Eredeti cikk dátuma: 2021. április 1.
Eredeti cikk címe: Silver linings of the COVID-19 lockdown in New Zealand
Eredeti cikk szerzői: Matthew Jenkins, Janet Hoek, Gabrielle Jenkin, Philip Gendall, James Stanley, Ben Beaglehole, Caroline Bell, Charlene Rapsey, Susanna Every-Palmer
Eredeti cikk elérhetősége: https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0249678
Eredeti cikk státusza:
Fordító(k): Szabó Áron
Lektor(ok): -
Nyelvi lektor(ok):
Szerkesztő(k): Kovács László
Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.
Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Kivonat
A Covid19-világjárvány világszerte jelentős mértékű zavarral és szenvedéssel, valamint számos halálesettel járt. Míg a negatív egészségügyi, gazdasági és társadalmi következményeket széles körben vizsgálják, kevesebb kutatás irányult az emberek megpróbáltatások közepette tanúsított ellenálló képességére és poszttraumás növekedésére. Megvizsgáltuk az új-zélandiak előnytalálással kapcsolatos tapasztalatait a Covid19-világjárvány során, és elemeztük a kvalitatív válaszokat, amelyeket egy, az új-zélandi lezárás alatti mentális jóllétről szóló felmérésre adtak. A 2010 alkalmas résztvevő közül összesen 1175-en válaszoltak az ezen időszakban tapasztalt „napos oldalra” (azaz pozitív aspektusokra) vonatkozó nyitott kérdésre. Ezeket a kvalitatív válaszokat egy tematikus elemzési metódussal elemeztük ki. A résztvevők kétharmada állapított meg a lezárásból eredő pozitív aspektusokat, amelyek alapján két átfogó témakört dolgoztunk ki: túlélés (hatékony megküzdés, alapszükségletek kielégítése és egészség megőrzése) és kibontakozás (önfejlesztés, reflexió és növekedés). A világjárvány pozitív és negatív következményeit is értékelve árnyaltabb képet kapunk arról, hogy milyen hatással volt a mentális jóllétre Új-Zéland reakciója.
Bevezetés
2020. január 30-án az Egészségügyi Világszervezet „nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetnek” nyilvánította a Covid19-járványkitörést [1]. A világjárványra válaszul számos kormány hozott különböző szintű lezárásokról szóló intézkedéseket és rendelte el a nem-kulcsfontosságú munkakörben dolgozók otthonmaradását. Mind a világjárvány, mind az annak megfékezésére irányuló közegészségügyi intézkedések kihatással voltak a mentális egészségre és jóllétre: Új-Zélandon [2] és nemzetközileg is [3] megnövekedett pszichológiai distresszről, szorongásról és depresszív tünetekről számoltak be.
A potenciálisan traumatikus események pszichológiai következményei azonban nem mind negatívak: a kutatók a megpróbáltatásokat követő poszttraumás növekedést is feljegyezték [4,5]. A poszttraumás növekedés alatt a negatív kimenetelű események után esetlegesen bekövetkező pozitív lelki változást és javult működést értjük [6]. Így az ellenálló képességgel ellentétben – amelyet egy stresszt okozó esemény utáni „visszarázódásként” foghatunk fel – a poszttraumás növekedést „előrerázódásként” írhatjuk le [7], mivel alkalmat nyújt arra, hogy javítsunk életünk egyes területein ahelyett, hogy az esemény előtti állapothoz térnénk vissza. Tedeschi és Calhoun leírta a fő tényezőket, amelyek a stresszt kiváltó eseményekkel szembeni kitettséget követő növekedést jelzik: másokkal való kapcsolat, új lehetőségek, személyes erő, lelki változás és az élet megbecsülése [8]. A poszttraumás növekedést kapcsolatba hozták az élet megnövekedett minőségével, gazdagságával és megbecsülésével, megváltozott prioritásokkal, jelentőségteljesebb kapcsolatokkal (családi, közösségi), megnövekedett személyes erővel és ellenálló képességgel, valamint fokozott énhatékonysággal [6,9–11]. Fontos, hogy a pozitív alkalmazkodás ellensúlyozhatja a stresszt kiváltó események negatív lelki hatását is [11].
Bár még túl korai, hogy megérthessük a Covid19 hosszú távú pszichológiai hatásait, volt már példa korábbi járványkitöréseket követő poszttraumás növekedésre. A SARS-vírus például, bár magas szintű pszichológiai distresszt okozott, az érintettek egy részénél pozitív eredményekkel is járt, például személyes, társadalmi és spirituális fejlődéssel [12]. A Covid19-cel kapcsolatos korai kutatások fokozott poszttraumás növekedésre utaltak az egészségügyi dolgozók körében [7]. Ennek folyományaként növekedett a Covid19 pozitív és negatív pszichológiai eredményeire is irányuló kutatások iránti érdeklődés [13].
Növekedés adaptív megküzdési stratégiákkal: a napos oldal keresése
A stresszt okozó eseményekre válaszul az ember általában a különböző megküzdési stratégiák egyikét alkalmazza. Az érzelemközpontú megküzdés például a stresszorhoz fűződő érzelmi válasz megváltoztatására irányul (pl. eltávolodás vagy figyelemelterelés útján), míg a problémaközpontú megközelítés a stresszt okozó helyzetet próbálja átalakítani. A megküzdési stratégiák harmadik válfaja a jelentésközpontú megküzdés, amely a stresszt kiváltó esemény újraértékelésére irányulva tulajdonít annak pozitív jelentéseket [14]. Így az ember átalakítja a stresszorhoz és annak az ő életében betöltött szerepéhez fűződő gondolatait, és a megküzdés hosszú távon való fenntartása érdekében motivációt tápláló pozitív érzelmeket alkot.
