Pszichológiai tünetek előfordulása egészségügyi dolgozóknál Spanyolországban, a COVID19-világjárvány első hulláma után

Eredeti cikk dátuma: 2020. december 18.
Eredeti cikk címe: Psychological Symptoms in Health Professionals in Spain After the First Wave of the COVID-19 Pandemic
Eredeti cikk szerzői: María Dosil (1), Naiara Ozamiz-Etxebarria (2), Iratxe Redondo (2), Maitane Picaza (3), Joane Jaureguizar (2)
Eredeti cikk elérhetősége: https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyg.2020.606121/full
Eredeti cikk státusza: megjelent
Fordító(k): Csollány Panka, dr. Szilassy Tekla
Lektor(ok): dr. Monoki Magdolna
Nyelvi lektor(ok): Csornainé Nagy Ágnes
Szerkesztő(k): Rét Anna, Vinkovits Mária

Figyelem! Az oldalon megjelenő cikkek esetenként politikai jellegű megnyilvánulásokat is tartalmazhatnak. Ezek nem tekinthetők a fordítócsoport politikai állásfoglalásának, kizárólag az eredeti cikk írójának véleményét tükrözik. Fordítócsoportunk szigorúan politikamentes, a cikkekben esetlegesen fellelhető politikai tartalommal kapcsolatosan semmiféle felelősséget nem vállal, diskurzust, vitát, bizonyítást vagy cáfolatot nem tesz közzé.

Az oldalon található információk nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz!

---

---

¹ Department of Research and Diagnostic Methods in Education, Universidad del País Vasco/Euskal Herriko Unibertsitatea UPV/EHU, University of the Basque Country UPV/EHU, Leioa, Spain,
² Department of Developmental and Educational Psychology, Universidad del País Vasco/Euskal Herriko Unibertsitatea UPV/EHU, University of the Basque Country UPV/EHU, Leioa, Spain,
³ Department of Didactics and School Organization, Universidad del País Vasco/Euskal Herriko Unibertsitatea UPV/EHU, University of the Basque Country UPV/EHU, Leioa, Spain

Miután a COVID19-járványt 2020 márciusában globális világjárványnak nyilvánították, Spanyolországban szükségállapotot rendeltek el. Az egészségügyi dolgozók nagyfokú stressznek, szorongást és depressziót kiváltó helyzeteknek voltak kitéve a jelentős munkateher és a munkakörülmények miatt. Noha Spanyolország május utolsó hetéig – amikor sikerült a járványgörbét ellaposítani – fokozatos csökkenést tapasztalt a COVID19-esetek számában, és lényegesen csökkent az egészségügyi dolgozók munkahelyi túlterheltsége is, számos vizsgálat kimutatta, hogy ez a fajta túlterheltség később jelentkező, stressz okozta pszichológiai tünetekkel jár. Jelen vizsgálat célja, hogy felmérje a stressz, a szorongás, a depresszió, a poszttraumás stressz és az együttérzésből eredő kifáradás mértékét egészségügyi szakembereknél. A vizsgálatban 973 egészségügyi szakember vett részt, 16,5%-uk férfi, 82,9%-uk nő volt és egy fő nem bináris személy. Az adatokat a vizsgálatban résztvevők számára e-mailben elküldött online kérdőív segítségével gyűjtöttük össze. A Depresszió, Szorongás és Stressz Kérdőívet (DASS-21) a szorongás, a stressz és a depresszió, a PCL-C tesztet a poszttraumás stressz, a ProQOL-vIV tesztet pedig az együttérzésből eredő kifáradás mérésére alkalmaztuk. Emellett más leíró változókat is kiértékeltünk, melyek kapcsolódhatnak a pszichológiai kórtünettan ezen szintjeihez. Az eredmények szerint a COVID19-pandémia alatt tapasztalt munkahelyi túlterheltséget követően az egészségügyi dolgozók pszichológiai tünetekről, poszttraumás stresszről és együttérzésből eredő kifáradásról számoltak be. Ezért javasoljuk, hogy az egészségügyi szakemberek részesüljenek pszichológiai támogatásban a COVID19-járvány pszichés hatásainak csökkentése és következésképpen a mentális egészségük javítása érdekében.

BEVEZETÉS

2019. december végén a kínai Vuhan városban koronavírus-betegség (COVID19) okozta újfajta tüdőgyulladásról számoltak be (Lai és mtsai, 2020). A COVID19 ezt követő járványkitörése nemcsak a közvéleményben váltott ki komoly aggodalmat, hanem nagyfokú pszichés stresszt is okozott, főként az egészségügyi dolgozók körében (Cheng és Li Ping Wah-Pun Sin, 2020; García-Iglesias és mtsai, 2020); mint például a SARS-CoV-2-fertőződés közvetlen veszélye, amely kockázati tényező és védekezésre serkentő is lehet. Ezzel kapcsolatban Babore és mtsai (2020) megállapították, hogy a nők veszélyeztetettebbek, a gazdasági helyzet azonban nem kockázati tényező. Mindeközben Buselli és mtsai (2020)  szerint néhány tünet gyakrabban előfordult a betegekkel közvetlenül érintkező személyzetnél és egészségügyi asszisztenseknél, mint a másodvonalban dolgozó egészségügyi szakembereknél és orvosoknál.

Ahogy azt megfigyelhetjük, a COVID19-pandémia alatt egészségügyi dolgozókat és pszichés szükségleteiket célzó, bizonyítékokon alapuló kiértékelések viszonylag szűkösen állnak rendelkezésre. A rendelkezésre álló csekély számú vizsgálatot, elsősorban az ázsiai populáció körében végezték el, főként a világjárvány nagyon aktív szakaszára összpontosítva. Spanyolországban azonban nagyon kevés kutatás történt ezzel kapcsolatban.

Spanyolország a COVID19-világjárvány okozta egészségügyi válság által leginkább sújtott országok egyike (Ruiz-Fernández és mtsai, 2020). Végül 2020. március 15-én kijárási tilalmat kellett elrendelni, amikor 5753 igazolt esetet és 136 halottat regisztráltak (Egészségügyi Világszervezet (WHO), 2020). 2020. április 25-én megkezdték az országban a kijárási tilalom enyhítését a korlátozások fokozatos feloldásával az igazolt esetek, a kórházi ápolásra szorulók és a napi halálozások számában tapasztalt csökkenő tendenciának köszönhetően (Spanyol Egészségügyi Minisztérium, 2020). A fent említett időszakban 223 791 új esetet és 23 135 halottat regisztráltak. Baszkföld és Navarra azon spanyol közösségek közé tartozott, melyeknek az országos átlagnál (18,33 nap) több időre volt szükségük, ahhoz, hogy csökkenteni tudják a napi halálozások számát. Emellett Baszkföldön, La Riojában és Katalóniában a kórházi és intenzív osztályos felvételek legmagasabb arányát tapasztalták (Siqueira és mtsai, 2020).

Mivel országunkban a COVID19-esetek fokozatos csökkenést mutattak június utolsó hetéig, ekkor az esetszámgörbét sikerült ellaposítani és az egészségügyi dolgozókra nehezedő teher is jelentősen csökkent. Feltételezhető, hogy az új helyzet az egészségügyi szakemberek pszichés tüneteinek csökkenéséhez vezetett, mivel kevésbé voltak kitéve veszélynek és jobban tudatosult bennük a helyzet javulása. Ennek ellenére számos vizsgálat kimutatta, hogy ilyen munkahelyi túlterheltséget követően továbbra is megjelenhetnek pszichológiai tünetek a korábban tapasztalt stressz miatt (Ozamiz-Etxebarria és mtsai, 2020). Ugyanakkor a jelenlegi tudományos szakirodalomban jelentős hiányosságok vannak ezt a kérdést illetően.

