Eredeti cikk dátuma: 2021. február 8.
Eredeti cikk címe: Variants v. Vaccines - The Race between the Tortoise and the Hare
Eredeti cikk szerzői: Tomas Pueyo
Eredeti cikk elérhetősége: https://tomaspueyo.substack.com/p/variants-v-vaccines?utm_medium=email&utm_campaign=cta
Eredeti cikk státusza: megjelent
Fordító(k): dr. Zsoldos Andrea
Lektor(ok): Szemők Ildikó és dr. Serly Julianna
Nyelvi lektor(ok): Szemők Ildikó
Szerkesztő(k): Vinkovits Mária

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.

Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!


Arról volt szó, hogy 2021-ben megmenekülünk. Végre meglettek a vakcinák. Csak idő kérdése volt. Aztán megérkezett a B.1.1.7 variáns, berobbant Angliában, összeomlasztotta az egészségügyi rendszert és az egész világon elterjedt. 

Minden ország versenyt fut az új – angliai, dél-afrikai, illetve brazil – variánsokkal, hogy tömeges vakcinációval legyőzze őket. Mi történik majd az Ön országában? Megmentik a vakcinák? Vagy az Egyesült Királysághoz hasonlóan a halálozások új hulláma sújtja majd?

Mikor térhet vissza az élet a normális kerékvágásba?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, meg kell értenünk, mi történt az Egyesült Királyságban. Gyűjtsük hát össze, hogy mit tudunk a B.1.1.7 variánsról, tanulmányozzuk a vakcinákat, és készítsünk előrejelzést arra, hogy mi fog történni mostantól nyárig!

Mi történt az Egyesült Királyságban?



Ahogy azt Alex White mondta a harmadik hullám közepén:

Amikor azt mondtuk, hogy „ellaposítani a járványgörbét”, pontosítanunk kellett volna, hogy az „X tengely mentén”


A járvány tetőzésekor minden nap minden ezredik britet diagnosztizálták COVID19-cel. És ez nem a hatékonyabb tesztelésnek volt köszönhető.



Honnan jöttek ezek az esetek?



Az új esetek szinte teljes egészében Angliából származtak. És még mindig tombol.

(Szerk. megj.: A cikk 2021. február 8-án jelent meg, ez a kijelentés az akkori állapotra vonatkozik.) 

Ez a B.1.1.7-nek nevezett új vírustörzs szinte a semmiből vált néhány hét alatt dominánssá Angliában. Nézzük, hogy történt ez ilyen gyorsan!

Theo Sanderson: A szín a B.1.1.7 miatti esetek arányát mutatja az egyes területeken, 0% és 100% között. Így terjedt el az új B.1.1.7 variáns Angliában novembertől januárig (2021. február 2.)

Ugyanannak az adatnak egy másik megközelítése:

Ez a vírusvariáns a kijárási korlátozás alatt terjedt el ennyire.

2020 decemberének végén egyre több bizonyíték utalt arra, hogy új SARS-CoV-2-variáns bukkant fel. Az érintett 202012/01 variáns (a továbbiakban: VOC 202012/01) hamar uralkodóvá vált, és lekörözte a korábbi variánsokat legalább három angliai régióban: Délkelet- és Kelet-Angliában, illetve Londonban (1). Ennek a variánsnak az előfordulási gyakorisága láthatóan az országos kijárási korlátozás utolsó időszakában (2020. november 5. – december 2.) nőtt meg, és ez a kijárási korlátozás szigorítása után is folytatódott, pedig több érintett területen már akkor a legszigorúbb („3-as szintű”) korlátozások voltak érvényben. Az ezzel a variánssal kapcsolatos aggodalmak késztették az Egyesült Királyság kormányát arra, hogy e három régió bizonyos részeit „4-es szintű” korlátozások alá helyezzék december 20-án, hasonlóan a novemberi angliai országos kijárási korlátozási intézkedésekhez. Jelenlegi ismereteink a SARS-CoV-2 feletti hatásos gyógyszerészeti és nem gyógyszerészeti kontrollról nem tükrözik a VOC 202012/01 lehetséges epidemiológiai és klinikai jellemzőit. Az új variáns terjedésének korai becslései és az általa okozott betegség súlyosságának ismerete létfontosságú az e valós fenyegetésre adott megfelelő szakpolitikai válaszhoz.

