Eredeti cikk dátuma: 2020. december 15.
Eredeti cikk címe: Renal complications in coronavirus disease 2019: a systematic review
Eredeti cikk szerzői: Taichiro Minami, Yasunori Iwata, Takashi Wada
Eredeti cikk elérhetősége: https://inflammregen.biomedcentral.com/articles/10.1186/s41232-020-00140-9
Eredeti cikk státusza:
Fordító(k): dr. Pál Gabriella Zsuzsanna
Lektor(ok): dr. Lukács Fatime
Nyelvi lektor(ok): Rét Anna
Szerkesztő(k): Csornainé Nagy Ágnes

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.

Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!

Absztrakt

A világ napjainkbanpandémiával néz szembe, amelyet a súlyos akut légzőszervi tünetegyüttest okozó koronavírus 2 (SARS-CoV-2) idézett elő; ez többnyire légzőszervi megbetegedést okoz, amely koronavírus-betegség 2019-ként (COVID19) ismert. Fontos, hogy felismerjük és megértsük a betegség patogenezisét és szövődményeit. A SARS-CoV-2 megfertőzi a gazdatestet, receptorként használva az angiotenzin-konvertáló enzim 2-t (ACE2), amely több szervben is expresszálódik, ideértve a tüdőt, a szívet, a veséket és a beleket. A veséket érintő szövődmények relatíve gyakoriak, a COVID19-betegek esetében az akut vesekárosodás (AVK) életet veszélyeztető szövődmény. Ebben az összefoglaló közleményben részletesen leírtuk a COVID19-betegség renális szövettani mintázatát és az AVK hátterében álló lehetséges mechanizmusokat.

Háttér

2019 végén egy újfajta koronavírust (súlyos akut légzőszervi tünetegyüttest okozó koronavírus 2, SARS-CoV-2) ismertek fel a kínai Vuhanban, tüdőgyulladásos esetek egy csoportjának hátterében. A megbetegedések rövid időn belül világméretű pandémiához vezettek; az Egészségügyi Világszervezet szerint 2020. június 21-éig több mint 8,7 millió igazolt eset volt 460 000 halálesettel 216 országból, térségből és más földrajzi területről.

Bár a 2019-es koronavírus-betegség (COVID19) fő megnyilvánulása a tüdő fertőződése és az akut légzési elégtelenség, a jelentések alapján más szervek, például a szív, a vékonybél és a vesék is érintettek.

A Vesebetegségek Globális Kimenetelének Javítása (Kidney Disease Improving Global Outcomes) irányelve alapján az akut vesekárosodást (AVK-t) a szérum kreatinin emelkedett szintje (0,3 mg/dl-rel 48 órán belül vagy a kiindulási szérumszintnél másfélszer nagyobb érték), illetve csökkent diurézis (< 0,5 ml/kg/h 6 óra alatt) jellemzi. Az AVK a COVID19 egyik legjelentősebb szövődménye; az esetek 0,5-7%-ában, az intenzív osztályon (ITO) kezelt betegeknél pedig 2,9-23%-ban fordul elő [1,2,3]. Egy 701 COVID19-fekvőbetegre kiterjedő kínai egyközpontú prospektív kohorszvizsgálat a betegek 43,9%-ában jelentett proteinuriát, 26,7%-ában hematuriát a felvétel során, és 5,1%-nál alakult ki AVK a bennfekvés során [4]. Egy olaszországi tanulmány több mint 2000 COVID19-fekvőbeteg bevonásával 27,8%-os AVK-incidenciát közölt [5]. A súlyos akut légzőszervi tünetegyüttes (SARS) során előforduló AVK-hoz képest az incidenciában, a kreatinin-csúcsértékben és a szövettani leletekben nem figyeltek meg szignifikáns eltérést (1. táblázat).

1. táblázat. A SARS és a COVID19 klinikai jellemzőinek és renális szövődményeinek összehasonlítása. Egyes adatok átlag ± SD vagy mediánként (IQR) vannak megjelenítve

• Forrás: Renális szövődmények a 2019-es koronavírus-betegségben – szisztematikus áttekintés

Folyamatosan bővülnek az ismeretek a COVID19 patogenezisével kapcsolatban. Ez az összefoglaló közlemény a COVID19-ben előforduló lehetséges AVK-mechanizmusokra fekteti a hangsúlyt, különösen a vesegazdasejtekre kifejtett direkt virális citotoxicitásra.