Az előnyök – vagy a „napos oldal” – megtalálása megpróbáltatások idején a jelentésközpontú megküzdés egyik válfaja. Ez konkrétan arra a folyamatra utal, amelynek során az ember megtalálja, hogy egy traumatikus vagy stresszt okozó esemény hatására milyen pozitív módokon változott meg az élete [14]. Bár ez az érzelemközpontú és problémaközpontú megküzdésekkel egyidejűleg is előfordulhat, gyakran akkor alkalmazzák, amikor ezen stratégiák nem életképesek, például ha a stresszorokat nem lehet rövidtávú problémamegoldással vagy érzelemszabályozással könnyen leküzdeni [15].
Az előnytalálás képes csökkenteni a stresszt kiváltó események pszichológiai hatását és a megpróbáltatásokat követő növekedéshez vezethet [16]. Azok például, akik hajlamosak a pozitív újraértékelésre, kevesebb depresszív tünetről számolnak be jelentős stressz alatt [16], és a csapásokat követően nagyobb mértékű poszttraumás növekedést mutatnak [17]. A Covid19-cel való megküzdés kapcsán az előnytalálással, mint a világjárványokra adott válasszal kapcsolatos kutatások száma gyarapodik. Ahogyan azt a kutatók megállapították [17], az ilyen stresszt kiváltó események közepette történő előnytalálás jobb megértése fontos kutatási erőfeszítés. August és Dapzewicz például az előnytalálást állapította meg az egyesült államokbeli egyetemi hallgatók fő megküzdési stratégiájaként a Covid19 során, és összefüggésbe hozta ezt a félelem, szorongás és stressz megtapasztalásának csökkent valószínűségével [18]. Hasonlóképpen, egy német tanulmány bemutatta az előnytalálás és az élettel való elégedettség közötti pozitív összefüggést a világjárvány korai szakaszaiban [19].
A pozitív aspektus fajtája is fontos lehet. Potenciálisan traumatikus eseményeket követően gyakran számolnak be megnövekedett közösségi szellemről és társas kapcsolatokról [20,21], ezek pedig megóvják a mentális egészséget és erősítik a jövőbeli ellenálló képességet [22–24]. Valóban, a Covid19-világjárvány alatt törökországi diákok körében a társadalmi összetartozás érzését összefüggésbe hozták a megnövekedett lelki jólléttel [25]. A Covid19 társadalmi kapcsolatokra jelentett veszélyét már a világjárvány korai szakaszában kihangsúlyozták [26], mivel sok országban erőteljesen ösztönözték a saját háztartáson kívüliekkel történő személyes kapcsolattartás kerülését. A lezárások megkövetelik az emberektől, hogy alternatív módszereket dolgozzanak ki a társadalmi kapcsolatok fenntartására és a közösségi szellem kiaknázására, és egyedülálló kihívást jelentenek azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet megtapasztalni a napos oldalt, ha ez egyáltalán lehetséges.
Jelen tanulmány
Korábbi kutatások azt sugallják, hogy potenciálisan traumatikus események során a pozitív aspektus megléte összefügg a poszttraumás növekedéssel és a hátrányos pszichológiai hatások csökkenésével. Jelen tanulmány az új-zélandi lakosok által a Covid19-lezárás során megélt pozitív aspektusokat kívánja megvizsgálni. Az effajta pozitív aspektusok felismerése kihatással lehet a szükséges támogatásra az olyan elhúzódó, stresszt kiváltó események során, mint például a világjárványok vagy az ezekhez fűződő lezárások [27].
Kutatási kérdés
Milyen típusú „napos oldalt” tapasztaltak a résztvevők a Covid19-lezárás során?
Módszertan
Kontextus és tervezés
A 4. szintű lezárás (2020. március 25-től április 23-ig) során az új-zélandi kormány elrendelte, hogy a lakosság maradjon otthon, kivéve, ha kulcsfontosságú munkát végeznek (egészségügyi dolgozók, nélkülözhetetlen árukat és szolgáltatásokat nyújtók), alapvető cikkeket vásárolnak vagy sportolnak. Az embereknek tartózkodniuk kellett az olyanokkal való kapcsolattól, akik nem tartoznak a háztartásukba (a köznyelv ezt „buboréknak” nevezte el) [28]. Ezt széles körben a világ egyik legszigorúbb lezárásának tartották [29].
Elvégeztünk egy széles körű kvantitatív online felmérést, hogy megvizsgáljuk az új-zélandiak 4. szintű Covid19-lezárással kapcsolatos pszichológiai válaszait [2]. A felmérés 2020. április 15 és 18 között zajlott (a 4. szintű lezárás 19–22. napjain). A tanulmányban a nagyobb felmérésben szereplő nyitott kérdésre adott válaszok kvalitatív elemzéséről számolunk be. Bár nem egy tipikus kvalitatív kutatási terv, a megközelítésünk tükrözi más egészségügyi kutatókét, akik egy szélesebb körű tanulmány kapcsán gyűjtöttek kvalitatív adatokat [30].
Résztvevők és toborzás
A mintavételi kritériumok követték a fő vizsgálatban használtakat; erről részletes információ máshol található [2]. A toborzás a Dynata nevű kereskedelmi panelfelmérés-szolgáltatón keresztül történt. A mintára kvótákat alkalmaztunk, hogy az nagyjából megfeleljen az új-zélandi lakosság nem-, kor- és etnikumbeli felépítésének. A felmérést a Qualtrics felmérési platformon keresztül végeztük. Minden résztvevő beleegyezését adta a felmérés elvégzése előtt; az etikai jóváhagyást az Otagói Egyetem Etikai Bizottsága nyújtotta (F20/003).
Felmérés eszköze
A résztvevőket megkérdeztük, hogy „Tapasztalt-e bármilyen „napos oldalt” vagy pozitív aspektust a 4. szintű Covid19-lezárás során?”, amire a következőképpen válaszolhattak: „Igen, személyesen”, „Igen, a szélesebb társadalomra nézve” vagy „Nem”. Lehetséges volt több választ is megjelölni (tehát a személyes és szélesebb társadalomra vonatkozó lehetőségeket is). Akik „igennel” válaszoltak a személyes vagy szélesebb társadalom pozitív aspektusaira, azoktól a következőt kérdeztük: „Mik voltak ezek a – személyes vagy szélesebb társadalomra vonatkozó – pozitív aspektusok?”, amire kifejtős választ lehetett adni.