Forrás: A SARS-CoV-2 202012/01 számú variánsának becsült terjedési képessége és súlyossága Angliában, Centre for Mathematical Modelling of Infectious Diseases, London School of Hygiene and Tropical Medicine


Amint a The Economist idézi:

„A karácsonyi szünetben Londonban ugyanolyan kijárási tilalom volt érvényben, mint az egész országban, az iskolákat és a legtöbb irodát is bezárták az ünnepekre – az esetszámok mégis emelkedtek.”


Az esetek csak egy még szigorúbb vesztegzár után csökkentek. Ez számunkra azt jelenti, hogy le tudjuk győzni az új angol variánst. De ahhoz, hogy pontosan megértsük, mikor és hogyan leszünk képesek megállítani, jobban meg kell ismernünk a variánsokat.

B.1.1.7, az angol variáns

50-70%-kal gyorsabban terjed

A legjobb becslések szerint 50-70%-kal gyorsabban terjed, mint a korábbi, főbb variánsok.

Nem hangzik soknak, amíg rá nem jövünk, hogy ez kb. 60%-kal több fertőzést jelent az adott héten, és újabb 60%-kal többet a következő héten, és így tovább a rá következő héten… Egy pár hónapon belül pedig 70-szer több eset lesz. 

Álomszerű történetből rémálom lehet


Ha az országoknak korábban nem igazán sikerült megállítani a járványt, ez most sokkal, de sokkal nehezebben fog menni. Ha 60%-kal fertőzőképesebb, a R0 reprodukciós arányszám 2,7-ről átlagosan 4,3-ra emelkedik: intézkedések és immunis emberek hiányában egy fertőzött 4,3 másikat fertőz meg. Ha egy országban kevés eset van, mert olyan intézkedéseket alkalmazott, amelyek az R-t 2,7-ről mondjuk 0,9-re csökkentették, ugyanazokkal az intézkedésekkel most csak 1,4 körüli értéket tudnak elérni (a 0,9 növekszik 60%-kal). A különbség 0,9 és 1,4 között ég és föld:


Nehezebb megállítani

Az R arányszám 2,7-ről 1-re csökkentése 60% mínuszt jelent.
Az R arányszám 4,3-ről 1-re csökkentése 75% mínuszt jelent.

Az a 15 százalékpont nem tűnik soknak. Pedig az. Az országok mindig a leghatékonyabb intézkedésekkel kezdenek: például a tömegrendezvények korlátozása vagy a kötelező maszkviselés előírása olcsó és hatásos. A további intézkedések, amelyekkel igyekeznek az R-t csökkenteni, egyre inkább drágulnak, és a hatásuk is kisebb. Szóval az R arányszám első, 15%-os csökkentése sokkal, de sokkal olcsóbb, mint a 60%-os csökkenéshez képest 75%-os csökkenést elérni.

Sok nyugati országban ilyenkor vezetik be a kijárási tilalmakat és küldik haza dolgozni a nem alapvető üzleti tevékenységet végző cégek munkatársait (még akkor is, ha vannak ennél sokkal olcsóbb intézkedések).

A nyájimmunitás még odébb van

A nyájimmunitás küszöbe (a vakcinákkal vagy a betegségen átesettekkel) most emelkedett a népesség kb. 60%-áról kb. 75-80%-ára. 

Ha egy adott országban a népesség 20%-a immunissá válik a megfertőződését követően, az előző variáns terjedése mellett a népességnek csak további 40%-át kellett volna beoltani a 60%-os nyájimmunitási küszöb eléréséhez.

Most, a 75%-os küszöbbel a korábbi 40% helyett a népesség 55%-át kell beoltani. Ez 35%-kal több oltóanyagot jelent (az 55% 35%-kal több, mint a 40%) akkor, amikor egyébként is kevés a vakcina.


Ez nemcsak nehezebb, de sokkal több időt is vesz igénybe. Ha egy ország havonta a népességének átlagosan 5%-át tudja beoltani, az előző variánssal 8 hónapig tartana elérni a nyájimmunitást (szóval ez 2021 augusztusára sikerülne). De az új variánssal ez további 3 hónapig, azaz egészen novemberig tartana.