A COVID19-ben megjelenő vesebetegségek patológiai jellemzői

Kínában 26 COVID19-boncleletet közöltek renális hisztopatológiai vizsgálatokról. Minden mintában akut tubuláris nekrózist (ATN) igazoltak, amiből 18 minta mutatott középsúlyos vagy súlyos ATN-t. A proximális kanyarulatos csatorna diffúz sérülése a kefeszegély elvesztésében, vakuoláris degenerációban, a csatorna lumenének dilatációjában, az epitélium leválásában és nekrózisban is megnyilvánult. A disztális kanyarulatos csatornák és gyűjtőcsatornák csak esetenként mutattak sejtduzzanatot. Intersticiális infiltrátumok is megjelentek, de ez nem volt specifikus és nem volt jelentős. A tubuláris epiteliális sejtekben (TES) virionokat és podocitákat detektáltak transzmissziós elektronmikroszkóp segítségével [10]. Az Amerikai Egyesült Államokban 42 beteg post mortem vizsgálata során a leletek túlnyomó részében szintén ATN-t találtak, valamint 42 boncleletből 6 esetben fokális fibrintrombusokat, habár ultrastrukturális szinten a virionokat nem tudták azonosítani [11]. Bár több esetben is jelentettek ATN-t, tisztázatlan, hogy a vírusfertőzés direkt módon okozza-e az apoptózist a megfertőzött TES-eknél. Három különálló esettanulmányban (2 férfi és 1 nő esetében) is leírták afrikaiaknál az összeomló fokális szegmentális glomeruloszklerózist (FSGS) nefrózis szindrómával a COVID19 diagnózisát követően. Esetükben gyors, progresszív vesefunkció-károsodás alakult ki, a 3-ból 2 esetben dialízis vált szükségessé. A vesék biopsziája során ATN-léziókat és enyhe-középsúlyos intersticiális infiltrátumokat igazoltak a glomeruláris léziókon túl. IgG, IgA, IgM, C3, C1q, kappa és lambda könnyűláncokra utaló típusos festést nem észleltek a glomerulusokban [12,13,14]. Mint vírusindukált kollabáló FSGS a HIV-asszociált nefropátiát sokat tanulmányozták. Transzgenikus egérmodellek arra utalnak, hogy egyes HIV-génexpressziók, mint a nef és a vpr, különösen szerepet játszanak a HIV-asszociált nefropátia patogenezisében. A HIV-asszociált nefropátia a negroid rasszal szorosan asszociált. SARS-CoV-2-vel összefüggő vesekárosodás előfordulhat az endoteliális sejtek sérülése kapcsán is. COVID19-betegek szövettani vizsgálatában leírták a szív, a vékonybél és a tüdő endoteliitiszét, amelyet az intima gyulladásos sejtinfiltrátumai és az endoteliális sejtek apoptózisa jellemez. Egy post mortem vizsgálat során szintén beszámoltak a glomeruláris kapillárisok endoteliitiszéről, továbbá az endoteliális sejtekben viriont igazoltak [15]. Ezek az elváltozások mikrovaszkuláris diszfunkciót okozhatnak, amely szöveti gyulladáshoz, koagulopátiához és hipoxiához vezethet. Vesebiopszia és boncolási leletek alapján úgy tűnik, hogy a SARS-CoV-2 adott vesegazdasejteket fertőz meg és különböző típusú károsodásokat okoz (1. ábra).

1. ábra

Forrás: Renális szövődmények a 2019-es koronavírus-betegségben – szisztematikus áttekintés

Vázlat a COVID19-ben előforduló renális szövődmények szövettani jellemzőiről. A SARS-CoV-2 több gazdasejtet is megfertőz a vesében az ACE2-n keresztül, és többféle károsodást okoz. Ezek mindegyike kiválthat akut vesekárosodást. Rövidítés: FSGS – fokális szegmentális glomeruloszklerózis.

Az AVK mechanizmusai COVID19-ben

Kínában és Olaszországban a korai jelentések szerint az AVK incidenciáját COVID19-ben 0,5-28%-ra becsülték [1,2,3,4,5]. Egy kínai jelentés alapján a COVID19 egyáltalán nem növelte az AVK arányát, az AVK incidenciája nagy változatosságot mutat [16]. Ez a populáció különbségeiből, a betegség súlyosságából és az AVK definíciójából adódhat. Egy nemrégi, 5000 betegről készült amerikai egyesült államokbeli tanulmány szerint az AVK a kórházban kezelt COVID19-betegek 36,6%-ában jelent meg. Ezen esetekből 37,3%-ban a diagnózist a felvétel során vagy 24 órával a felvételt követően állították fel. Az AVK 1-es, 2-es és 3-as súlyosságú stádiumai 46,5%, 22,4%, illetve 31,1%-ban fordultak elő. COVID19-ben az AVK kockázati tényezőjeként közölték az idős kort, a diabétesz mellituszt, a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, a negroid rasszt, a hipertóniát, a lélegeztetést és a vazopresszoros gyógyszeres kezelést [17].