Az online felmérést elvégző 2010 résztvevőből 1227-en (64%) számoltak be személyesen (n = 899, a teljes minta 45%-a) és/vagy a szélesebb társadalomra vonatkozóan (n = 757, a teljes minta 38%-a) tapasztalt pozitív aspektusokról. Ezen résztvevők közül ötvenketten nem adtak értelmezhető szabad szöveges választ, így 1175 használható szabad szöveges választ kaptunk.
Elemzés
A szabad szöveges eredmények kódolása egy hatlépéses tematikus elemzési folyamat szerint zajlott [31]. A hat lépés a következő: 1) megismerkedés az adatokkal, 2) kódok létrehozása, 3) kezdeti témakörök kialakítása, 4) a témakörök felülvizsgálata, 5) témakörök meghatározása és elnevezése, valamint 6) narratíva megírása az adatok szintetizálása és a meglévő szakirodalomba való integrálása érdekében. Realista episztemológiai álláspontot foglaltunk, amelynek megfelelően közvetlen kapcsolatot feltételeztünk a nyelv, a jelentés, az események és az egyénekre gyakorolt hatás között [31]. A témaköröket induktív módon alkottuk meg, és nem használtunk a priori kategóriákat.
Az adatok szemantikai elemzését az explicit jelentések felismerése érdekében felületes átolvasással kezdtük, anélkül, hogy azokat részletesen értelmeztük vagy kifejtettük volna. A több témakörre is vonatkozó válaszokat felosztottuk, az eredeti, változatlan idézetet pedig megtartottuk a nyers adatokat tartalmazó fájlban. Tizenöt válasz esetében nem szerepelt elegendő kontextus vagy információ egy témakör hozzárendeléséhez, így ezeket „határozatlanként” kategorizáltuk.
Az elemzést három kutató (MJ, JH, GJ) végezte. MJ elolvasta az első 500 választ, a szövegben ismétlődő gondolatokra összpontosítva manuálisan kódolta mindegyiket, és előzetes témaköröket javasolt. Adott esetben a több kódhoz tartozó egyes idézeteket az adott kódolt témaköröknek megfelelő kisebb értelmes egységekre osztottuk (a teljes, változatlan idézeteket nyers adatként megtartottuk). JH és GJ elolvasta a kódolt adatot, összevetette ezt az előzetes témakörökkel, és megállapította a kódokban és témakörökben található, későbbi megbeszélésre szoruló különbségeket. Ezt követően kialakítottunk egy tematikus térképet a témakörcsoportok ábrázolására, beleértve a magasabb és alacsonyabb rendű témaköröket, amelyeket jellegzetes idézetekkel szemléltettünk. A kutatócsoport ezután elolvasta a maradék 727 választ és hozzárendelte ezeket a témakörökhöz.
Eredmények
Az 1. táblázat az értelmezhető szabad szöveges választ nyújtó válaszadók (n = 1175) demográfiai jellemzőit tartalmazza. A válaszadók medián életkora 45 év.
Két átfogó témakört állapítottunk meg: a túlélést és a kibontakozást, illetve két több területet érintő témakört: a társadalmi kohéziót és az érzékelt ágenciát. Emellett megállapítottunk olyan sajátos pozitív aspektusokat is, amelyeket a technológia és a több rendelkezésre álló idő segített elő. A 2. táblázatban található a témakörök összegzése és a fő témakörök relatív elterjedtsége (százalékok zárójelben). Megjegyezzük, hogy míg bemutatjuk az egyes fő témakörök elterjedtségi rátáját, azok nem feltétlenül tükrözik az adott témakör relatív fontosságát. Az 1. ábra bemutatja a témakörök közti kölcsönhatásokat.
1. táblázat: A minta demográfiai jellemzői.
| Demográfiai adatok | n = 1175 | % |
| Nem | ||
| Férfi | 487 | 41,4 |
| Nő | 684 | 58,2 |
| Egyéb | 4 | 0,3 |
| Etnikai hovatartozás | ||
| Új-zélandi európai/egyéb | 806 | 68,6 |
| Maori | 243 | 20,7 |
| Csendes-óceáni | 47 | 4 |
| Ázsiai | 79 | 6,7 |
| Munkaviszony | ||
| Nem kulcsfontosságú munkakör | 490 | 41,7 |
| Kulcsfontosságú munkakör | 235 | 20 |
| Nincs munkaállományban | 450 | 38,3 |
2. táblázat: A témakörök és az elősegítő tényezők összesítő táblázata.