Mindez azt feltételezi, hogy akik már korábban megfertőződtek, még mindig immunisak. Pedig amint azt a brazíliai Manausban megtapasztalták, ez nem feltétlenül igaz. Azt gondolták, a népesség 75%-ának megfertőződésével elérték a nyájimmunitást1. Aztán elérte őket a második hullám, valószínűleg az új, brazil variánssal, a kórházakban elfogyott az oxigén, az emberek pedig hullottak, mint a legyek.

1 A manausi adatok valószínűleg részrehajlóak voltak, hiszen nem véletlenszerű mintavételezésen alapultak. Ennek eredményeként lehetséges, hogy a nyájimmunitást nem sikerült elérni, továbbá az esetek csökkenése a természetes nyájimmunitás, illetve a viselkedésbeli változások kombinációjának volt köszönhető. Az is elképzelhető, hogy a nyájimmunitást elérték, de az újrafertőződési arány magas volt az új variáns miatt. A biztos tudáshoz több adatra lenne szükség.

Halálosabb

Amikor a B.1.1.7 először megjelent, a legtöbben azt mondták: „Nem kellene aggódnunk, ha a vírusok mutálódnak, akkor általában kevésbé fertőzőek lesznek.” 

Én voltam azon kevesek egyike, akik arra figyelmezettek, hogy ez valószínűleg egy halálosabb variáns.

https://twitter.com/tomaspueyo/status/1343868475492732928?lang=en

A #COVID új vírustörzse sokkal fertőzőbb. Vajon halálosabb is?

Sokan úgy gondolják, hogy nem: „Ha egy vírus gyorsabban pusztít, kevesebb lehetősége lesz a terjedésre. Ez az átvitel és a virulencia közötti kompromisszum.”

Sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Ez volt a közös álláspont: „Ha egy vírus gyorsabban pusztít, kevesebb lehetősége lesz a terjedésre. Ez az átvitel és a virulencia közötti kompromisszum.” Sajnos, ez nem ilyen egyszerű.

Az átvitel és a virulencia közötti kompromisszum elmélete nem annyira egyértelmű. Ez a fantasztikus publikáció világosan elmagyarázza a dolgot.

„(…) fokozza az önkárosító immunizálást (azaz immunpatológia; Long and Graham, 2011), akkor az immunpatológia mortalitási költségeinek növelése kiválaszthatja a virulencia evolúciós csökkenését (Day és társai, 2007). Ebből az elméletből kiindulva meglehetősen kevés előrejelzés áll rendelkezésre: hacsak a virulencia nem befolyásolja a más forrásokból származó mortalitást, a vírus a gazdamortalitás fokozása helyett inkább a fokozott virulencia irányába halad tovább.

Az erről a kérdésről szóló nagy számú elméleti tanulmány és az ezek által az ezekben foglalt jóslatok tesztelésére javasolt viszonylag egyszerű vizsgálati elrendezés ellenére ezek az előrejelzések meglepően kis mértékben igazolhatók tapasztalati úton. A tapasztalati evolúciós vizsgálatok a megnövekedett, illetve a csökkent virulenciát egyaránt igazolták a gazdaszervezet megnövekedett mortalitására adott válaszaként. Sorozatpasszálási kísérletek, amelyek kísérletesen manipulálták a gazdaszervezet élettartamát, kimutatták, hogy a paraziták szelekció alatt állnak a korai gazdamortalitás miatt (…)”


Az ördög a részletekben rejlik. Például egy világjárvány korai szakaszában, amikor a legtöbb ember nem fertőzött (mint most a COVID19 esetében), a virulencia rendszerint a legmagasabb. Ez most is így van, hiszen elég messze vagyunk a nyájimmunitástól.