Madridban egy 748 beteg bevonásával végzett prospektív, multicentrikus klinikai vizsgálat szerint az AVK leggyakoribb okai közé tartozott az ATN és a prerenális betegségek, amelyek a kórházban kezelt betegek 45%, illetve 21%-át érintették [18]. Az ATN három fő oka a renális iszkémia, a szepszis és a nefrotoxinok.

COVID19-betegek esetében az AVK-t szepszis is okozhatja. Egy kínai retrospektív vizsgálat 191 COVID19-beteg bevonásával Vuhanban felfedte, hogy a betegek 59%-ánál előfordult szepszis, valamint 20%-ban szeptikus sokk mutatkozott [19]. Az AVK a súlyos szepszis során előforduló többszervi elégtelenség egyik típusa. Ennek a kórélettani háttere a szepszis során bonyolult és multifaktoriális, ideértve a szisztémás hipotenziót, a renális vazokonstrikciót, az endoteliális diszfunkciót, a tubuláris sejtek károsodását, a gyulladásos sejtek beáramlását a veseállományba, valamint a kapilláris trombózist. Ezenkívül a szepszis aktiválhatja a veleszületett immunválaszt és citokinviharhoz vezethet, leginkább az IL-1, IL-6 és TNF-α-án keresztül. Egy 452 COVID19-beteg bevonásával készült tanulmány azt mutatta, hogy a szérum proinflammatorikus citokin (TNF-α, IL-1, és IL-6) szintjét magasabbnak találták a súlyosan fertőzött csoportban, mint az enyhén fertőzöttek között. Az IL-6 mediánszintje a súlyos csoportban 25,2 pg/ml (9,5–54,5; interkvartilis tartomány [IQR]) és 13,3 pg/ml (3,9–41,1; IQR) a nem súlyos csoportban, a p érték < 0,001 [20]. Szepszis által kiváltott AVK egérmodell-vizsgálatában az IL-6-depléció csökkentette a neutrofilinfiltrációt és rezisztenciát biztosított a vesekárosodással szemben [21]. A szolubilis TNF-receptor és a TNF-receptor-1 célzott deléciója is megelőzheti a lipopoliszaharid által indukált vesekárosodást [22, 23]. Bár szepszisben az endotoxinnak fontos szerepe lehet az AVK megjelenésében, a proinflammatorikus citokinek blokádjának jótékony hatása lehet robusztus citokinviharban szenvedő COVID19-betegek esetében [24].

2 COVID19-betegnél leírtak veseinfarktust, mindkét betegnél kialakult az AVK hemodinamikai instabilitás nélkül. Mindkét esetben a komputertomográfia-képek egyoldali, többszörös perfúziós hiányt mutattak [25]. A COVID19-betegeknél felmerülnek véralvadási rendellenességek [26]. Egy 1099 beteg bevonásával készült kínai kohorszvizsgálat szerint a COVID19-betegek esetében trombocitopénia (36,2%), emelkedett D-dimer (46,4%) és fokozott alvadékonyság jelent meg, ami komolyabb a súlyos állapotú betegeknél [27]. Mélyvénás trombózis (MVT) és tüdőembólia (PE) gyakran jelentkezik az ITO-n kezelt COVID19-betegeknél. 150 ITO-n kezelt betegen készült tanulmány szerint 16,7%-ban fordult elő tüdőembólia, 2%-ban mélyvénás trombózis, valamint a folyamatos vesepótló kezelésben részesülő 29 betegből 28 esetben (96,6%) volt alvadékképződés [28]. Az artériás trombózist illetően központi idegrendszeri stroke-ról és végtagi iszkémiáról számoltak be [29, 30]. Tehát COVID19-betegek esetében az AVK hátterében véralvadási zavarokra és veseinfarktusra is gondolni kell.