Így figyelembe véve a fent említetteket, e vizsgálat céljai és hipotézisei a következők voltak:

1. A lelki tünetek – a stressz, szorongás, depresszió, együttérzésből eredő kifáradás és poszttraumás stressz – szintjének mérése a spanyolországi egészségügyi szakemberek körében a COVID19-járványgörbe ellaposodása után. Feltételeztük, hogy mindegyik szint alacsonyabb lesz a világjárvány kitörésekor megfigyelteknél. Az adatok összehasonlításakor és összevetésekor különös figyelmet fordítunk a szerzők által korábban a kijárási tilalom kezdetén elvégzett vizsgálatra (Dosil és mtsai, 2020).

2. Az egészségügyi szakembereknél fellépő tünetek szintjei közötti különbségek tanulmányozása más releváns tényezők (mint például életkor, nem, szakmai réteg, COVID19-cel való kontaktus és egészségügyi intézkedések társadalmi megfeleléséről alkotott vélemény) figyelembevételével. Azt feltételeztük, hogy a tünetek nagyobb mértékben jelentkeznek nőknél, idősebb szakembereknél és a COVID19-cel közvetlen kontaktusban lévő személyeknél, kisebb mértékben pedig ápolók/segédápolók/egészségügyi asszisztensek között és azoknál, akik szerint az egészségügyi intézkedések elérték céljukat.

ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK

Résztvevők

Ebben a vizsgálatban összesen 973 egészségügyi szakember vett részt: 832-en (85,5%) Baszkföldről, 14-en (1,4%) Navarra tartományból, 127-en (13,1%) pedig Spanyolország más területeiről. A résztvevők különböző kórházakban dolgozó szakemberek voltak, a köz- és a magánszektorból egyaránt. A résztvevők között 165 (16,5%) férfi, 807 (82,9%) nő és egy nem bináris személy volt. Az életkor tekintetében 42 fő (4,3%) 18 és 25 év közötti, 221 fő (22,7%) 26 és 35 év közötti, 503 fő (51,7%) 36 és 55 év közötti és 207 fő (21,3%) 56 év feletti volt. A résztvevők közül 433 (44,5%) volt orvos, 318 (32,6%) ápoló és 222 (22,9%) segédápoló/egészségügyi asszisztens.

Mérőeszközök

Ad hoc eszközökkel rögzítettük az alábbi információkat: volt-e COVID19-cel diagnosztizált személlyel kontaktusa (igen/nem), valamint, hogy az emberek tiszteletben tartják-e az egészségügyi intézkedéseket (igen/nem).

A Depresszió, Szorongás és Stressz Kérdőív-21 (DASS-21, Ruiz és mtsai, 2017) skálát alkalmaztuk a stressz, a szorongás és a depresszió tüneteinek mérésére. A DASS-21 kérdőív 21 Likert-típusú elemből áll, a 0 (= egyáltalán nem volt rám jellemző) fokozattól a 3 (= nagyon nagymértékben/nagyon gyakran volt rám jellemző) fokozatig, melyekből 7-7 elem alkotja a 3 alskálát: depresszió, szorongás és stressz. Az egyes alskálák összesített pontszáma a 0–21 tartományba esik. Ezenkívül Antony és mtsai (1998) által végzett cut-off értékelemzés szerint a depresszió, a szorongás és a stressz tünetek a következő kategóriákba sorolhatók: nincsenek tünetek, enyhe, középsúlyos, súlyos és rendkívül súlyos. A DASS-21 megbízhatónak és kellően érvényesnek bizonyult (Antúnez és Vinet, 2012). Tanulmányunkban a megbízhatóságot tekintve a teljes Cronbach-alfa koefficiens 0,88 volt, a depresszióskálán 0,87, a szorongásskálán 0,82 és a stresszskálán 0,87.

A poszttraumás stresszt a Poszttraumás stressz skála (PCL-C skála, Weathers és mtsai., 1991, a spanyol változat Miles és mtsai., 2008) segítségével mértük, amely a PTSD standardizált önbevallásos skálája, és a PTSD legfontosabb tüneteinek számító 17 elemet tartalmazza. A PCL-C egy 17 elemből álló önbevallásos kérdőív, amely általában bármilyen traumatikus eseményre alkalmazható. Tartalmaz egy ötfokú Likert-skálát, amelyen minden elem 1-től (nincs) 5-ig (rendkívül) osztályozható. A PCL-C folyamatosan pontoz a PTSD tüneteinek száma és súlyossága alapján a DSM-IV kritériumok szerint. A kérdőív összesített pontszámot ad, valamint lehetővé teszi a múltbeli stresszes tapasztalatokhoz kapcsolódó tünetek fokozatának megállapítását három alskála szerint: újraélés, elkerülés/ledermedés és állandó készenléti állapot. Minél magasabb a pontszám, annál súlyosabbak a stressz zavar tünetei. A PCL-C-t gyakran használják a poszttraumás stressz zavar diagnózisa, valamint az intervenció és a kezelések hatásainak értékelésére. Megbízható, alapos, és az egyik legszélesebb körben használt eszköz ezen a területen (Wu és Wei, 2020). A Cronbach-alfa értéke 0,94 volt.

A szakmai élet minőségét mérő kérdőívet (ProQOL v. IV) olyan egészségügyi szakembereknél alkalmazzák, akik traumatikus és szenvedéssel teli helyzeteknek vannak kitéve (Stamm, 2005). A ProQOL v. IV spanyol változata (Morante-Benadero és mtsai, 2005) egy 5 fokú Likert-skálán értékelt, 30 tételből álló önkitöltős kérdőív (1 = „soha” és 5 = „nagyon gyakran”). A ProQOL két fő dimenziót mér: Együttérzésből eredő elégedettség (CS) (10 elem) és együttérzésből eredő kifáradás (CF), amely a tünetek két részhalmazából áll: Kiégés (BO) (10 elem) és másodlagos traumás stressz (STS) (10 elem). Az együttérzésből eredő elégedettség (CS) az egészségügyi szakemberek által a munkájuk megfelelő elvégzése során tapasztalt elégedettség, amely magában foglalja a kollégákkal való kapcsolatból fakadó elégedettséget és azt az érzést is, hogy az általuk végzett munka társadalmi értéket képvisel (Roney és Acri, 2018). A BO az érzelmi kimerültség, a deperszonalizáció és a személyes munkahelyi kiteljesedés hiányával járó szindróma, melyek jellemzően a foglalkozási stresszoroknak való folyamatos kitettség eredményeként alakulnak ki (Lim és mtsai, 2019). A másodlagos traumás stressz (STS) olyan természetes érzelmek és viselkedésformák összessége, mely azután jelentkezik, hogy egy számunkra fontos személy által átélt traumatikus esemény részleteit megismerjük. Az STS kialakulása fokozatos, nem azonnal jelenik meg az érintettel való első találkozáskor, vagy a történetük hallatán. Inkább a nagyon nehéz érzelmi helyzetet megélő emberekkel való rendszeres érintkezés kumulatív hatása váltja ki (Morales és mtsai, 2016). Ezen skálákon magasabb pontszámok elérése magasabb CS és CF (beleértve a BO és az STS) értékeket jelez. Az átlagos pontszám a CF alskálánál 13, a CS alskálánál 37 és a BO alskálánál 22. Stamm (Sacco és mtsai, 2015) 0,8-as Cronbach alfa értékekről számolt be CF esetén, ez CS esetén 0,89 és BO esetében 0,71 volt (Ruiz-Fernández et al., 2020). Ebben a vizsgálatban a Cronbach alfa értéke: CS = 0,87, BO = 0,70 és STS = 0,84.

Eljárás

A mintát nem valószínűségi mintavétel útján vettük fel. Először online kérdőívet hoztunk létre Google Forms segítségével, amelyet a kutatók intézményi levelezőrendszerén keresztül küldtünk ki a platformokra. A kérdőív elmagyarázza mind a vizsgálat célkitűzéseit, mind a kérdőív során követendő eljárásokat, valamint adott esetben a vizsgálatból való önkéntes kilépés jogát. A tanulmányt a Baszkföldi Egyetem Etikai Bizottsága (UPV/EHU) hagyta jóvá (kód: M10/2020/070). Az adatgyűjtés során a személyes adatok védelméről szóló 15/99-es Organikus Törvény által megállapított összes rendelkezést követtük. A kérdőívekben a résztvevőket tájékoztattuk részvételük önkéntes jellegéről és a teszt megkezdéséhez szükséges kötelezettségükről. Így az Etikai Bizottság jóváhagyta a követett eljárást, és azt az Orvos Világszövetség Helsinki Nyilatkozatának megfelelően hajtottuk végre.