„EPIDEMIOLÓGIAI DINAMIKA
A virulencia evolúciója tanulmányozásának elsődleges elméleti kerete a hosszú távú előrejelzésekre összpontosít, lényegében feltételezve az epidemiológiai és az evolúciós dinamika közötti időbeli elkülönítést. Tekintettel arra a tényre, hogy az evolúció valószínűleg sok parazita esetében meglehetősen gyors lesz, rövid generációs időkkel, nagy populációmérettel és (különösen a vírusok esetében) magas mutációs rátával, ez a feltételezés valószínűleg túlságosan megszorító. Ezenkívül ez a keret szükségszerűen figyelmen kívül hagyja a virulencia lehetséges evolúciós változásait, amelyek akkor fordulhatnak elő, ha a járvány és az evolúció hasonló ütemben történik. Számos szerző ugyanakkor azt tanulmányozta, hogy a virulencia hogyan alakul a világjárvány alatt, nem pedig az epidemiológiai dinamika endémiás szakaszában (Lenski és May, 1994; Day és Proulx, 2004; Day és Gandon, 2007; Bull és Ebert, 2008; Bolker és társai 2010). Ennek az elméleti munkának a konszenzusa az, hogy egy átvitel–virulencia kompromisszum alatt a virulencia nagyobb lesz a járvány korai szakaszában, amikor a fogékony gazdaszervezetek gyakorisága magas, és alacsonyabb szintre kerül, ahogy eléri az endémiás egyensúlyt. Másként fogalmazva, egy járvány idején a parazitapopulációt több virulens parazita uralja, mint amire a standard elméleti megközelítés alapján számítani lehet. Ennek fontos következményei vannak a kialakuló fertőző betegség dinamikájának megértésében (Bemgruber és társai, 2013).”

A virulencia általában akkor nő, amikor a népesség gyakran érintkezik, ahogy a COVID19 esetében is látszik, amely már világszerte mindenhova eljutott.

„TÉRBELI SZERKEZET
Az elméleti szakirodalomban általános konszenzus jött létre abban a vonatkozásban, miszerint alacsonyabb virulencia alakul ki a korlátozott térbeli mozgású populációkban, illetve magasabb a virulencia a szorosabb összeköttetésben lévő populációkban (Claessen és de Roos, 1995; Lipsitch et al., 1995a; Boots és Sasaki, 1999, 2000; Haraguchi és Sasaki, 2000; Boots et al., 2004; Caraco et al., 2006; Kamo et al., 2007; Messinger és Ostling, 2013). Ez az előrejelzés akkor is érvényes, ha a virulencia inkább a gazdaszervezet reproduktív kimenetelére, mintsem a halálozásra hat. Ennek az előrejelzésnek sokrétű a magyarázata (Lion és Boots, 2010). Ha feltételezzük, hogy pozitív összefüggés van a virulencia és az átvitel között, a magas virulenciájú paraziták hajlamosak az „önárnyékolásra”, gyorsan kimerítve a helyi lehetséges (…)”


Ez történt az 1918-as világjárvány idején. Az első hullám március és május között kevésbé volt halálos, mint a téli, második hullám.

Ha egy vírus hatékonyabban képes behatolni a sejtekbe (ahogy ez a variáns is), az azt jelenti, hogy valószínűleg sokkal több sejtet fertőz meg, gyorsabban szaporodik és gyorsabban szétterjed a testben, ami azt jelenti, hogy nehezebb megállítani, vagyis többet gyilkol. Szóval a halálosabb variánsok győznek. Ez már 150 évvel ezelőtt is ismert volt. Ezt hívják passzálásnak.

„(…) Huszonöt átoltás után a vérben lévő baktériumok annyira virulensekké váltak, hogy kevesebb mint 1/1 000 000 csepp gyilkolni tudott.
Ez a virulencia eltűnt a tenyészet tárolásakor. Ez az adott fajra is jellemző volt. A patkányok és a madarak nagy mennyiségben éltek túl, ha ugyanabból a vérből fertőzték őket, mint ami végtelenül kis mennyiségben már elpusztította a nyulakat.
Davaine kísérletsorozata egy olyan jelenség első bemutatását jelentette, amely „passzálásként” vált ismertté. Ez a jelenség tükrözi egy organizmusnak a környezetéhez való alkalmazkodóképességét. Amikor a gyenge patogenitású organizmus élő állatról élő állatra kerül át, ügyesebben szaporodik, hatékonyabban növekszik és terjed. Ez gyakran növeli a virulenciát.
Más szavakkal: jobban és hatékonyabban képes ölni.
A környezet megváltoztatása akár egy kémcsőben is ugyanolyan hatást eredményezhet. Amint az egyik vizsgálatvezető megjegyezte: egy vírustörzs, amellyel dolgozott, halálossá vált, amikor az organizmus tenyésztésére használt marhahúsleves-tápoldatot kicserélték borjúhúsleves-tápoldatra.
De ez egy bonyolult a jelenség. Az ölési hatékonyság növekedése nem folytatódik a végtelenségig. Ha egy kórokozó túl hatékonyan pusztít, ki fog fogyni a lehetséges gazdaszervezetekből (…)”