| 1. témakör: Túlélés | Idézet |
| Új-Zéland tesz a biztonságért (a válaszadók 6%-a) | „Szerintem a 4. szintű lezárás segített az országnak kézben tartani a vírust.” |
| Közösség és gondoskodás (a válaszadók 6%-a) | „Több törekvés irányul a közösség kiszolgáltatott tagjainak megsegítésére.” |
| Kivesszük a részünket (a válaszadók 3%-a) | „Az emberek követik az előírásokat.” |
| Foglalkoztatási és anyagi biztonság (a válaszadók 2%-a) | „Határozott idejű szerződésem volt, és a Covid19 miatt ajánlottak fel nekem egy állandó pozíciót, így biztos munkahelyem lett.” |
| 2. témakör: Kibontakozás | Idézet |
| Társas újraszerveződés (a válaszadók 50%-a) | |
| Több idő a családdal és barátokkal | „Több időt tölthetek a gyerekeimmel és a párommal.” |
| Jobb együttműködés a helyi közösségekben | „Emellett nagyon jókat beszélgettünk a szomszédainkkal is, akiket ismertünk ugyan korábban is, de nem túl jól.” |
| Szabadulás a társadalmi kötelezettségek alól | „Szabadidő, nem kell társasági életet élni.” |
| Önreflexió és személyes újraszerveződés (a válaszadók 50%-a) | |
| Visszaszorult anyagiasság | „Csak az alapvető árukat vesszük meg, nem költünk olyan dolgokra, amelyekre ugyan vágyunk, de szükségünk nincs rájuk.” |
| Munkával kapcsolatos újraszerveződés | „Megtanultam a munkámat különböző módokon végezni.” |
| Személyes fejlődés és öngondoskodás | „Személyes fejlődés”, „Többet tudok edzeni”. |
| Környezeti újraszerveződés (a válaszadók 27%-a) | |
| Személyes környezet | „Csendesebb környezet.” |
| Tágabb környezet | „Kevesebb a légszennyezés, és a természet kipihenheti az emberi pusztítást.” |
Több területet érintő témakörök
| Társadalmi kohézió (a válaszadók 58%-a) | „Lehet, hogy kicsi ország vagyunk, de remek munkát végzünk.” |
| Érzékelt ágencia (a válaszadók 31%-a) | „Otthon tudok maradni, és azokkal a hobbikkal foglalkozni, amelyeket élvezek.” |
A napos oldalt elősegítő tényezők
| Idő (a válaszadók 20%-a) | „Jut idő otthon azokra a dolgokra is, amelyekre soha nem szokott.” |
| Technológia (a válaszadók 8%-a) | „A családtagjaimmal használjuk a FaceTime-ot, amit eddig még nem próbáltam.” |
1. témakör: Túlélés
A túlélést a következőképpen határoztuk meg: „az élet vagy létezés folytatása, általában egy baleset, megpróbáltatás vagy nehéz körülmények ellenére” [32]. Ez a témakör magába foglalja a megküzdést, az egészség és biztonság fenntartását, illetve a foglalkoztatási és anyagi biztonság megőrzését a megpróbáltatások dacára.
Új-Zéland tesz a biztonságért. Egyes résztvevők a Covid19 megfékezésével és későbbi felszámolásával kapcsolatos pozitív aspektusokról számoltak be (pl. „Új-Zéland tesz a biztonságért, és nem nőnek az esetszámok”; „Lehet, hogy kicsi ország vagyunk, de remek munkát végzünk, a miniszterelnökünkkel és egészségügyi főosztályvezetőnkkel (Director General of Health) az élen (…) Miattuk bizonyosak lehetünk benne, hogy túl fogunk jutni ezen”).
Mások számára a pozitív aspektust annak a lehetősége rejti, hogy tanulhatunk az esetből: az ország hatékonyabban birkózhat meg a jövőbeli világjárványokkal vagy hasonló helyzetekkel (pl. „A Covid19 segíteni fog a jövőben más vírusokkal kapcsolatban, mert segíteni fog azok megelőzésében”).
Kivesszük a részünket. Számos résztvevő büszke volt arra, hogy az új-zélandiak hajlandóak voltak a kormány általi korlátozásokat betartva személyes áldozatokat hozni a közös cél érdekében („Az emberek követik az előírásokat”; „Az új-zélandiak jól tudnak viselkedni és be tudják tartani a szabályokat, ha szükséges”). Az ilyen jellegű megfelelés túlmutat az egyéni felelősségvállaláson, és jelzi a társadalmi kohéziót és elkötelezettséget. Makroszinten a résztvevők megjegyzései a megnövekedett nemzeti egységet jelezték: „Szerintem segített összehozni az új-zélandiakat; a Coviddal kapcsolatos közös élményünk egyesített bennünket” és „Láttam, hogyan dolgozik össze Új-Zéland népe a Covid19 hatásának visszaszorításáért”. Ez az összetartozás nagyobb társadalmi kohézióra utal – ezt a témakört később részletesen is vizsgáljuk.
Közösség és gondoskodás. Sokan számoltak be arról, hogyan vált ebben az időszakban gyakoribbá a kedvesség és a segítő viselkedés. A következőket írták: „régimódi közösségi szellem és gondoskodás sokak esetében (…), amely a lezárás előtt nem volt látható”; „a szomszédok támogatják egymást”, például „a szomszédok és a család felajánlják, hogy intézik a bevásárlást” és „kedvesebbek egymással a szomszédok; hálásak az öregek, akik azt hitték, hogy megfeledkeztek róluk és egyedül vannak”. Ahogyan egy résztvevő fogalmazott: „Az emberek a társadalomban jobban odafigyelnek egymásra”. Páran azt tapasztalták, hogy a hitalapú közösségek társadalmi és gyakorlatias támogatást is nyújtottak, köztük „rendszeres telefonhívásokat az egyházközösségi barátoktól” vagy részvételt az online vallási szertartásokon. A résztvevők úgy érezték, hogy a közösség kiszolgáltatottabb tagjai is nagyobb mértékű gondoskodást élvezhettek (pl. „Mindenki jobban törődik másokkal, főleg a rászorulókkal”).
Foglalkoztatási és anyagi biztonság. Egyes résztvevők a foglalkoztatási és anyagi biztonságot határozták meg napos oldalként, és többen említették a kormány bértámogatását: „Szerencsések vagyunk, hogy olyan kormányunk van, amely bértámogatással gondoskodik a népről és segít a nehéz időszakban”. Néhányan a munkaviszony folytatásáról vagy kiterjesztéséről számoltak be, amely elősegítette a foglalkoztatási biztonságot (pl. „Határozott idejű szerződésem volt, és a Covid19 miatt ajánlottak fel nekem egy állandó pozíciót, így biztos munkahelyem lett”).
2. témakör: kibontakozás
Sok résztvevő számolt be a túlélésen túlmutató pozitív aspektusokról, és beszélt a lezárásról úgy, mint egy lehetőség a kibontakozásra és növekedésre, amely gyakran egy reflexiós és újraszerveződési folyamaton keresztül valósul meg. Ezek a résztvevők aktívan javítottak életük bizonyos részein a mindennapi szokások megváltoztatásával, kapcsolatok újraalakításával vagy közösségi hálózatuk új módokon történő bővítésével. A résztvevők mérlegelték, mi fontos és értékes számukra, és változtattak életükön. A résztvevők mezo- (helyi közösség) és makroszinten (nemzeti) is újra felvették a kapcsolatot közösségeikkel, ami elősegítette a társadalmi újraszerveződést, és erősítette a társadalmi kohéziót.