Adatelemzés

Az adatokat az SPSS statisztikai program 26-os verziójával (Armonk, NY, Amerikai Egyesült Államok) elemeztük. Először ellenőriztük, hogy a varianciák normál eloszlásúak és azonos szórásúak-e annak eldöntésére, hogy parametrikus vagy nem parametrikus teszteket használjunk. Pontosabban a Kolmogorov–Szmirnov-próba p < 0,05 kritikus szintjét, valamint az aszimmetria és a csúcsosság mértékét elemeztük. Ezen elemzések alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az adatok normál eloszlást követnek, ezért parametrikus tesztek használata mellett döntöttünk.

A depresszió, a szorongás és a stressz különböző szintjeit Antony és mtsai (1998) által javasolt határértékpontszámok segítségével kategorizáltuk: enyhe, középsúlyos, súlyos és extrém súlyos.

Először leírtuk az egyes skálák különböző szintjeinek gyakoriságát és százalékos arányát. Ezután összehasonlító elemzéseket hajtottunk végre Student-féle T-próba segítségével, a depresszió, a szorongás, a stressz, a poszttraumás stressz és a szakmai életminőség összesített pontszámát használva függő változóként, és a nem (nő/férfi), COVID19-kontakt (igen/nem), és a COVID19 megelőzése érdekében hozott egészségügyi normák betartásának értékelését (igen/nem) pedig független változóként. Ezekben az esetekben megadjuk az intervallum-koefficienseket és a hatásnagyságot (Cohen, 1988). Hasonlóképpen, a kettőnél több kategóriát tartalmazó változók (például a résztvevők életkora és szakmája) átlagai különbségének vizsgálatára varianciaanalíziseket hajtottunk végre. Ebben az esetben a Bonferroni-eljárást alkalmaztuk a több mint két csoport közötti különbségek feltárása céljából.

EREDMÉNYEK

Szorongás, depresszió, stressz, poszttraumás stressz és együttérzésből eredő elégedettség/együttérzésből eredő kifáradás szintjei a vizsgálati mintában

Az eredmények nagyobb arányban mutattak rendkívül súlyos vagy súlyos szorongást és stresszt, mint depressziót. Ezenkívül közepes szintű (20%-hoz közeli) szintű depresszió, szorongás és stressz is megfigyelhető (lásd 1. táblázat).

	Nincs	Enyhe	Középsúlyos	Súlyos	Rendkívül súlyos
Depresszió	544 (55,9%)	138 (14,2%)	181 (18,6%)	63 (6,5%)	47 (4,8%)
Szorongás	459 (47,2%)	80 (8,2%)	218 (22,4%)	101 (10,4%)	115 (11,8%)
Stressz	459 (47,2%)	84 (8,6%)	209 (21,5%)	162 (16,6%)	59 (6,1%)

A mintában a poszttraumás stressz szintje 26,4%-ban volt magas és 44,7%-ban közepes. Ezzel szemben a másodlagos traumás stressz (STS) szintje alacsonyabb volt: 0,2% volt magas és 19,2% közepes. A kiégés (BO) szintje általában közepes (90,6%), míg az együttérzésből eredő elégedettség (CS) magas (33,2%) vagy közepes (63,1%) volt (lásd a 2. táblázatot).

	Alacsony	Közepes	Magas
Poszttraumás stressz	281 (28,9%)	36 (3,7%)	72 (7,4%)
CS	435 (44,7%)	614 (63,1%)	882 (90,6%)
BO	257 (26,4%)	323 (33,2%)	19 (2%)
STS	783 (80,5%)	783 (80,5%)	783 (80,5%)

A tünetek közötti különbségek nem és életkor szerint

Statisztikailag szignifikáns különbségeket találtunk nemek szerint az összes vizsgált változó esetében; a nők minden esetben magasabb értékeket mutattak a férfiaknál, közepes vagy kis hatásnagyság mellett (lásd 3. táblázat).

Dimenziók	Nem	n	M	SD	t	P	dcohen
Depresszió	Nők	807	5,15	4,27	4,84	0,001***	0,43
	Férfiak	165	3,41	3,88
Szorongás	Nők	807	5,10	4,13	9,60	0,001***	0,72
	Férfiak	165	2,56	2,84
Stressz	Nők	807	9,55	4,39	7,48	0,001***	0,63
	Férfiak	165	6,74	4,49
Poszttraumás stressz	Nők	807	35,88	13,2	6,66	0,001***	0,55
	Férfiak	165	29,11	11,6
CS	Nők	807	37,99	6,96	2,40	0,017*	0,21
	Férfiak	165	36,58	6,65
BO	Nők	807	29,89	5,29	2,09	0,037*	0,18
	Férfiak	165	28,95	4,92
STS	Nők	807	17,06	7,22	3,28	0,001**	0,29
	Férfiak	165	15,06	6,67

Az életkori különbségeket tekintve a varianciaanalízis eredményei azt mutatták, hogy a 26–35 éves résztvevők magasabb pontszámot értek el depresszió, szorongás, stressz és poszttraumás stressz kapcsán. A minta legidősebb résztvevői (35–55 és 56<) magasabb fokú kiégést (BO) mutattak, mint a legfiatalabbak, míg a legfiatalabbak (18–25 évesek) a legalacsonyabb másodlagos traumás stressz szintet (STS) mutatták. Végül a legmagasabb együttérzésből eredő elégedettség (CS) szintet a 26–35 és a 36–55 éves résztvevők között találtuk (lásd a 4. táblázatot).

Dimenziók	Életkor	n	M	SD	F(gl)	P	η2	Post hoc
Depresszió	18-25 26-35 36-55 >56	42 221 503 207	4,81 5,74 4,71 4,28	4,50 4,28 4,14 4,34	4,68 (3)	0,003**	0,014	2-3 2-4 3-2 4-2
Szorongás	18-25 26-35 36-55 >56	42 221 503 207	5,33 5,64 4,70 3,42	4,55 3,96 4,10 3,65	11,57 (3)	0,001***	0,035	1^. 2-3 2-4 3-2 3-4 4-1 4-2 4-3
Stressz	18-25 26-35 36-55 >56	42 221 503 207	8,81 10,37 9,09 7,69	4,83 4,07 4,48 4,71	12,98 (3)	0,001***	0,040	2-3 2-4 3-2 3-4 4-2 4-3
Poszttraumás stressz	18-25 26-35 36-55 >56	42 221 503 207	32,74 36,57 35,11 32,16	13,26 12,60 13,32 13,20	4,54 (3)	0,004**	0,014	2-4 3-4 4-2 4-3
CS	18-25 26-35 36-55 > 56	42 221 503 207	37,55 38,19 38,20 36,14	8,55 6,52 6,76 7,42	4,72 (3)	0,003**	0,014	2-4 3-4 4-2 4-3
BO	18-25 26-35 36-55 >56	42 221 503 207	25,67 29,31 30,10 30,01	5,58 5,31 5,18 5,05	10,11 (3)	0,001***	0,030	1-2 1-3 1 —4 2-1 3-1 4-1
STS	18-25 26-35 36-55 >56	42 221 503 207	13,26 16,83 16,76 17,14	7,31 7,23 7,05 7,24	3,55 (3)	0,014*	0,011	1-2 1-3 W 2-1 3-1 4-1

Szakmai kategóriák szerinti különbségek a vizsgált tünetek között

Az 5. táblázat bemutatja a vizsgált változók átlagának különbségeit szakmai kategória szerint.