Annak előrejelzéséhez, hogy ez a vírus halálosabb lesz-e, át kell térnünk a sajátosságaira.

A SARS-CoV-2-vírus viselkedése sajnos megfelelő jelöltté tette a virulencia növeléséhez. Nézzék meg ezt a napokra lebontott diagramot a megfertőződéstől a fertőzések bekövetkeztéig. A legtöbb fertőzés a tünetek megjelenése előtt történik, vagy nem sokkal az után.


Ha egy variáns gyorsabban reprodukálódna, a tünetek hamarabb és intenzívebben jelentkeznének, ami a korai szakaszban több átvitelt jelent. A fenti ábrán található kék és zöld területeknek magasabbak lennének a csúcsai.

Emellett a tünetmentesek a fertőzések kb. 50%-át teszik ki, de legfeljebb 5%-ukat okozzák. Egy gyorsabban szaporodó vírus fertőzőképesebb vírusgazdát eredményezne. Ez azt jelenti, hogy a fenti ábrán a narancs színű terület drámaian megnőne.

Ezzel szemben, mivel az emberek egyre betegebbek és gyorsabban halnak meg, később kevesebb embert fertőznek meg, ami így elvágja ennek a grafikonnak a jobb lábát.

E két tényező kombinációja eredményezi ezt a görbeelmozdulást, a kékről a narancssárgára:

Összességében melyik a nagyobb? A csúcson történő átvitel növekedése meghaladja a jobb oldalon történő átvitel csökkenését. 

Több ember megbetegedése több halálozást is jelent. A halálesetek hetekkel a fertőzés után következnek be, így az emberek gyorsabb megölése nem csökkenti a fertőzési rátát. A halál és a fertőzőképesség annyira elválik a COVID19-től, hogy nincs kényszer arra, hogy a vírus kevésbé halálos legyen.

És ez az, ami miatt az új variáns valóban 30%-kal halálosabb.

Tomas Pueyo @tomaspueyo
Az új, B.1.1.7 vírustörzs valószínűleg 30-90%-kal halálosabb.
thesun.co.uk/news/politics/
A The London School of Hygiene and Tropical Medicine szerint 1,35-ször halálosabb lehet. Az Imperial College London szerint (az alkalmazott módszertől függően) 1,36-szor vagy 1,29-szer halálosabb, a University of Exeter pedig 1,91-szer halálosabbnak találta.
2021. január 22.

A verseny: Variánsok kontra vakcina

Terjedés világszerte

A B.1.1.7 több mint 80 országban van jelen, és ez a szám még mindig nő. Azt nehéz megmondani, hogy az egyes országokban milyen mértékben van jelen, mert az Egyesült Királyságon és Dánián kívül kevés országban van megfelelő génszekvenálási rendszer. De ez a legtöbb, amire jutottam.


Néhány országban, például az Egyesült Királyságban, Izraelben, Írországban vagy Ausztriában a B.1.1.7 eléggé elterjedt ahhoz, hogy már érezzék a haragját. A többi ország vajon mikor jut el idáig?



A B.1.1.7-nek betudható esetek száma minden héten szinte megduplázódik. Február végére ez lesz a felelős az esetek többségért Svédországban, Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban, Írországban, Luxemburgban, Portugáliában, Svájcban és Dániában. Ezekben az országokban a fertőzési ráta akár 50%-kal is nőhet egy hónap alatt. Az Amerikai Egyesült Államokban március közepére lesz ez az uralkodó vírustörzs.