Társas újraszerveződés. A résztvevők beszámoltak személyközi kapcsolataik javulásáról; ez egyesek számára egyszerűen annyit jelentett, hogy több idejük és lehetőségük akadt a családtagokkal való kapcsolattartásra (pl. „Korlátok nélkül tölthettem időt a gyerekemmel”). Egyesek emellett a családtagjaikkal való szorosabb kapcsolatról (pl. „Javult a kapcsolatom a partneremmel és a családtagjaimmal”) és gyakoribb érintkezésről is beszámoltak: „A lezárás hatására az emberek többet érintkeztek közeli családtagjaikkal és barátaikkal; erre általában csak különleges alkalmakkor került sor.” Sokan örömöt leltek abban, hogy láthatták, ahogy más családok időt töltenek együtt, és mások kapcsolatát határozták meg saját napos oldaluknak (pl. „Látni a családokat együtt sétálni, játszani”).
A hatályos fizikai távolságtartási szabályok miatt a technológia vált a családi és társas kapcsolatok egyik legfontosabb színterévé az olyan online szolgáltatások révén, mint például a videóhívások. Az egyik résztvevő beszámolója szerint például a technológia lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy „naponta beszélgethessek a tengerentúlon élő édesapámmal”, míg mások a közösségi médián keresztül kapcsolódtak ki a barátaikkal. A társas interakciók fenntartása érdekében egy résztvevő például „egy globális, online kötőklubhoz” csatlakozott.
Számos résztvevő szervezett újra, vagy alakított ki új kapcsolatokat a közösségeinek tagjaival: „Emellett nagyon jókat beszélgettünk a szomszédainkkal is, akiket ismertünk ugyan korábban is, de nem túl jól.” Mások teljesen új kapcsolatokat építettek ki: „Lenyűgöző, hogyan érintkeznek az egymást nem is ismerő emberek.” A közösségi távolságtartási szabályok betartása során sokan a kerítés felett beszélgettek a szomszédaikkal, és azt tapasztalták, hogy „az emberek mosolyogva üdvözlik egymást”, valamint hogy „folyamatosan érkeznek a rászoruló családok számára ételt kínáló felajánlások a közösségi médiában, és egyesek spontán jó cselekedeteket tesznek, amit korábban nem vettem észre”.
A lezárás alatt megnövekedett társas kapcsolattartással összefüggő pozitív aspektusokkal ellentétben mások azért tudtak kibontakozni, mert az érintett időszakban kevesebb társadalmi kötelezettségük volt: „Szabadidő, nem kell társasági életet élnem.” Az ilyen résztvevők személyiségének megfeleltek a lezárások: „Introvertált vagyok, így igazából nagyon szeretek otthon maradni”, illetve több esetben tapasztaltak „nagyobb teret és kevesebb szociális szorongást”.
Önreflexió és személyes újraszerveződés. A lezárás arra késztette az embereket, hogy elgondolkodjanak az értékeiken és újraszervezzék életük egyes aspektusait. „Egy jó kis üresjárat, volt időm a jövőmön gondolkodni” és „idő arra, hogy elgondolkozzak, és eldöntsem, mi az, ami igazán fontos”. Nagyobb mértékű megbecsülés és hála (pl. „Megbecsülök mindent. Gyakrabban adok hálát a kicsi, a jelentőségteljes és a nélkülözhetetlen dolgokért is”).
Számos résztvevő számolt be a felismerésről, hogy „az anyagi javak nem számítanak”. Ahogy az egyikük fogalmazott: „Szerintem ez a szünet jót tett nekem is és a társadalomnak is. Nincs szükségünk arra, hogy minden nap boltokba és plázákba járjunk. Nincs szükségünk arra, hogy főállású fogyasztók legyünk. A vásárlás egy olyan dolog, amelyet csak néha kellene csinálnunk, nem mindig.” Ezek a gondolatok néha újragondolt költekezési szokásokhoz, takarékosabb és kevésbé anyagias hozzáálláshoz vezettek: „Csak a nélkülözhetetlen cikkeket vesszük meg; nem szórjuk a pénzt olyasmikre, amiket szeretnénk, ahelyett, amire szükségünk van”. Sokan csökkentették a kiadásaikat, és nyílt több lehetőségük a megtakarításra, mivel kevesebbet költöttek utazásra és „szórakozásra” („nem ettem-ittam bárokban és éttermekben, vagy rendeltem ételt elvitelre”).
Munkával kapcsolatos újraszerveződés. Egyesek a lezárás hatására fejlődést értek el a munka területén, beleértve a munkavégzés új módjainak megtalálását (pl. „Volt időm elvégezni feladatokat, amelyekkel jobbá tehetem a munkám, amikor ez az egész egyszer véget ér.”) és a kreatívabbá válást (pl. „Ez az időszak lehetővé tette számomra, hogy kreatív legyek és hozzáadott értéket teremtsek”; „az üzleten és nem az üzletben dolgozom”). Ahogyan a technológia elősegítette a társadalmi és családi kapcsolattartást, úgy lehetővé tette a rugalmas munkavégzést is, például az otthoni munkavégzést. A videohívások például lehetővé tették a szakmai tevékenységek folytatását: „az emberek megtanulnak okosabban dolgozni, nagyobb mértékben használják a technológiát”. A résztvevők gyakran említették a pozitív aspektusok között a rugalmasabb munkavégzést (pl. „Sikeresen tudtam otthonról dolgozni”), illetve az ingázási idő csökkenését (pl. „Nem kellett rohannom, hogy időben beérjek a munkahelyemre, és stresszelnem a késés miatt”). A többletidő lehetővé tette, hogy az emberek többet legyenek a családjukkal, és hozzájárult a családdal és barátokkal töltött idő megnövekedéséről szóló altémakörhöz.