Egy megfigyeléses vizsgálat szerint COVID19-ben a légzési elégtelenség szoros összefüggést mutat az AVK előfordulásával. A gépi lélegeztetett betegek esetében 89,7%-ban jelent meg akut vesekárosodás, a nem lélegeztetett betegek esetében 21,7%-ban [17]. Kínában egy retrospektív, egyközpontú vizsgálat szintén leírja, hogy a tüdőgyulladás súlyossága összefügg az AVK kialakulásával [31]. Az akut légzési distressz szindrómát az AVK kockázati tényezőjeként azonosították kritikus állapotú betegeknél [32]. Jobbszívfél-elégtelenség következményeként kialakuló másodlagos hipoxémia és hipoperfúzió COVID19-ben iszkémiás vesekárosodáshoz vezethet. Az AVK mechanizmusai közé sorolják a toxikus gyógyszereket és a rabdomiolízist is (2 ábra) [33, 34].

2. ábra

Forrás: Renális szövődmények a 2019-es koronavírus-betegségben – szisztematikus áttekintés

Lehetséges AVK-mechanizmusok COVID19-ben. Az AVK etiológiája nem teljesen tisztázott. Az ok multifaktoriális és kiterjedt, ideértve a veseszövet direkt vírusinvázióját, a citokinvihart, a hipotenziót, a hiperkoagulációt, a szöveti hipoxiát, a toxikus gyógyszereket és a rabdomiolízist

A gazdasejtek direkt SARS-CoV-2-inváziójának mechanizmusai

A SARS-CoV-2 79%-os genetikai azonosságot mutat a SARS-CoV-vírussal, és a β koronavírusok családjába tartozik. A SARS-CoV az ACE2-receptoron át jut a gazdasejtbe [35]. A vírus tüskefehérjéje az ACE2-höz kötődik, amely a celluláris transzmembrán-szerinproteáz 2 (TMPRSS2) által aktiválódik és hasad. Ezek után a vírus fúziós peptidet termel a behatoláshoz. Egy in vitro tanulmányban megerősítették, hogy a SARS-CoV-2 az ACE2-t használja a sejtbe hatoláshoz és a TMPRSS2-t a tüskefehérje primingjához. Továbbá a TMPRSS2-gátló gátolta a vírusbejutást, és a konvaleszcens SARS-betegek szérumából származó antitestek szintén gátolták a vírusinváziót [36].

Mivel a boncolások során a veseszövetben a leggyakoribb lelet az ATN, a SARS-CoV-2 direkt fertőzheti meg a gazda TES-jeit. Ép vesében az ACE2 a TES-eken, a podocitákon, az erek simaizmaiban, valamint az interlobuláris artéria endotéliumában expresszálódik. Amint a vese károsodik, az ACE2 újonnan expresszálódik a glomeruláris endotéliumban és a peritubuláris kapillárisokban [37]. A COVID19-betegek TES-jeiben a virionokat virtuálisan azonosították [10]. Ugyanakkor annak tisztázására, hogy a SARS-CoV-2 károsítaná a TES-funkciót, további vizsgálatokra lesz szükség. Az ACE2 és a TMPRSS-gének koexpresszálódnak a TES-eken és a podocitákon [38]. A virionok megmutatkoznak a podocitákban és az endotéliumban is [10, 15].

Míg a SARS-CoV-2 kezdetben a felső légutat érinti, a vesékhez a véráramon keresztül tud eljutni. A SARS-CoV-2-RNS-virémia a COVID19-betegek körében 10-15%-ban fordul elő; különösen a kritikus állapotú betegek körében észlelhető [1, 39]. Egy metaanalízis összefoglaló közleménye szerint a SARS-CoV-2 jelenlétének aránya a vizeletben 3,7% [40]. Tehát úgy tartják, hogy a SARS-CoV-2 a véráramon keresztül direkt hatol be a vesegazdasejtekbe.

A vírus kitérése a gazda immunrendszere által adott válasz elől

Hat COVID19-beteg post mortem vizsgálata során a veseszövetben, a vese interstíciumában alig találtak CD4+ T-sejteket és CD56+ természetes ölősejteket (NK-sejteket); ugyanakkor a CD68+ makrofágok heves infiltrációja (6/6 eset) és a CD8+ T-sejtek középsúlyos erősségű infiltrációja (2/6 eset) megfigyelhető volt [41]. 7 hongkongi SARS-beteg boncolási lelete alapján a vese interstíciumában nem észleltek limfocitainfiltrációt [7]. Ezekkel egyezően három COVID19-beteg patológiai jelentésében a tüdőszövet boncolási leletében az infiltrált gyulladásos sejtek az alveolusokban főleg makrofágok és monociták voltak, limfocitákat, neutrofileket és eozinofil infiltrátumokat korlátozott számban találták [42]. Egy másik publikáció fokális limfocitainfiltrációt írt le, amelyet diffúz alveoláris károsodás kísér, ez a COVID19-tüdőgyulladás leggyakoribb jellemzője. [43].

Egyes evidenciák azt bizonyítják, hogy a SARS-CoV-2 a T-limfocitákat diszregulálja. Egy in vitro tanulmány szerint a SARS-CoV-2 direkt módon fertőzi meg a T-limfocitákat a tüskefehérje mediálta membránfúzión és egy fehérjén keresztül, amely a virális tüskefehérjét gátolja, blokkolva a vírus bejutását [44]. A SARS-CoV E-burokproteinje a jelentések szerint Bcl-xL-hez kötődik és T-sejt-apoptózist indukál [45]. Más mechanizmusokat is javasoltak, mint a limfatikus szervek destrukciója, valamint limfocitaapoptózis, amelyet a gyulladásos citokinvihar idéz elő. [46]. Klinikai adatok alapján a limfopénia a COVID19-betegek 40%-ában volt megtalálható [47]. Egy retrospektív vizsgálat azt mutatta, hogy a limfocita alacsony százalékos értéke a COVID19 súlyosságának prediktora. A fokozatosan csökkenő limfocitaszámot kedvezőtlen kimenetellel asszociálták [46]. Egy másik tanulmány szerint a perifériás vér csökkent CD4+ T-sejt-száma evidensebb volt a súlyos állapotú COVID19-betegek esetében [20]. Az NK és CD8+ T-sejtek funkcionális kimerülése emelkedett NKG2A-szintben mutatkozik meg COVID19-betegeknél [47]. Míg ezek a vírusok csökkenthetik a limfocitaszámot és T-sejt-diszfunkciót okozhatnak, a limfocitainfiltráció a vese interstíciumában limitált lehet, figyelembe véve a tubuláris nekrózisok számát.

Következtetés

Vesebiopszia és boncolási leletek alapján az ATN a leggyakrabban előforduló lézió, és a TES-ek direkt SARS-CoV-2-fertőzése okozhatja. A kollabáló FSGS-t és az endoteliitiszt szintén indukálja a SARS-CoV-2-fertőzés. Az intersticiális limfocitainfiltráció relatíve gátolt, ami a vírusnak a gazda immunválasza előli kitérése következménye lehet. Az AVK más lehetséges mechanizmusai közé sorolható a renális iszkémia, a citokinvihar, a toxikus gyógyszerek, a trombotikus szövődmények, valamint a rabdomiolízis. A kórházi AVK magas mortalitással társul, és az AVK súlyossága az AVK stádiumával összefüggően korrelál a halálozással. Tehát az AVK korai felismerése és megfelelő beavatkozások biztosítása fontos, hogy az ATN elkerülhető legyen, valamint hasznos lehet a COVID19-betegek prognózisának javításában.

Az adatok hozzáférhetősége:

Nem alkalmazható

Rövidítések

ACE2: Angiotenzin-konvertáló enzim 2

AVK: Akut vesekárosodás (AVK)

ATN: Akut tubuláris nekrózis

COVID19: koronavírus-betegség 2019

FSGS: Fokális szegmentális glomeruloszklerózis

SARS: Súlyos akut légzőszervi tünetegyüttes

SARS-CoV: Súlyos akut légzőszervi tünetegyüttest okozó koronavírus

SARS-CoV-2: Súlyos akut légzőszervi tünetegyüttest okozó koronavírus 2

TES-ek: Tubuláris epiteliális sejtek

TMPRSS2: Transzmembrán-szerinproteáz 2

Irodalomjegyzék

1. Huang C, Wang Y, Li X, Ren L, Zhao J, Hu Y, Zhang L, et al. Clinical features of patients infected with 2019 novel coronavirus in Wuhan, China. Lancet. 2020;395(10223):497–506. CAS Article Google Scholar 
2. Wang D, Hu B, Hu C, Zhu F, Liu X, Zhang J, Wang B, et al. Clinical characteristics of 138 hospitalized patients with 2019 novel coronavirus–infected pneumonia in Wuhan, China. JAMA. 2020;323(11):1061–9. CAS Article Google Scholar 
3. Guan W, Ni Z, Hu Y, Liang W, Ou C, He J, Liu L, et al. Clinical characteristics of coronavirus disease 2019 in China. N Engl J Med. 2020;382(18):1708–20. CAS Article Google Scholar 
4. Cheng Y, Luo R, Wang K, Zhang M, Wang Z, Dong L, Li J, et al. Kidney disease is associated with in-hospital death of patients with COVID-19. Kidney Int. 2020;97(5):829–38. CAS Article Google Scholar
5. Fanelli V, Fiorentino M, Cantaluppi V, Gesualdo L, Stallone G, Ronco C, Castellano G. Acute kidney injury in SARS-CoV-2 infected patients. Crit Care. 2020;24(1):155. Article Google Scholar 
6. Jiang X, Rayner S, Luo MH. Does SARS-CoV-2 has a longer incubation period than SARS and MERS? J Med Virol. 2020;92(5):476–8. CAS Article Google Scholar 
7. Chu KH, Tsang WK, Tang CS, Lam MF, Lai FM, To KF, Fung KS, et al. Acute renal impairment in coronavirus-associated severe acute respiratory syndrome. Kidney Int. 2005;67(2):698–705. Article Google Scholar
8. Cheng Y, Luo R, Wang K, Zhang M, Wang Z, Dong L, Li J, et al. Kidney impairment is associated with in-hospital death of COVID-19 patients. medRxiv. 2020. https://doi.org/10.1101/2020.02.18.20023242
9. Huang JW, Chen KY, Tsai HB, Wu VC, Yang YF, Wu NS, Chu TS, et al. Acute renal failure in patients with severe acute respiratory syndrome. J Formos Med Assoc. 2005;104(12):891–6. PubMed Google Scholar
10. Su H, Yang M, Wan C, Yi L, Tang F, Zhu H, Yi F, et al. Renal histopathological analysis of 26 postmortem findings of patients with COVID-19 in China. Kidney Int. Kidney Int. 2020;98(1):219–27.
11. Santoriello D, Khairallah P, Bomback AS, Xu K, Kudose S, Batal I, Barasch J, et al. Postmortem kidney pathology findings in patients with COVID-19. J Am Soc Nephrol. 2020 Jul 29; ASN.2020050744.
12. Larsen C, Bourne T, Wilson J, Saqqa O, Sharshir M. Collapsing glomerulopathy in a patient. Kidney Int Rep. 2020;5(6):935–9.
13. Peleg Y, Kudose S, D’Agati V, Siddall E, Ahmad S, Kisselev S, Gharavi A, et al. Acute kidney injury due to collapsing glomerulopathy following COVID-19 infection. Kidney Int Rep. 2020;5(6):940–5.
14. Kissling S, Rotman S, Gerber C, Halfon M, Lamoth F, Comte D, Lhopitallier L, et al. Collapsing glomerulopathy in a COVID-19 patient. Kidney Int. 2020; 98(1):228–31.
15. Varga Z, Flammer A, Steiger P, Haberecker M, Andermatt R, Zinkernagel A, Mehra M, et al. Endothelial cell infection and endotheliitis in COVID-19. Lancet. 2020;395(10234):1417–8. CAS Article Google Scholar
16. Wang L, Li X, Chen H, Yan S, Dong L, Li Y, Gong Z. Coronavirus disease 19 infection does not result in acute kidney injury: an analysis of 116 hospitalized patients from Wuhan. China. Am J Nephrol. 2020;51(5):343–8.CAS Article Google Scholar
17. Hirsch JS, Ng JH, Ross DW, Sharma P, Shah HH, Barnett RL, Hazzan AD, et al. Acute kidney injury in patients hospitalized with COVID-19. Kidney Int. 2020 Jul;98(1):209–18. CAS Article Google Scholar
18. Liaño F, Pascual J. Epidemiology of acute renal failure: a prospective, multicenter, community-based study. Kidney Int. 1996;50(3):811–8. Article Google Scholar 
19. Zhou F, Yu T, Du R, Fan G, Liu Y, Liu Z, Xiang J, et al. Clinical course and risk factors for mortality of adult inpatients with COVID-19 in Wuhan, China: a retrospective cohort study. Lancet. 2020;395(10229):1054–62. CAS Article Google Scholar
20. Qin C, Zhou L, Hu Z, Zhang S, Yang S, Tao Y, Xie C, et al. Dysregulation of immune response in patients with coronavirus 2019 (COVID-19) in Wuhan, China. Clin Infect Dis. 2020;71(15):762–`8.
21. Nechemia-Arbely Y, Barkan D, Pizov G, Shriki A, Rose-John S, Galun E, Axelrod J. IL-6/IL-6R axis plays a critical role in acute kidney injury. J Am Soc Nephrol. 2008;19(6):1106–15. CAS Article Google Scholar
22. Knotek M, Rogachev B, Wang W, Ecder T, Melnikov V, Gengaro PE, Esson M, et al. Endotoxemic renal failure in mice: role of tumor necrosis factor independent of inducible nitric oxide synthase. Kidney Int. 2001;59(6):2243–9. CAS Article Google Scholar
23. Cunningham PN, Dyanov HM, Park P, Wang J, Newell KA, Quigg RJ. Acute renal failure in endotoxemia is caused by TNF acting directly on TNF receptor-1 in kidney. J Immunol. 2002;168(11):5817–23. CAS Article Google Scholar
24. Mehta P, McAuley DF, Brown M, Sanchez E, Tattersall RS, Manson JJ. HLH across speciality collaboration. COVID-19: consider cytokine storm syndromes and immunosuppression. Lancet. 2020;395(10229):1033–4. CAS Article Google Scholar
25. Post A, den Deurwaarder ESG, Bakker SJL, de Haas RJ, van Meurs M, Gansevoort RT, Berger SP. Kidney infarction in patients with COVID-19. Am J Kidney Dis. 2020;76(3):431–5.
26. Giannis D, Ziogas IA, Gianni P. Coagulation disorders in coronavirus infected patients: COVID-19, SARS-CoV-1. MERS-CoV and lessons from the past. J Clin Virol. 2020;127:104362.  CAS PubMed Google Scholar
27. Guan WJ, Ni ZY, Hu Y, Liang WH, Ou CQ, He JX, Liu L, et al. Clinical characteristics of coronavirus disease 2019 in China. N Engl J Med. 2020;382(18):1708–20. CAS Article Google Scholar
28. Helms J, Tacquard C, Severac F, Leonard-Lorant I, Ohana M, Delabranche X, Merdji H, et al. High risk of thrombosis in patients with severe SARS-CoV-2 infection: a multicenter prospective cohort study. Intensive Care Med. 2020;46(6):1089–98. CAS Article Google Scholar
29. Oxley TJ, Mocco J, Majidi S, Kellner CP, Shoirah H, Singh IP, Leacy RAD, et al. Large-vessel stroke as a presenting feature of Covid-19 in the young. N Engl J Med. 2020;382(20):e60. Article Google Scholar
30. Bellosta R, Luzzani L, Natalini G, Pegorer MA, Attisani L, Cossu LG, Ferrandina C, et al. Acute limb ischemia in patients with COVID-19 pneumonia. J Vasc Surg. 2020;S0741-5214(20)31080-6. https://doi.org/10.1016/j.jvs.2020.04.483
31. Pei G, Zhang Z, Peng J, Liu L, Zhang C, Yu C, Ma Z, et al. Renal involvement and early prognosis in patients with COVID-19 pneumonia. J Am Soc Nephrol. 2020 Jun;31(6):1157–65. Article Google Scholar
32. Darmon M, Clec’h C, Adrie C, Argaud L, Allaouchiche B, Azoulay E, Bouadma L, et al. Acute respiratory distress syndrome and risk of AKI among critically ill patients. Clin J Am Soc Nephrol. 2014;9(8):1347–53. CAS Article Google Scholar
33. Cheng Y, Luo R, Wang K, Zhang M, Wang Z, Dong L, Li J, et al. Kidney disease is associated with in-hospital death of patients with COVID-19. Kidney Int. 2020 May;97(5):829–38. CAS Article Google Scholar
34. Chedid NR, Udit S, Solhjou Z, Patanwala MY, Sheridan AM, Barkoudah E. COVID-19 and rhabdomyolysis. J Gen Intern Med. 2020:1–4. https://doi.org/10.1007/s11606-020-06039-y.
35. Prompetchara E, Ketloy C, Palaga T. Allergy and immunology immune responses in COVID-19 and potential vaccines: lessons learned from SARS and MERS epidemic. Asian Pac J Allergy Immunol. 2020;38(1):1–9. PubMed Google Scholar
36. Hoffmann M, Kleine-Weber H, Schroeder S, Krüger N, Herrler T, Erichsen S, Schiergens TS, et al. SARS-CoV-2 cell entry depends on ACE2 and TMPRSS2 and is blocked by a clinically proven article SARS-CoV-2 cell entry depends on ACE2 and TMPRSS2 and is blocked by a clinically proven protease inhibitor. Cel. 2020;181(2):271–80. CAS Article Google Scholar
37. Lely A, Hamming I, van Goor H, Navis G. Renal ACE2 expression in human kidney disease. J Pathol. 2004;204(5):587–CAS Article Google Scholar
38. Pan X, Xu D, Zhang H, Zhou W, Wang L, Cui X. Identification of a potential mechanism of acute kidney injury during the COVID-19 outbreak: a study based on single-cell transcriptome analysis. Intensive Care Med. 2020:1–3. https://doi.org/10.1007/s00134-020-06026-1.
39. Chen X, Zhao B, Qu Y, Chen Y, Xiong J, Feng Y, Men D, et al. Detectable serum SARS-CoV-2 viral load (RNAaemia) is closely correlated with drastically elevated interleukin 6 (IL-6) level in critically ill COVID-19 patients. Clin Infect Dis. 2020; ciaa449. https://doi.org/10.1093/cid/ciaa449.
40. Kashi AH, Fallah-Karkan M, Amini E, Vaezjalali M. The presence of COVID-19 in urine: a systematic review and meta-analysis of the literature. medRxiv. 2020. https://doi.org/10.1101/2020.05.15.20094920
41. Diao B, Wang C, Wang R, Feng Z, Tan Y. Human kidney is a target for novel severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) infection. medRxiv. 2020.
42. Yao XH, Li TY, He ZC, Ping YF, Liu HW, Yu SC, Mou HM, et al. A pathological report of three COVID-19 cases by minimal invasive autopsies. Chin J Pathol. 2020;49(5):411–7.  CAS Google Scholar 
43. Tian S, Xiong Y, Liu H, Niu L, Guo J, Liao M, Xiao SY. Pathological study of the 2019 novel coronavirus disease (COVID-19) through postmortem core biopsies. Mod Pathol. 2020;33(6):1007–14. CAS Article Google Scholar 
44. Wang X, Xu W, Hu G, Xia S, Sun Z, Liu Z, Xie Y, et al. SARS-CoV-2 infects T lymphocytes through its spike protein-mediated membrane fusion. Cell Mol Immunol. 2020:1–3. https://doi.org/10.1038/s41423-020-0424-9
45. Yang Y, Xiong Z, Zhang S, Yan Y, Nguyen J, Ng B, Lu H, et al. Bcl-xL inhibits T-cell apoptosis induced by expression of SARS coronavirus E protein in the absence of growth factors. Biochem J. 2005;392(Pt 1):135–43. CAS Article Google Scholar
46. Tan L, Wang Q, Zhang D, Ding J, Huang Q, Tang YQ, Wang Q, et al. Lymphopenia predicts disease severity of COVID-19: a descriptive and predictive study. Signal Transduct Target Ther. 2020;5(1):33. CAS Article Google Scholar
47. Zheng M, Gao Y, Wang G, Song G, Liu S, Sun D, Xu Y, et al. Functional exhaustion of antiviral lymphocytes in COVID-19 patients. Cell Mol Immunol. 2020;17(5):533–5. CAS Article Google Scholar

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Antonette P-nek a szerkesztői segítséget.

Pénzügyi támogatás

Nem részesültünk specifikus támogatásban.

Szerzői információ

A szerzők munkahelyei

1. Renal Division, Department of Medicine, Brigham and Women’s Hospital, 4 Blackfan Street, Boston, MA, USA

Taichiro Minami

2. Department of Nephrology and Laboratory Medicine, Kanazawa University, Kanazawa, Ishikawa, Japan

Taichiro Minami, Yasunori Iwata & Takashi Wada

Szerzői hozzájárulások

Minden szerző hozzájárult ennek az összefoglaló közleménynek az összeállításához. A szerzők elolvasták és jóváhagyták a végső kéziratot.

Levelező szerző

Levelező szerző Taichiro Minami.

Etikai nyilatkozatok

Etikai jóváhagyás és részvételi hozzájárulás:

Nem alkalmazható

Publikációs hozzájárulás

Nem alkalmazható

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

A szerzők kijelentik, hogy szerzői érdekeltség nem áll fenn.

További információk

A kiadó megjegyzése

A Springer Nature nem kíván jogi szempontból állást foglalni a megjelentetett térképek és intézményi kapcsolatok tekintetében.