Szóval ki fog nyerni: a variáns vagy a vakcina? Egy országban már a vakcina nyert.

Izrael


Izrael 100 emberenként 60 adag vakcinát adott be. A fertőzési rátában 40% körüli csökkenést tapasztaltak. Január közepén kezdték érezni a hatást, amikor a népesség mintegy 30%-a kapott vakcinát.

Izrael ezt megtehette, hiszen egy kicsi, fejlett ország hatékony, központosított egészségügyi ellátórendszerrel. Ja, és közel kétszer annyit fizettek egy vakcináért. A Pfizer meglátta a több bevétel és egy gyors, a való életben elvégzett vizsgálat előnyét egy olyan országban, amelyet képes megfelelő eredményeket szállítani, és nem volt kérdés, hogy oda küldje a vakcinákat.

A többi ország sajnos nem tudja ilyen gyorsan követni a példát.

Vakcinák


Ha nem is olyan gyorsan, mint Izrael, de az Egyesült Királyság és az USA is halad előre. Ezzel a sebességgel az Egyesült Királyság valószínűleg 3–4 hónapon belül beoltja a lakossága többségét. Az USA-nak ez valószínűleg nyárig fog tartani. A fejlett világban a lemaradók az európaiak.

Hogy megértsük ennek az okait, meg kell ismernünk minden vakcinát. A nyugati országokban öt olyan vakcina áll rendelkezésre, amelyekkel kapcsolatban lezárultak a III. fázisú klinikai vizsgálatok. Nagy vonalakban annyit: mindegyikük nagyon hatásos.


Az orosz vakcina is hatásosnak tűnik, de az orosz kutatók által küldött adatok csak moszkvai klinikai vizsgálatokból származnak. Tekintettel arra, hogy Oroszország előszeretettel vet be politikai indíttatású híreket, nem bízom ezekben az adatokban, amíg egy független forrás a vizsgálatok megismétlésével nem jut ugyanerre az eredményre. Ugyanez a helyzet a kínai vakcinával. Úgy tűnik, az Astra Zeneca-vakcina nem állítja meg a dél-afrikai variánst, de a brit variáns ellen elég jó. Általában úgy tűnik, hogy nehezebb dolgunk van a dél-afrikai variánssal.


Az öt vakcina tulajdonképpen elhárítja az összes súlyos lefolyású betegséget, még az új variánsok esetében is. Az eredeti variáns okozta legtöbb tünet bekövetkezését, általánosságban bármelyik variánsnál az esetek 50%-át megakadályozza. A legtöbb problémát a dél-afrikai variáns okozza, de vannak elég jó vakcinák ellene.

Még ha a legújabb oltóanyagok nem is lennének elég jók az új variánsok ellen, most már elég könnyű lenne őket átalakítani. Mivel ismerjük a variánsok genetikai kódját, a vakcinák apró módosítása valószínűleg növelné a hatásosságukat, miközben a mellékhatásaik nem változnának. Azt hiszem, nem emiatt kellene aggódnunk. Ami miatt aggódnunk kellene, az az, hogy nem tudunk elég gyorsan oltani.

Szóval, mi is akkor a probléma? Az, hogy nem vásároltunk elég vakcinát? Nem.

Forrás

A legtöbb fejlett ország sokkal több vakcinát vásárolt magának, mint amire szüksége van. Csak éppen a gyógyszeripari cégek nem tudnak elég gyorsan eleget gyártani.

A világjárvány másik nagy kudarca az oltóanyaggyártás. A Moderna vakcinája 2020 januárjában készült el, két nappal az után, hogy az új típusú koronavírus genetikai kódját publikálták. Egy teljes évbe telt a klinikai vizsgálat, a jóváhagyás, a gyártás és a terjesztés. Ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni.

Például fertőzéses klinikai vizsgálatok segítségével, amelyek során fizetnek az embereknek azért, hogy megkapják a vakcinát, majd megfertőződjenek – ahelyett, hogy megvárnák, amíg az természetes módon bekövetkezik. Fizethettük volna bármennyit, hogy az emberek úgy döntsenek, meg akarják csinálni. Ha néhány ember csinálni akarja, feláldozva magát a többiekért, miközben pénzt keres, miért akadályoznánk meg őket ebben? Ez hónapokkal lerövidítette volna a vakcinák jóváhagyási folyamatát, amivel százezrek életét menthettük volna meg, illetve milliárdokat spórolhattunk volna meg a gazdaságban.