Személyes fejlődés és öngondoskodás. A résztvevők szélesebb köre a lezárás alatt megnövekedett szabadidejét új készségek fejlesztésére vagy új szokások kialakítására szánta. Ahogy egyikük fogalmazott: „Az emberek új tehetségeket vagy készségeket fedeznek fel magukban”. Néhányan az étrendjük megváltoztatásával (pl. „Kevesebb elviteles gyorsételt eszem”), a fizikai aktivitás növelésével (pl. „több időm van a testmozgásra”) és az alvással (pl. „jobban alszom”) javítottak személyes egészségmagatartásukon. Mások számára a lezárás lehetőséget nyújtott arra, hogy lelassulva, pihenve és kikapcsolódva törődjenek általános jóllétükkel: „Lassabb életritmus, nem kell annyit stresszelni azon, hogy naprakész legyek”. Sokan hobbikat űztek, például főztek kedvtelésből (pl. „Otthon tudok maradni és azokkal a hobbikkal foglalkozni, amelyeket élvezek”; „Van időm kikapcsolódni és a kreatív dolgokkal foglalkozni, amelyeket szeretek”).
Környezeti újraszerveződés. A megnövekedett szabadidő révén a résztvevők személyes környezetüket a ház karbantartásával (pl. „sokkal több időm volt otthoni munkákra, például festésre”) vagy kertészkedéssel (pl. „van időm, hogy a zöldségeskertemmel is foglalkozzak”) szépíthették. A lezárás „csendesebb környezetet” teremtett. A gépjárműhasználat korlátozása szélesebb körű környezeti javulást eredményezett, beleértve a közlekedéssel kapcsolatos szennyezés visszaesését (pl. „kevesebb forgalom és dugó”), ezáltal a környezetnek lehetősége adódott a helyreállásra. Egy résztvevő így fogalmazott: „Kevesebb a légszennyezés, és a természet kipihenheti az emberi pusztítást.” Számos kitöltő említette a madarak és a madárdal visszatértét is: „Hallani a madarak énekét”; „Több őshonos madarat látni a környéken”; „A városokba visszatértek a madarak”. Számos résztvevő reméli, hogy ezek a változások a járvány után is megmaradnak: „Gondoljunk csak bele, mennyivel egészségesebb lenne ez az ország, ha nem lennének autók az utakon! (…) Remélhetőleg hosszú távon a Covid19 áldás lesz az emberiség számára”.
Több területet érintő témakörök
Társadalmi kohézió. A társadalmi kohéziót a következőképpen definiáljuk: „a társadalmi csoportok közötti kapcsolat és szolidaritás mértéke” [33] (261. o.). A kifejezés az emberek közösségi tagságára és a közösség tagjai közötti kapcsolatokra utal. Ezt a több területet érintő témakört a túlélés „régimódi közösségi szellem és gondoskodás” altémakörén, valamint a kibontakozás „több idő a családdal és barátokkal” és „új és jobb együttműködés a helyi közösségekben” altémakörein belül figyeltük meg.
Érzékelt ágencia. Az érzékelt ágenciát a következőképpen definiáljuk: „a cselekedetek és azok következményei feletti kontroll érzése” [34] (1. o.). Ezt a személyes választás és szabadság érvényesítése jellemzi. Az érzékelt ágencia központi szerepet játszott számos, a túlélés és a kibontakozás átfogó témakörében azonosított pozitív aspektusban: a résztvevők gyakran hivatkoztak saját cselekedeteik irányítására, és a pozitív aspektus aktív ágenseiként tekintettek magukra. A túlélés témakörén belül arról számoltak be, hogyan támogattak másokat, és a kormányzati korlátozásoknak való megfelelést inkább választásként, mintsem külső ellenőrzésként fogták fel.
Az érzékelt ágencia fontos szerepet játszott a kibontakozás témakörében is: a rugalmasabb munkavégzés hatására a résztvevők szabadon választhatták meg, hogy milyen tevékenységekhez látnak hozzá. Egyesek új időtöltésekbe fogtak bele (pl. „Otthon tudok maradni és azokkal a hobbikkal foglalkozni, amelyeket élvezek”), mint a főzés vagy kreatív hobbik, öngondoskodás és egészségmagatartás, kapcsolatfelvétel barátokkal és családtagokkal, valamint aktív reflexió. Az ágenciának a társadalmi kötelezettség helyébe lépését bizonyítják azok is, akik számára a lezárás felszabadulást jelentett a társadalmi kötelezettségek alól.
Megbeszélés
A Covid19-lezárás egyedülálló lehetőséget teremtett arra, hogy megvizsgálják az új-zélandiak egy folyamatban lévő, jelentős szintű pszichológiai distresszt okozó fenyegetésre adott reakcióját [2]. A negatív kimenetelek ellenére a megkérdezettek közel kétharmada állapított meg a lezárásból eredő pozitív aspektusokat.
Alapszinten a túlélés átfogó témaköre azt jelezte, hogy a résztvevők úgy érezték, a világjárvány közepette megküzdenek a megpróbáltatásokkal és biztonságban vannak. Új-Zéland kontextusában ez a témakör szorosan összefügg a Covid19-világjárványra adott kiterjedt, a vírus felszámolását eredményező válaszlépéssel [35]. Nem meglepő tehát, hogy az egészség megőrzése pozitív aspektusként jelent meg. Számos résztvevő értékelte a kormány határozott és egyértelmű járványkezelését. A jelen tanulmányt közvetlenül megelőző felmérések szerint az új-zélandiak 84%-a támogatta a kormány világjárványra adott reakcióját; ez a támogatottság jelentősen nagyobb mértékű, mint amelyről más országok beszámoltak (pl. Nagy-Britannia, Németország, Japán) [36]. Az új-zélandi kormány válaszlépéseit nemzetközileg is elismerték [37].
Továbbá, mivel a gazdasági modellek mind a globális, mind a nemzetgazdaságok esetében negatív hatásokat jósoltak [38], az emberek nem meglepő módon hálásak voltak a fennálló foglalkoztatási és anyagi biztonságért. Ahogyan azt korábban említettük, összefüggésbe hozható a pozitívumok megtalálására irányuló képesség a pszichológiai distressz csökkenésével [15,19], és csökkentheti a hosszabb lezárásból eredő distresszt. Példának okáért tudjuk, hogy az anyagi bizonytalanság egy másodlagos distresszforrás lehet potenciálisan traumatikus események közben vagy után [39], így egy állandó bevétel megléte csökkentheti a további stresszort. Ezzel szemben a kibontakozás témaköre a poszttraumás növekedést ábrázolja, és bemutatja, hogyan léptek túl az emberek a túlélésen, és használták ki a lehetőséget a személyes, társas és környezeti újraszerveződésre.
A társadalmi kohézió és érzékelt ágencia több területet érintő témakörei széles körben szerepeltek a túlélés és a kibontakozás részeként is, és a pszichológiai jólétre nézve fontos jelentőséggel bírnak. Mindkettő szorosan illeszkedik az ember alapvető pszichológiai szükségleteihez, ahogyan azt az emberi motiváció és boldogulás jól megalapozott metaelmélete, az öndeterminációs elmélet [40] is leírja. Az érzékelt ágencia szorosan összefügg az autonómiára való igénnyel, amelyet a következőképpen határoznak meg: „az önirányítás és személyes megerősítés megtapasztalásának igénye az egyén viselkedésének kezdeményezése és szabályozása során” [41]. Hasonlóképpen, a társadalmi kohézió összhangban van a kapcsolódás iránti pszichológiai szükséglettel, beleértve a „szoros érzelmi kötődések kialakítását másokkal (…) és a társas érintkezés érzését” [41] (48. o.).
Az öndeterminációs elmélet értelmében ezen szükségletek kielégítése autonóm vagy önmagunk által meghatározott motivációkat eredményez a viselkedést illetően. A résztvevők viselkedésüket gyakran látták inkább autonómnak, mintsem kívülről irányítottnak; ez az érzékelt autonóm motiváció pozitívan hat a viselkedéshez való ragaszkodásra és a pszichológiai jóllétre [42,43]. A személyes választási lehetőség biztosítása jellemzően növeli az ágencia érzését. Bár a Covid19-lezárás korlátozta a mozgást és csökkentette az emberek választási lehetőségeit, az erre irányuló intézkedések világos indoklása támogathatta az emberek érzékelt ágenciáját [41].
Ez az okfejtés rávilágít az egyértelmű kormányzati kommunikáció döntő szerepére. Az új-zélandi kormány naponta tájékoztatott az esetszámokról, a gyógyulásokról és a vizsgálatokról. A magas fokú átláthatóságot nemzetközileg is elismerték [44,45]. Az önrendelkezési elmélet értelmében ez a kommunikációs stratégia növelhette az érzékelt ágenciát és az ebből következő engedelmességet, mivel a polgárok megérthették a lezárás indoklását. Továbbá, a kormány üzenetei hangsúlyozták az egyes új-zélandi lakosoknak a Covid19 megfékezésében és felszámolásában betöltött szerepét. Az Új-Zéland lakosságára utaló „ötmillió fős csapat” metafora, illetve a kedvesség hangsúlyozása [46] a nép figyelmét a Covid19 felszámolásának közös céljára összpontosította, és elősegítette a lezárási korlátozások magas fokú betartását.
Az effajta társadalmi kohézió és közösség enyhíthette a világjárvány káros pszichológiai hatásait, mivel negatív kimenetelű eseményeket követően a társadalmi támogatás védelmezően hat a mentális egészségre [47,48], és előrejelzi a jövőbeli ellenálló képességet [24]. Ezzel szemben az elkülönülés gyakran szenvedéssel és negatív hatással jár együtt [49,50]. A megnövekedett társadalmi kohézió előnyei szintén egybecsengenek a korábbi, katasztrófa utáni helyreállításról szóló kutatásokkal [51,52]. A Covid19 emberi kapcsolatokra vonatkozó fenyegetése [24] magyarázatot adhat arra, hogy miért számolt be olyan sok válaszadó a társas kapcsolatok kereséséről.
A tanulmány erősségei és korlátai
A vizsgálatra a lezárás ideje alatt került sor, így in situ kaptunk betekintést, mivel az emberek tapasztalatait azok megtörténte közben rögzítettük, és nem az utólagos visszaemlékezésekre támaszkodtunk. Széles körű, demográfiailag reprezentatív mintát is szereztünk, amely több mint 2000 új-zélandi lakos véleményét rögzítette. Nem tudjuk garantálni azonban, hogy az összegyűjtött válaszok ténylegesen reprezentatívak Új-Zéland lakosságára nézve. A megállapítások például a kifejezőbb vagy részletesebb választ adó résztvevők nézőpontját tükrözhetik, ezáltal aránytalan hatást gyakorolva az elemzésre.
A válaszokat egy önállóan kitöltött kérdőívből gyűjtöttük, így azokat nem tudtuk megvizsgálni, hogy tisztázzuk a kétértelműségeket és esetleges ellentmondásokat. Mélyinterjúk segíthetnének a megállapításaink kiegészítésében, illetve az általunk feltárt gazdag témakörök további kutatásában. A Covid19-helyzet dinamikus volt, és megállapításaink egy olyan konkrét időszakban gyűjtött adatokra épülnek, amikor a meghozott intézkedések látszólag felszámolták a betegséget. Az adataink nem teszik lehetővé, hogy nyilatkozzunk az általunk azonosított pozitív aspektusokról a lezárás más szakaszaiban, a lezárás után, vagy ha a vírus visszatér a közösségbe. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az olyan pozitív eredmények, mint a társadalmi kohézió, korlátozott ideig tartanak, amit a negatív kimenetelű eseményeket követő „mézesheteknek” neveznek [52]. A pozitív aspektusok fenntarthatóságát így még nem ismerhetjük.