Dimenziók	Foglalkozás	n	M	SD	F(gI)	P	η2	Post hoc
Depresszió	Orvosok Ápolók Segédápolók/ eü. asszisztensek	433 318 222	4,10 5,36 5,60	3,90 4,34 4,55	12,82 (2)	0,003**	0,026	1-2 1-3 2-1 3-1
Szorongás	Orvosok Ápolók Segédápolók/ eü. asszisztensek	433 318 222	3,27 5,35 6,41	3,18 4,12 4,54	56,69 (2)	0,001 ***	0,011	1-2 1-3 2-1 2-3 3-1 3-2
Stressz	Orvosok Ápolók Segédápolók/ eü. asszisztensek	433 318 222	8,40 9,49 9,77	4,60 4,28 4,61	8,91 (2)	0,001 ***	0,018	1-2 1-3 2-1
Poszttraumás stressz	Orvosok Ápolók Segédápolók/eü. asszisztensek	433 318 222	31,72 36,54 36,16	11,73 14,21 13,26	21,73 (2)	0,001***	0,043	1-2 1-3 2-1 3-1
OS	Orvosok Ápolók Segédápolók/ eü. asszisztensek	433 318 222	36,16 38,19 40,11	6,79 6,98 6,57	25,88 (2)	0,001 ***	0,051	1-2 1-3 2-1 2-3 3-1 3-2
BO	Orvosok Ápolók Segédápolók/ eü. asszisztensek	433 318 222	30,19 29,09 29,66	5,37 5,21 5,07	4,05 (2)	0,018*	0,008	1-2 2-1
STS	Orvosok Ápolók Segédápolók/ eü. asszisztensek	433 318 222	16,78 16,54 16,80	7,04 7,39 7,12	0,123 (2)	0,885	0,001

Szignifikáns különbségek figyelhetők meg az összes változóban, a másodlagos traumás stressz kivételével (STS). A depresszió, a szorongás, a stressz és a poszttraumás stressz szintje szignifikánsan magasabb volt az ápolóknál és a segédápolóknál/egészségügyi asszisztenseknél, mint az orvosoknál. A szorongást leszámítva, ahol a legmagasabb szintet a segédápoló/egészségügyi asszisztens kategóriába tartozók mutatták, nem találtak különbséget az ápolók és segédszemélyzet között. Az együttérzésből eredő elégedettség (CS) magasabb volt a segédápoló/egészségügyi asszisztens csoportban, mint az ápolóknál, míg az ápolóknál magasabb volt az orvosokénál. Ezzel szemben a kiégés (BO) magasabb volt az orvosok esetében, mint az ápolóknál, és e tekintetben nem találtunk különbséget az ápolók és a segédápolók / egészségügyi asszisztensek között.

A résztvevők tünettanának különbségei a COVID19-világjárványhoz kapcsolódó változók függvényében

Elemeztük, hogy voltak-e statisztikailag szignifikáns különbségek a vizsgált változók között azoknál, akik közvetlen kapcsolatban voltak a COVID19-cel, és azok között, akik nem. Amint a 6. táblázatban megfigyelhető, azoknak, akik közvetlen kapcsolatban voltak a vírussal, magasabb volt a depresszió, a szorongás, a stressz és a poszttraumás stressz szintje, bár statisztikailag szignifikáns eltérést nem találtunk az együttérzésből eredő elégedettség (CS), a kiégés (BO) és a másodlagos traumás stressz tekintetében (STS).

Dimenziók	Kapcsolatba került-e Covid19-beteggel	n	M	SD	t	P	dcohen
Depresszió	Igen Nem	829 144	5,04 3,79	4,30 3,76	3,58	0,001***	0,31
Szorongás	Igen Nem	829 144	4,87 3,45	4,11 3,52	3,91	0,001***	0,37
Stressz	Igen Nem	829 144	9,30 7,77	4,48 4,66	3,75	0,001***	0,34
Poszttraumás stressz	Igen Nem	829 144	35,43 30,53	13,27 12,03	4,15	0,001***	0,39
CS	Igen Nem	829 144	37,66 38,10	7,03 6,69	-0,705	0,428	0,06
BO	Igen Nem	829 144	29,76 29,40	5,27 5,31	0,746	0,456	0,07
STS	Igen Nem	829 144	16,85 15,88	7,20 7,34	1,50	0,135	0,13

Azzal kapcsolatban, hogy az egészségügyi intézkedéseket milyen mértékben tartja be a társadalom a szakemberek meglátása szerint, statisztikailag szignifikáns különbségekre derült fény a depresszió, a szorongás, a stressz és a poszttraumás stressz dimenzióiban, melyek súlyosabb tüneteket mutatnak azoknál, akik úgy érezték, hogy az emberek nem tartják be az egészségügyi intézkedéseket (lásd a 7. táblázatot).

Dimenziók	Az intézkedések tiszteletben tartása	n	M	DT	t	P	dcohen
Depresszió	Igen Nem	440 533	4,09 5,48	4,03 4,34	5,16	0,001***	0,33
Szorongás	Igen Nem	440 533	3,79 5,38	3,71 4,20	6,28	0,001***	0,40
Stressz	Igen Nem	440 533	8,14 9,85	4,55 4,39	5,93	0,001***	0,38
Poszttraumás stressz	Igen Nem	440 533	32,21 36,78	12,45 13,46	5,50	0,001***	0,35
CS	Igen Nem	440 533	37,43 37,97	6,43 7,39	1,21	0,233	0,08
BO	Igen Nem	440 533	29,40 29,96	5,03 5,45	1,66	0,101	0,11
STS	Igen Nem	440 533	16,06 17,24	6,84 7,40	2,57	0,010*	0,17

ÖSSZEGZÉS

Ez a kutatás egy előzetes tanulmányból származik, melyet az egészségügyi szakdolgozókat érintő stresszről végeztek a Baszk Autonóm Közösségben és Navarrában (Spanyolország) a COVID19-világjárvány első hónapjaiban. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy fontos kezelni az világjárvány okozta poszttraumás stressz kapcsán felmerült eseteket. (Dosil és mtsai, 2020). Ezért ebben a második tanulmányt néhány korábban vizsgált tényező (depresszió, szorongás, stressz) mellett a poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) és a szakmai életminőséggel (ProQOL) is kiegészítettük. Ahogy más világjárványok esetében (Mak és mtsai., 2009), ebben a tanulmányban is számos olyan eset fordult elő, amikor az egészségügyi szakemberek depresszióról, szorongásról és stresszről számoltak be. Feltételezéseinkkel ellentétben a jelenlegi vizsgálatban több tünet jelentkezett az egészségügyi szakemberek körében, mint amit munkacsoportunk előző tanulmányában (Dosil et al., 2020) talált, és ezek súlyosabbak, mint a García-Iglesias és mtsai által végzett szisztematikus áttekintésben. (2020). Ezért úgy tűnik, hogy bár a kérdőívet egy olyan időszakban töltötték ki, amikor a szakembereknek nem volt annyi munkájuk, mint a világjárvány kezdetén, a tünetek már a kezdetek óta halmozódtak. A stressz tüneteit mutató szakemberek azonban még mindig kevesebben voltak nálunk, mint a kínai egészségügyi dolgozók között. Lai és mtsai tanulmányában (2020) a résztvevők 73,4%-a számolt be stressz tünetekről, ami szignifikánsan magasabb arány, mint amit a jelenlegi és korábbi vizsgálatokban találtak (Dosil és mtsai, 2020). Ezzel szemben, a Törökországban végzett tanulmányhoz (Elbay és mtsai, 2020) képest nálunk több embernek van magasabb stressz-szintje, de jóval kevesebben szenvednek depresszióban. Ezért úgy tűnik, hogy az egyes országok között számos különbség van a tünetekben, és a jövőbeni tanulmányok során meg kell vizsgálni, hogy milyen tényezők befolyásolhatják ezeket.