Az oltóanyag bevezetésével kapcsolatos hibák listája végtelen.
Miért kell a jóváhagyás *után* bővíteni a gyártási kapacitást, nem pedig egy korábbi fázisban, állami forrásból? Most éppen egy európai Pfizer-gyár állt le a vakcinatermeléssel, hogy bővíteni tudják a gyártást.
Miért kellene közpénzből fizetni a vakcinadózisokért ahelyett, hogy megvásárolnánk a formulájukat, hogy aztán az összes gyógyszergyártót rá tudjunk állítani a termelésükre?
Miért nem vesszük rá a versenytársakat arra, hogy a jóváhagyást követően azonnal győztes vakcinákat állítsanak elő?

Miért csak a vakcinák jóváhagyása után döntjük el, kit és milyen sorrendben oltsunk, ahelyett, hogy már hónapokkal előtte kész tervünk lenne erre?

Az EU legalább egy hónappal késleltette oltóanyagainak jóváhagyását, mert olyan gyógyszergyárakkal vitatkozott, akik felelősséggel tartoznak abban az esetben, ha az oltások nem működnek. Miért? A megtakarított pénz mennyisége elenyészik ahhoz képest az összeghez képest, amit a gazdaság veszített azzal, hogy a vakcinákat egy hónappal később kezdhették csak el beadni.

Miért nem vizsgáljuk meg a klinikai vizsgálatok beérkező eredményeit bayes-i statisztikai módszerrel, hogy naprakésszé tegyük a siker valószínűségét menet közben? Ha láttuk volna, hogy milyen jó eredmények jelennek meg, akkor elkezdhettük volna a jóváhagyási folyamatot, az oltóanyag előállítását, a bevezetésük megszervezését…

Mindezen hibák miatt most megvásárolt vakcinák milliárdjai akadtak el, és csak néhány millió érhető el belőlük. Nyárig fog tartani, amíg a fejlett országok népességének jelentős részét beoltják.

A teknős és a nyúl

A vakcinák és a variánsok versenyében a variánsok a nyúl, a vakcinák pedig a teknős.

Mindannyian tudjuk, hogy a végén a vakcinák fognak győzni. Ahogy a mesében a teknős. Idén nyárra a fejlett országokban a vakcinációs arány valószínűsíthetően 50% és 80% között lesz. Mivel addigra már valamennyi nyájimmunitásra is szert fogunk tenni, az északi féltekén pedig a nyár szabadtéri programokat jelent majd, a pandémia valószínűleg alábbhagy egy időre a nyár folyamán.

A kérdés a következő: a vakcinák időben kerülnek majd bevezetésre ahhoz, hogy megakadályozzák az új variánsok eluralkodását? És már a válaszunk is megvan: sajnos, nem.




A B.1.1.7 variáns valószínűleg a legtöbb fejlett országban február és március között veszi át az irányítást. A brazil és dél-afrikai variánsokról nem is beszélve. 

A fejlődő országok még sokkal rosszabb helyzetben vannak: nem csak a három variánssal kell számolniuk, a vakcinákhoz is sokkal később jutnak hozzá. És a déli féltekén most van nyár. A tél több variánssal és nem elegendő vakcinával kevésbé lesz elnéző.

Szóval még egy pár hónapig most ki kell tartanunk. Ébernek kell lennünk. Már látni a fényt az alagút végén. Oltassák be magukat, ha egy mód van rá! Ha nincs, várjanak nyárig. A fejlett országokban szeptemberre várhatóan visszatér az élet a normális kerékvágásba. Ami a fejlődő országokat illeti, reméljük, hogy a több vakcinával és azok gyorsabb bevezetésével elkerülik a 2020-as év történéseinek megismétlődését.

Tartsanak ki!

Tomas Pueyo

Tomas Pueyo további cikkei a COVID1001 fordításában: