákat generáltak, visszajelzéseket adtak a megfogalmazást illetően, kétségbe vonták az érvelésemet és a feltételezéseimet, és nem értettek egyet velem. Külön köszönet illeti a következőket: Carl Juneau, Genevieve Gee, Matt Bell, Jorge Peñalva, Christina Mueller, Barthold Albrecht, Kunal Rambhia és a MITRE teljes csapata, Elena Baillie, Pierre Djian, Yasemin Denari, Eric Ries, Shishir Mehrotra, Jeffrey Ladish, Claire Marshall, Donatus Albrecht, és még sokakat rajtuk kívül is. Nélkülük mindez nem vált volna valóra.

koronavírus táncóra

Hasonló cikkek itt.

Előző rész itt.