A poszttraumás stresszt illetően egy kínai, a COVID19 idején a frontvonalban dolgozó egészségügyi szakemberekkel végzett tanulmányban az átlagos PCL-C pontszám nagyon hasonló volt a jelen tanulmány eredményeihez (M = 33,73 1,556) (Wu és Wei 2020). Mint már említettük, a poszttraumás stressz kialakulhat kivételesen fenyegető események bekövetkezése után, és fő tünetként megmarad a rossz élmény újbóli átélése, az éberség és a folyamatos fenyegetettség érzése (Wang Y. X. és mtsai, 2020). Ahogy sok tanulmány kimutatta, egy olyan kritikus helyzet, mint a COVID19-világjárvány, fokozhatja a poszttraumás stresszt az egészségügyi dolgozók körében, és ez a stressz-szint magasabb, mint az átlagpopuláció körében (Ozen és Sir, 2004; Fjeldheim és mtsai, 2014; Wang Y. X. és mtsai, 2020). Jelen tanulmányban a szakemberek 28,9%-a mutatott alacsony, 3,7%-a közepes és 7,4%-a magas poszttraumás stressz szintet. Ezek a százalékok magasabbak a 2003-as SARS-járvány során tapasztaltaknál, ahol az orvosok 25,8%-ának voltak poszttraumás stressz tünetei (Xu és mtsai., 2004), és szintén magasabbak, mint egy másik tanulmányban, mely azt jelezte, hogy a résztvevők 20%-ánál diagnosztizáltak PTSD-t 2 hónappal a járványkitörés után (Chan és Huak, 2004).

A COVID19-világjárvány idején e tanulmány résztvevői közül több résztvevőnek volt poszttraumás stressz tünete, mint egy másik, kínai tanulmány résztvevői között (Yin és mtsai., 2020) és mint egy áprilisban végzett görög tanulmányban (Blekas és mtsai, 2020). Ezért azt mondhatjuk, hogy vizsgálatunkban a poszttraumás stresszben szenvedő szakemberek száma magasabb, mint a SARS- és COVID19-világjárványok alatt végzett legtöbb tanulmányban. Az eredmények azt mutatják, hogy a spanyol egészségügyi dolgozók nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, mint más országok szakemberei. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Spanyolország a COVID19-világjárvány okozta egészségügyi válság által leginkább sújtott országok egyike (Ruiz-Fernández és mtsai, 2020).

Pozitív megállapítása ennek a tanulmánynak az, hogy a résztvevők nagy százaléka tapasztalt együttérzésből eredő elégedettséget. Egészen pontosan 90,6%-uk nagy mértékű együttérzésből eredő elégedettséget tapasztalt. Az egészségügyi munka hivatás, ez okozhatja a válaszadók elégedettségét. Mégis, bár sok olyan résztvevő volt, akik magas együttérzésből eredő elégedettséget éltek át, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy sok egészségügyi dolgozó másodlagos traumás stressztől (STS) szenved, amit a betegek által átélt traumatikus események részletes ismerete is fokozhat. (Morales és mtsai., 2016). A vizsgálatban vannak olyan válaszadók is, akik a kiégés tüneteiről számolnak be. Számos tanulmány kimutatta, hogy a magas kockázatú beavatkozásokat végrehajtó orvosok fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének (Lacy és Chan, 2018). A COVID19-világjárvány nagy kockázatot jelent az orvosoknak, akik közül sokan megfertőződtek, így ez is lehet a kiégés egyik oka.

Ellentmondásosnak tűnhet, hogy a tanulmányban részt vevők közepes és magas szintű együttérzésből eredő elégedettségről, valamint különféle pszichés tünetekről számoltak be. A kritikus esetek ellátásában dolgozó egészségügyi szakemberekkel végzett vizsgálat azonban kimutatta, hogy a résztvevőket az együttérzésből eredő kifáradás veszélye fenyegeti, ugyanakkor nagy a valószínűsége az együttérzésből eredő elégedettségnek is (Wee és Myers, 2003). Ez annak a következménye lehet, hogy bár a szakemberek észlelik a munkájukhoz kapcsolódó stressz-szintet, a munka jelentős eredménnyel is jár, ami valahogy mégis felülmúlja a stresszt és enyhíti a kimerültséget. A jövőben vizsgálni kell azoknak az embereknek a jellemző tulajdonságait (személyiség, reziliencia, halálhoz való hozzáállás stb.), akik a magas szorongással és depresszióval küzdőkkel megegyező munkakörülmények között, a kockázatok, a fáradtság és a terhelés ellenére továbbra is magas pontszámot mutatnak az együttérzésből eredő elégedettségben.

A nemek vonatkozásában mind a átlagpopulációban (Ozamiz-Etxebarria és mtsai, 2020), mind az egészségügyi szakemberekkel (Dosil és mtsai, 2020) végzett vizsgálatok többségében látható, hogy a nők minden tünet esetében magasabb szintet érnek el. Éppen ezért a mostani világjárványban a nőkre különös figyelmet kell fordítani, a jelek szerint a világ különböző részein ők szenvednek leginkább.

Az életkort tekintve – az előtanulmányunkhoz hasonlóan – a fiatalabb egészségügyi dolgozók magasabb szintű stresszt, szorongást, depressziót és poszttraumás stresszt élnek át. Ebben a második tanulmányban a 26 és 35 év közötti szakemberek különösképp kitűnnek, ami összhangban áll számos más tanulmány megállapításaival (Lai és mtsai, 2020). Ugyanez a mintázat mutatkozott meg az STS tünetek esetében egy, a közelmúltban végzett vizsgálatban, a legmagasabb szintet a 26–35 éves korosztály körében jelentették. Ennek egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy ezek a dolgozók, akiknek az életkoruk miatt kevesebb tapasztalata van, jobban befolyásolhatóak és jobban bevonódnak érzelmileg az olyan helyzetekbe, amelyekre idősebb társaik talán jobban fel vannak készülve és ismernek.

Az együttérzésből eredő elégedettség tekintetében kutatásunkban a 35–55 éves korosztály tagjai mutatták a legmagasabb szintet. Ez összhangban van egy nemrégiben Kínában végzett tanulmány eredményeivel, ahol a 36 éves vagy annál idősebb életkor pozitív értelemben társult az együttérzésből eredő elégedettséghez (Wang J. és mtsai, 2020). Ez lehet amiatt, hogy ebben a korosztályban a szakembereknek stabilabb a munkahelyi státuszuk, és jobban élvezik a betegek segítését.

A kiégés kapcsán meglehetősen eltérő tendencia figyelhető meg az életkor tekintetében. A jelen esetben a 35 évnél idősebb (35–55 és <56) szakemberek mutatták a legmagasabb szintet. Az idősebb munkavállalók több akadállyal és munkahelyi stresszel szembesülnek, ilyen például a fizikai erő korlátai és az egészségi problémák, az új technológiák alkalmazásával kapcsolatos hiányosságok és a munkában való elkötelezettség (ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, 2014), mindez akár súlyosbodhat is a világjárvány specifikus körülményei miatt. Az idősebb dolgozóknak megvan a saját elképzelésük arról, hogy mikor szeretnének nyugdíjba menni, és minél közelebb vannak ehhez, annál valószínűbb, hogy elszakadnak a munkától (Damman és mtsai, 2013), vagy túlhajszoltnak érzik magukat a munkaterhelés miatt.

Ezenkívül a vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az ápoló szakembereknél, különösen a segédápoló/egészségügyi asszisztens munkakörben, magasabb a stressz és a szorongás szintje, habár az orvosok körében jellemzőbb a kiégés. Hipotézisünk az volt, hogy talán az orvosok több tünetet mutatnak, mivel ők azok a szakemberek, akik meghozzák a végső döntéseket. Az eredmények azonban összhangban vannak a különböző tanulmányok eredményeivel, melyek azt mutatják, hogy az egészségügyi ellátást végzőket, például a intenzív terápiás nővéreket, különösen súlyos érzelmi stressz hatás éri (Alharbi és mtsai, 2020; Denison és Baptiste, 2020). Valójában az ápolók és az asszisztensek állnak a legközvetlenebb kapcsolatban a betegekkel és családtagjaikkal, így nagyobb az esélyük az érzelmi bevonódásra. Ez az érzelmi problémák magasabb szintjéhez vezethet, mint például stressz és szorongás, valamint nagyobb együttérzésből eredő elégedettséghez az érzelmi igényeket megfelelő kezelésekor.