Következtetések
A résztvevők a 2020-as új-zélandi Covid19-lezárás során szerzett, pozitív aspektusokkal kapcsolatos eseményeinek elemzése széles körű és változatos jótékony tapasztalatokat tárt fel. A társadalmi kohézió kimagaslóan szerepelt a résztvevők által megállapított pozitív aspektusok között, és összhangban volt a kormány „Légy kedves” felszólításával és az „ötmillió fős csapat” koncepciójával. A társadalmi kohéziót elősegítő stratégiák segíthetnek a jóllét fenntartásában jövőbeli negatív kimenetelű események során. Az ágencia hangsúlyozása és a korlátozások világos indoklása erőt adott a felmérés résztvevőinek, és hatással lehet a jövőbeli stratégiákra is. Résztvevőink harmada nem számolt be pozitív aspektusról. Számukra az előnytalálást elősegítő beavatkozások támogatást jelenthetnének jövőbeli fenyegetések során [53,54]. Az olyan feladatok, mint a rövid írásos beavatkozások (a résztvevőket arra kérik, hogy írják le egy adott helyzet előnyeit) például ígéretesnek bizonyultak a jóllét elősegítésében [55].
Jövőbeli kutatás
A jövőbeli kutatások használhatnának kvantitatív longitudinális vizsgálatokat az okozati összefüggések kérdéseinek megválaszolására, beleértve annak tanulmányozását, hogy a pozitív aspektusokról beszámoló résztvevők később tapasztaltak-e megnövekedett pszichológiai jóllétet vagy csökkent pszichológiai distresszt. Általánosságban, annak vizsgálata, hogy a viszontagságok során tapasztalt pszichológiai distresszel szemben védelmet nyújtanak-e a pozitív aspektusok, segíthet célzottabbá tenni a beavatkozásokat, és egyedi támogatást nyújtani azoknak a csoportoknak, amelyek bizonyítottan rosszabb eredményeket tapasztalnak.
A jövőbeli kutatások azt is megvizsgálhatnák, hogy a pozitív aspektusok változnak-e nem, kor, etnikai hovatartozás vagy foglalkoztatási státusz függvényében. A kutatók például tanulmányozhatnák, hogy a magukat maoriként vagy pasifikaként, azaz csendes-óceáni őslakosként (mindkét kultúra közösségközpontú) azonosító résztvevők pozitív aspektusaiban nagyobb hangsúlyt kapnak-e a barátok és a család. Hasonló kutatásokat lehetne végezni más kollektivista kultúrával rendelkező csoportokban is. Hasonlóképpen, egyes résztvevők életkörülményei befolyásolhatták a megélt pozitív aspektusok fajtáját, vagy hogy egyáltalán találtak-e pozitív aspektust. Amennyiben például az egyedül élők kisebb eséllyel találtak pozitív aspektust, beavatkozást lehetne kidolgozni ezen csoport számára az előnytalálás szorgalmazása és a társas kapcsolattartás elősegítése érdekében. Végezetül pedig az egyéni kvalitatív interjúk vagy a fókuszcsoportok lehetőséget nyújtanának a gazdagabb adatkészletre és a jobb kontextuális megértésre.
Konklúzió
A tanulmányban kifejtett pozitív aspektusok és témakörök bemutatják, hogy az emberek hogyan éltek túl és bontakoztak ki a negatív körülmények között. A Covid19-világjárvány és a kapcsolódó társadalmi korlátozások egyedi körülményei olyan pozitív aspektusok felfedezésével vonhatók összefüggésbe, mint például az önreflexióra és személyes fejlődésre szánt idő növekedése. A lezárás időszaka az emberek életében valóban egy fontos fordulópontot jelentett, és lehetőséget teremtett a megállásra, a számvetésre, az elgondolkodásra, a kapcsolódásra és az újraszervezésre. Az eredményeink azt sugallják, hogy a zűrzavar, nyugtalanság és pszichológiai distressz idejében sokan mégis találtak olyan pozitív aspektusokat, amelyek kielégítették a társas kapcsolódás és az autonómia iránti alapvető pszichológiai szükségleteiket. A kormányoknak és a mentálhigiénés szakembereknek meg kellene tervezniük, hogy a jövőbeli negatív kimenetelű események bekövetkezése esetén hogyan tudnák kielégíteni ezen igényeket.
Köszönetnyilvánítás
Szeretnénk elismerni és megköszönni a Dynata cégnek a kutatás támogatását. Köszönet illeti az új-zélandi Egészségügyi Minisztériumot, Igazságügyi Minisztériumot és Statisztikai Hivatalt, illetve Anaru Waa-t, Emma Sutich-ot, Marcellus Pakit, Fiona Mathiesont, Giles Newton-Howes-t és Elliot Bellt a kérdőív tartalmával és tervezésével kapcsolatos szakértői tanácsaikért.
Szerzői közreműködések
Koncepcióalkotás: Matthew Jenkins, Janet Hoek, Philip Gendall, Susanna Every-Palmer.
Adatgondozás: Matthew Jenkins, James Stanley, Susanna Every-Palmer.
Formális elemzés: Matthew Jenkins, Janet Hoek, Gabrielle Jenkin, Susanna Every-Palmer.
Kutatás: Matthew Jenkins, Janet Hoek, Philip Gendall, Susanna Every-Palmer.
Módszertan: Matthew Jenkins, Janet Hoek, Philip Gendall, Ben Beaglehole, Caroline Bell, Charlene Rapsey.
Projektadminisztráció: Susanna Every-Palmer.
Erőforrások: Matthew Jenkins, James Stanley, Susanna Every-Palmer.
Felügyelet: Janet Hoek, Philip Gendall, Susanna Every-Palmer.
Írás – eredeti vázlat: Matthew Jenkins, Janet Hoek, Gabrielle Jenkin, Susanna Every-Palmer.
Írás – lektorálás és szerkesztés: Matthew Jenkins, Janet Hoek, Philip Gendall, James Stanley, Ben Beaglehole, Caroline Bell, Charlene Rapsey, Susanna Every-Palmer.