Végül, ahogy azt korábban említettük, az itt közölt eredmények – az előzetes tanulmányhoz hasonlóan – arra utalnak, hogy a COVID19-cel való érintkezés magasabb szintű depresszióval, szorongással és stresszel jár. Továbbá a PTSD szintje magasabb azoknál a szakembereknél is, akik kapcsolatba krültek a vírussal. Ezen tünetek jelenléte gyakori, olyan helyzetekben, amikor azt hihetjük, hogy fertőzésnek vagyunk kitéve, és a tüneteket az ismeretlen fertőzések bizonytalansága okozza (Chew és mtsai, 2020; Dosil és mtsai., 2020). Pontosan ugyanaz a tüneti mintázat figyelhető meg azok körében, akik úgy látják, hogy a biztonsági intézkedéseket az emberek nem tartják be. Valójában azok, akik úgy gondolják, hogy a társadalom nem tartja be megfelelően az egészségügyi intézkedéseket, valószínűleg tartanak az új járványkitörésektől, és ez növelheti a szorongás, depresszió, stressz, poszttraumás stressz és másodlagos traumatikus stressz szintjüket. A lakosság körében az egység hiányának érzése pszichés tünetekhez vezethet a szakemberek körében.

A tanulmány érdekes eredményei ellenére fontos rámutatni néhány korlátjára. Először is, az alkalmazott tervezés keresztmetszeti jellege azt jelenti, hogy nem volt hosszútávú a nyomon követés. Érdekes lenne összehasonlítani az eredményeket korábbi vagy későbbi eredményekkel annak érdekében, hogy ugyanazon mintával megfigyelhessük a tünetek alakulását különböző időpontokban. Másodszor, a felmérés önkéntes jellege torzíthatta a válaszokat, ha a nem-válaszolók túl terheltek vagy túl lazák voltak a válaszadáshoz, ezért nem érdekelte őket a felmérés. Ami a kérdőívre válaszoló szakembereket illeti, bár mindannyian ugyanabban az időben válaszoltak, figyelembe kell venni, hogy az egyes szakemberek életkörülményei különbözhettek a kérdőív kitöltésekor. Ráadásul nem minden autonóm közösség élt át ugyanannyi COVID19-fertőzést, és nem rendelkeznek azonos egészségügyi erőforrásokkal, ezért a kapott eredményeket körültekintően kell értékelni. A jövőbeni tanulmányoknak több alapvető szocio-demográfiai adatot kell tartalmazniuk, például a családi állapotot, a lakótársak vagy a gyermekek számát, vagy a vélt érzelmi/társadalmi támogatást, amelyek szerepet játszhatnak a munkahelyi túlterhelés mérséklésében.

Fontos megemlíteni azt is, hogy a kérdőívre válaszolók többsége nő (82,9%). Ennek oka lehet az a tény, hogy az egészségügyi szakemberek körében jelenleg növekszik a nők aránya (Ponce, 2006). Mindenesetre a nemek közti egyensúly hiányát a vizsgálatban korlátnak kell tekinteni.

Végül, a jövőbeni vizsgálatoknak tartalmazniuk kell egy kontrollcsoportot annak eldöntésére, hogy ez a tünetegyüttes összefüggésben van-e az egészségügyi hivatással vagy ugyanúgy előfordul-e az átlagpopulációban.

Mindenesetre ennek a tanulmánynak az eredményei általánosságban hozzájárulnak a szakemberek által az elmúlt évszázad eddig nem látott egészségügyi vészhelyzete kapcsán mutatott pszichés tünettanával kapcsolatos meglévő ismeretekhez, és megnyitják a kaput a közeljövő további kutatásai előtt.

KÖVETKEZTETÉS

A vizsgálat azt mutatja, hogy az egészségügyi szakemberek olyan pszichés tünetektől szenvednek, mint a stressz, a szorongás és a depresszió, az együttérzésből eredő kifáradás és a poszttraumás stressz, még a világjárvány legnehezebb időszakát követően is. Az új járványoktól való félelem kimerítette a dolgozókat.  Ezért javasoljuk a pszichés támogatás bevezetését (Conversano és mtsai, 2020; Petzold és mtsai, 2020) és az időben történő beavatkozást azoknál az egészségügyi dolgozóknál, akik pszichés tüneteket mutatnak a COVID19-válság miatt fellépő túlterhelés miatt.

Az egészségügyi személyzet pszichés egészségének megőrzése hasznos lehet az érzelmi problémák miatti foglalkoztatási veszteségek megelőzésében, és javítja a betegellátás minőségét. Ez azt jelenti, hogy több forrást kell biztosítani a társadalom és különösen az egészségügyi személyzet számára. Ezen intézkedések között fontos a szakemberek támogatása a szakemberek számának és az rendelkezésre álló erőforrások növelésével. Továbbá fontos hangsúlyozni a közvetlen ellátás elemeit és a családtagokra való odafigyelést. Egy másik jelentősebb intézkedés lehet képzések biztosítása az egészségügyi személyzet és általában a lakosság számára a világjárvánnyal kapcsolatban a tudatosság növelése és a fertőzések megelőzése érdekében. Ezenkívül a szakembereknek méltó körülményeket kell biztosítani a munkavégzéshez, védőruha és megfelelő munkaterület biztosításával.

Sürgősen intézkedni kell az egészségügyi szakemberek mentális egészségének védelmében, különös tekintettel azokra, akik a koronavírus-járvány frontvonalában állnak. Ez nemcsak az erős, kihívásnak megfelelni képes egészségügyi rendszer fenntartásához szükséges, hanem azért is, mert ennyivel tartozunk az egészségügyi szakembereknek az áldozatos munkájukért.

ADATMEGOSZTÁSI NYILATKOZAT:

A cikk következtetéseit alátámasztó nyers adatokat a szerzők fenntartások nélkül hozzáférhetővé teszik.

ETIKAI NYILATKOZAT

Az emberek bevonásával végzett vizsgálatokat a Comité de Ética para las Investigaciones relacionadas con Seres Humanos (CEISH) (Baszkföldi Egyetem) vizsgálta felül és hagyta jóvá. A résztvevők írásos beleegyezésüket adták a tanulmányban való részvételhez.

ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG

A szerzők kijelentik, hogy a kutatást olyan kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok nélkül végezték, amelyek potenciális összeférhetetlenségként értelmezhetők.

SZERZŐI HOZZÁJÁRULÁSOK

IR, MP és NO-E részt vett a projekt koncepciójának megalkotásában, valamint az adatok megszerzésében és elemzésében. MD és JJ az adatok értelmezésében vettek részt. Valamennyi szerző részt vett a szellemi tartalomra vonatkozó munka kidolgozásában és felülvizsgálatában, jóváhagyta a publikáció tartalmának közzétételét, és vállalta, hogy elszámoltatható a projekt pontosságáért és integritásáért.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az egészségügyi dolgozóknak a tanulmányban való részvételért és a COVID19-világjárvány okozta egészségügyi válságban tanúsított példaértékű munkájukért.

IRODALOMJEGYZÉK

Acinas, M. P. (2012). Burn-out y desgaste por empatía en profesionales de cuidados paliativos. Rev. Digital Med. Psicosomática Psicoter. 2, 1–22. Google Scholar

Alharbi, J., Jackson, D., and Usher, K. (2019). Compassion fatigue in critical care nurses. An integrative review of the literature. Saudi Med. J. 40, 1087–1097. Google Scholar

Alharbi, J., Jackson, D., and Usher, K. (2020). The potential for COVID-19 to contribute to compassion fatigue in critical care nurses. J. Clin. Nurs. 29, 2762–2764. doi: 10.1111/jocn.15314 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Antony, M. M., Bieling, P. J., Cox, B. J., Murray, E. W., and Swinson, R. P. (1998). Psychometric properties of the 42-item and 21-item versions of the depression anxiety stress scales in clinical groups and a community sample. Psychol. Assess. 10, 176–181. doi: 10.1037/1040-3590.10.2.176 CrossRef Full Text | Google Scholar

Antúnez, Z., and Vinet, E. V. (2012). Escalas de depresión, ansiedad y Estrés (DASS-21): validación de la Versión abreviada en Estudiantes Universitarios Chilenos. Terapia Psicol. 30, 49–55. doi: 10.4067/S0718-48082012000300005 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Arribas-García, S., Jaureguizar, J., and Bernarás, E. (2020). Compassion satisfaction and fatigue in oncology nursing staff: descriptive and correlational study. Enfermería Glob. 19, 120–144. Google Scholar

Babore, A., Lombardi, L., Viceconti, M. L., Pignataro, S., Marino, V., Crudele, M., et al. (2020). Psychological effects of the COVID-2019 pandemic: perceived stress and coping strategies among healthcare professionals. Psychiatry Res. 293:113366. doi: 10.1016/j.psychres.2020.113366 CrossRef Full Text | Google Scholar

Bettinsoli, M. L., Di Riso, D., Napier, J. L., Moretti, L., Bettinsoli, P., Delmedico, M., et al. (2020). Mental health conditions of italian healthcare professionals during the COVID-19 disease outbreak. Appl. Psychol. Health Well Being [Epub ahead of print]. doi: 10.1111/aphw.12239 CrossRef Full Text | Google Scholar

Blekas, A., Voitsidis, P., Athanasiadou, M., Parlapani, E., Chatzigeorgiou, A. F., Skoupra, M., et al. (2020). COVID-19: PTSD symptoms in Greek health care professionals. Psychol. Trauma 12, 812–819. doi: 10.1037/tra0000914 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Brondolo, E., Eftekharzadeh, P., Clifton, C., Schwartz, J. E., and Delahanty, D. (2017). Work-related trauma, alienation, and posttraumatic and depressive symptoms in medical examiner employees. Psychol. Trauma 10, 689–697. doi: 10.1037/tra0000323 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Buselli, R., Corsi, M., Baldanzi, S., Chiumiento, M., Del Lupo, E., Dell’Oste, V., et al. (2020). Professional quality of life and mental health outcomes among health care workers exposed to Sars-Cov-2 (Covid-19). Int. J. Environ. Res. Public Health 17:6180. doi: 10.3390/ijerph17176180 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Chan, A. O., and Huak, C. Y. (2004). Psychological impact of the 2003 severe acute respiratory syndrome outbreak on health care workers in a medium size regional general hospital in Singapore. Occup. Med. 54, 190–196. doi: 10.1093/occmed/kqh027

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Cheng, J. O. S., and Li Ping Wah-Pun Sin, E. (2020). The effects of nonconventional palliative and end-of-life care during COVID-19 pandemic on mental health—junior doctors’ perspective. Psychol. Trauma 12, S146–S147. doi: 10.1037/tra0000628 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Chew, N. W. S., Lee, G. K. H., Tan, B. Y. Q., Jing, M., Goh, Y., Ngiam, N. J. H., et al. (2020). A multinational, multicentre study on the psychological outcomes and associated physical symptoms amongst healthcare workers during COVID-19 outbreak. Brain Behav. Immun. 88, 559–565. doi: 10.1016/j.bbi.2020.04.049 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Cocker, F., and Joss, N. (2016). Compassion fatigue among healthcare, emergency and community service workers: a systematic review. Int. J. Environ. Res. Public Health 13:618. doi: 10.3390/ijerph13060618 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Cohen, J. (1988). Statistical Power Analysis for the Behavioral Sciences, 2nd Edn. Hillsdale, NJ: Lawrence Earlbaum Associates. Google Scholar

Conversano, C., Di Giuseppe, M., Miccoli, M., Ciacchini, R., Gemignani, A., and Orrù, G. (2020). Mindfulness, Age and Gender as Protective Factors Against Psychological Distress During COVID-19 Pandemic. Front. Psychol. 11:1900. doi: 10.3389/fpsyg.2020.01900 CrossRef Full Text | Google Scholar

Damman, M., Henkens, K., and Kalmijn, M. (2013). Late-career work disengagement: the role of proximity to retirement and career experiences. J. Gerontol. B Psychol. Sci. Soc. Sci. 68, 455–463. Google Scholar

Deja, M., Denke, C., Weber-Carstens, S., Schröder, J., Pille, C. E., Hokema, F., et al. (2006). Social support during intensive care unit stay might improve mental impairment and consequently health-related quality of life in survivors of severe acute respiratory distress syndrome. Crit. Care 10:R147. doi: 10.1186/cc5070 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Denison, C. H., and Baptiste, D. (2020). Coronavirus disease (Covid-19). Implications for cardiovascular and socially at-risk populations. J. Cardiovasc. Nurs. 35, 318–321. Google Scholar

Doherty, M., and Hauser, J. (2019). “Care of the dying patient,” in A Field Manual for Palliative Care in Humanitarian Crises, eds E. Waldman and M. Glass, (Oxford: Oxford University Press), 1–17. Google Scholar

Dosil, M., Ozamiz, N., Redondo, I., Jaureguizar, J., and Picaza, M. (2020). Impacto psicológico del COVID-19 en una muestra de profesionales sanitarios españoles. Rev. Psiquiatr. Salud Ment. [Epub ahead of print]. doi: 10.1016/j.rpsm.2020.05.004 CrossRef Full Text | Google Scholar

Elbay, R. Y., Kurtulmuş, A., Arpacıoǧlu, S., and Karadere, E. (2020). Depression, anxiety, stress levels of physicians and associated factors in Covid-19 pandemics. Psychiatry Res. 290:113130. doi: 10.1016/j.psychres.2020.113130 CrossRef Full Text | Google Scholar

Fjeldheim, C. B., Nöthling, J., Pretorius, K., Basson, M., Ganasen, K., Heneke, R., et al. (2014). Trauma exposure, posttraumatic stress disorder and the effect of explanatory variables in paramedic trainees. BMC Emerg. Med. 14:11. doi: 10.1186/1471-227X-14-11 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

García-Iglesias, J. J., Gómez-Salgado, J., Martín-Pereira, J., Fagundo-Rivera, J., Ayuso-Murillo, D., Martínez-Riera, J. R., et al. (2020). Impacto del SARS-CoV-2 (Covid-19) en la salud mental de los profesionales sanitarios: una revisión sistemática [Impact of SARS-CoV-2 (Covid-19) on the mental health of healthcare professionals: a systematic review.]. Rev. Esp. Salud Publica 94:e202007088. Google Scholar

Lacy, B. E., and Chan, J. L. (2018). Physician burnout: the hidden health care crisis. Clin. Gastroenterol. Hepatol. 16, 311–317. doi: 10.1016/j.cgh.2017.06.043 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Lai, J., Ma, S., Wang, Y., Cai, Z., Hu, J., Wei, N., et al. (2020). Factors associated with mental health outcomes among health care workers exposed to coronavirus disease 2019. JAMA Netw. Open 3:e203976. doi: 10.1001/jamanetworkopen.2020.3976 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Lazarus, A. (2014). Traumatized by practice: PTSD in physicians. J. Med. Pract. Manage 30, 131–134. Google Scholar

Lee, A. M., Wong, J. G., McAlonan, G. M., Cheung, V., Cheung, C., Sham, P. C., et al. (2007). Stress and psychological distress among SARS survivors 1 year after the outbreak. Can. J. Psychiatry 52, 233–240. doi: 10.1177/070674370705200405 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Li, Z., Ge, J., Yang, M., Feng, J., Qiao, M., Jiang, R., et al. (2020). Vicarious traumatization in the general public, members, and non-members of medical teams aiding in COVID-19 control. Brain Behav. Immun. 88, 916–919. doi: 10.1016/j.bbi.2020.03.007

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Lim, W. Y., Ong, J., Ong, S., Hao, Y., Abdullah, H. R., Koh, D. L., et al. (2019). The abbreviated maslach burnout inventory can overestimate burnout: a study of anesthesiology residents. J. Clin. Med. 9:61. doi: 10.3390/jcm9010061 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Mak, I. W. C., Chu, C. M., Pan, P. C., Yiu, M. G. C., and Chan, V. L. (2009). Long-term psychiatric morbidities among SARS survivors. Gen. Hosp. Psychiatry 31, 318–326. doi: 10.1016/j.genhosppsych.2009.03.001 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Miles, J. N., Marshall, G. N., and Schell, T. L. (2008). Spanish and english versions of the PTSD checklist-civilian version (PCL-C): testing for differential item functioning. J. Traumat. Stress 21, 369–376. doi: 10.1002/jts.20349 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Ministerio de Sanidad (2020). Gobierno de España. Disposición 4665 del BOE núm. 116 de 2020. Madrid: Boletín Oficial Del Estado, 30361–30364. Google Scholar

Morales, R. F., Colín, L. S., Mireles, ÁO., and Allende, J. F. B. (2016). Estrés traumático secundario (ETS) en periodistas mexicanos y defensores de derechos humanos. Summa Psicol. UST 13, 101–111. Google Scholar

Morante-Benadero, M. E., Moreno-Jiménez, B., and Rodríguez-Muñoz, A. (2005). Professional Satisfaction and Fatigue Subscales—Version IV (ProQOL). Spain: Universidad Autónoma de Madrid. Google Scholar

OHIO Nurses Association (2011). I’ve fallen andI can’t get up: compassion fatigue in nurses andnon-professional caregivers. ISNA Bull. 38, 5–12. Google Scholar

Ozamiz-Etxebarria, N., Idoiaga, N., Dosil, M., and Picaza, M. (2020). Psychological symptoms during the two stages of lockdown in response to the covid-19 outbreak: an investigation in a sample of citizens in Northern Spain. Front. Psychol. 11:1491. doi: 10.3389/fpsyg.2020.01491 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Ozen, S., and Sir, A. (2004). Frequency of PTSD in a group of search and rescue workers two months after 2003 Bingol (Turkey) earthquake. Nerv. Ment. Dis. 192, 573–575. doi: 10.1097/01.nmd.0000135573.47316.67 CrossRef Full Text | Google Scholar

Petzold, M. B., Plag, J., and Ströhle, A. (2020). Umgang mit psychischer Belastung bei Gesundheitsfachkräften im Rahmen der Covid-19-Pandemie [Dealing with psychological distress by healthcare professionals during the COVID-19 pandemia]. Der Nervenarzt 91, 417–421. Google Scholar

Pfefferbaum, B., and North, C. S. (2020). Mental health and the Covid-19 Pandemic. N. Engl. J. Med. 383, 510–512. doi: 10.1056/NEJMp2008017 CrossRef Full Text | Google Scholar

Ponce, M. J. V. (2006). El cuidado, ?‘ una tarea de mujeres? Vasconia 35, 373–385. Google Scholar

Roney, L. N., and Acri, M. C. (2018). The cost of caring: an exploration of compassion fatigue, compassion satisfaction, and job satisfaction in pediatric nurses. J. Pediatr. Nurs. 40, 74–80. doi: 10.1016/j.pedn.2018.01.016

PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Ruiz, F. J., Martín, M. B. G., Falcón, J. C., and Odriozola, P. (2017). The hierarchical factor structure of the spanish version of depression anxiety and stress scale-21. Rev. Int. Psicol. Ter. Psicol. 17, 97–105. Google Scholar

Ruiz-Fernández, M. D., Pérez-García, E., and Ortega-Galán, ÁM. (2020). Quality of life in nursing professionals: burnout, fatigue, and compassion satisfaction. Int. J. Environ. Res. Public Health 17:1253. doi: 10.3390/ijerph17041253 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Sacco, T. L., Ciurzynski, S. M., Harvey, M. E., and Ingersoll, G. L. (2015). Compassion satisfaction and compassion fatigue among critical care nurses. Crit. Care Nurse 35, 32–42. doi: 10.4037/ccn2015392 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Siqueira, C., Freitas, Y., Cancela, M. C., Carvalho, M., Oliveras-Fabregas, A., and de Souza, D. (2020). The effect of lockdown on the outcomes of COVID-19 in Spain: an ecological study. PLoS One 15:e0236779. doi: 10.1371/journal.pone.0236779 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Stamm, B. H. (2005). The ProQOL Manual: The Professional Quality of Life Scale: Compassion Satisfaction. Burnout & Compassion Fatigue/Secondary Trauma Scales. Carrollton, TX: Sidran Press. Google Scholar

United Nations Economic Commission for Europe (2014). Active Ageing Index for 28 European Union Countries. Geneva: European Commission. Google Scholar

Wallace, C. L., Wladkowski, S. P., Gibson, A., and White, P. (2020). Grief during the COVID-19 pandemic: considerations for palliative care providers. J. Pain Symptom. Manage 60, e70–e76. doi: 10.1016/j.jpainsymman.2020.04.012 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Wang, J., Okoli, C., He, H., Feng, F., Li, J., Zhuang, L., et al. (2020). Factors associated with compassion satisfaction, burnout, and secondary traumatic stress among Chinese nurses in tertiary hospitals: a cross-sectional study. Int. J. Nurs. Stud. 102:103472. doi: 10.1016/j.ijnurstu.2019.103472 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Wang, Y. X., Guo, H. T., Du, X. W., Song, W., Lu, C., and Hao, W. N. (2020). Factors associated with post-traumatic stress disorder of nurses exposed to corona virus disease 2019 in China. Medicine 99:e20965. doi: 10.1097/MD.0000000000020965 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Weathers, F. W., Huska, J. A., and Keane, T. M. (1991). The PTSD Checklist-Civilian Version (PCL-C). Boston, MA: National Center for PTSD. Google Scholar

Wee, D., and Myers, D. (2003). Compassion satisfaction, compassion fatigue, and critical incident stress management. Int. J. Emerg. Ment. Health 5, 33–37. Google Scholar

World Health Organization (2020). Coronavirus Disease 2019 (COVID-19) Situation Report– 55 WHO, 2020. [cited 2020 May 4]. Geneva: WHO. Google Scholar

Wu, K., and Wei, X. (2020). Analysis of psychological and sleep status and exercise rehabilitation of front-line clinical staff in the fight against COVID-19 in China. Med. Sci. Monit. Basic Res. 26:e924085. doi: 10.12659/MSMBR.924085 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Xu, Y., Zhang, K. R., and Xue, Y. Z. (2004). Study on the post-traumatic stress response of medical staff in the first line of SARS. Chin. Nursing Res. 18, 179–181. Google Scholar

Yin, Q., Sun, Z., Liu, T., Ni, X., Deng, X., Jia, Y., et al. (2020). Posttraumatic stress symptoms of health care workers during the corona virus disease 2019 (COVID-19). Clin. Psychol. Psychother. 27, 384–395. doi: 10.1002/cpp.2477 PubMed Abstract | CrossRef Full Text | Google Scholar

Zhang, C., Yang, L., Liu, S., Ma, S., Wang, Y., Cai, Z., et al. (2020). Survey of insomnia and related social psychological factors among medical staff involved in the 2019 novel coronavirus disease outbreak. Front. Psychiatry 11:3. doi: 10.3389/fpsyt.2020.003 CrossRef Full Text | Google Scholar

Copyright © 2020 Dosil, Ozamiz-Etxebarria, Redondo, Picaza and Jaureguizar. This is an open-access article distributed under the terms of the Creative Commons Attribution License (CC BY). The use, distribution or reproduction in other forums is permitted, provided the original author(s) and the copyright owner(s) are credited and that the original publication in this journal is cited, in accordance with accepted academic practice. No use, distribution or reproduction is permitted which does not comply with these terms.